Első játékfilmjét 1973-ban rendezte Végül címmel. A film a mannheimi filmfesztivál fődíját nyerte el, 1974-ben pedig a touloni filmfesztiválon a legjobb rendező díjat kapta. Minden filmjét finom, mély intelligencia, ironikus humor és az élet mulandóságát érző szomorúság sző át.
A Teketória, az Első 200 évem, a Déryné, hol van? mind olyan alkotások, amik hangnemükben, ízlésükben elütnek annak a kornak sikervonulatától és elviségétől, amiben készültek.
Maár Gyula tv filmet készített Giordano Bruno: A gyertyás című egyetlen színpadi művéből is. Hoppá című filmje a rendszerváltásról szóló, kiváló társadalmi szatírája feltétlenül a legjobbak közül való a volt kommunista régióban. Leleplező mondanivalója ma sokkal nyilvánvalóbb, mint amikor a film készült. Humora, látása rendkívül aktuális, eleven.
Legtöbb filmjének operatőre Koltai Lajos volt, aki a legtiszteletteljesebb elismeréssel adózik Maár Gyula művészetének, csakúgy, mint Tarr Béla, aki Maár Gyula Töredék című, legutóbbi filmjének producere volt.
Maár Gyula Rendszeresen készített filmeket a Magyar Televíziónak. Nevéhez olyan tévéfilmek rendezése fűződik, mint az 1976-ban Jókai Mór regényéből készült A lőcsei fehér asszony, a Bűn és bűnhődés vagy pedig az Én és a kisöcsém című zenés film. Készített portréfilmet feleségéről Törőcsik Mariról, Pilinszky Jánosról és Polgár Lászlóról is.