Égető nyár, vizes hűsítés

Rohan az idő. Gyorsabb Usain Boltnál, sebesebb Djokovics szerváinál, s még Vettel sem győzi vele az iramot. Jön, megy, száguld, és mire felocsúdik az ember, mindent a feledés homályába lök. Tradicionális rovatunk ezen kíván segíteni, 12 hónap, 12 részben, hogy fölelevenítsük, mi történt az idén a sportvilágban. Ím, ez történt júliusban!

Oh, azok a csodálatos, ragyogó napsütötte nyári napok. És úúúh, milyen elviselhetetlen volt idén mégis ez a hónap. Sötét volt, fekete, fagyasztó. Kösz szépen, magyarfoci!

Ha hozzászokni nem is lehet, az elmúlt években kénytelenek voltunk megtanulni együtt élni a ténnyel, hogy klubcsapataink az európai kupaporondon ilyentájt hullnak, mint a legyek. Ha netán szeptemberben még valamelyik állva marad, a sportsajtó legszívesebben kollektívan pezsgőt bontana, ezúttal azonban nemhogy szeptembert, augusztust sem élte meg egyik alakulat se.

A bajnokság július 26-án vette kezdetét, de addigra búcsúzott a Debrecen, a Honvéd, a bajnok Győr és a magyar futball kirakatcsapatává emelt Videoton. A történeti hűség (és a vicc kedvéért) álljon itt, kik voltak a legyőzőjük: a norvég Strömsgodset, a szerb Vojvodina, az izraeli Maccabi Tel Aviv és a montenegrói Mladoszt Podgorica, amely cirka negyedannyi pénzből gazdálkodhat, mint Orbán Viktor kedvenc klubja, de ez se jelentett akadályt…

Az egészben egyébként az volt a legszebb, hogy ennek a remeklésnek a kellős közepén a kormány nyakra-főre ígérte a stadionfelújításokat, sőt, a Mezőkövesdnek oda is adott 400 milliót, szerencsétlen újoncnak kellett a kezdő löket az NB I-re, na! Noha a kettőnek nem volt okozati összefüggése egymással, de Muszbek Mihály sportközgazdász a klubok működésének teljes revízióját sürgette.

Egyébként valódi futballnak is tapsolhattunk ekkortájt, igaz, ezért Brazíliába kellett utaznunk, ahol a hazaiak a jövő évi vb-főpróbája gyanánt jól elverték a regnáló világbajnok spanyolokat (3-0) a Konföderációs Kupa döntőjében, ezzel jelezve, hogy 2014-ben senki ne számítson előzékeny házigazdákra …

A 100. Tour de France különösebb botrányok nélkül és a brit Chris Froom sikerével ért véget, a szigetországiakat mégis inkább az hozta lázba, hogy Andy Murry révén 77 év után (7. hó 7-én) ismét helyi győztest avattak Wimbledonban.

A nyári hőséget a víz jól csillapítja, de nem az idén, amikor folyamatosan úszóink miatt égtünk lázban. Hosszú Katinka kilenc aranyat zsebelt be az ob-n, majd elutazott Barcelonába, ahol a vb-n 2 aranyat és egy ezüstöt nyert. Nyert Gyurta Dani, meg a férfi vízilabda-válogatottunk is, aztán Gyárfás Tamás ugyancsak, aki a nemzetközi szövetség alelnöke lett, de az öröm azzal lett teljes, hogy sikerült elhozni a 2021-es vb rendezésének jogát, ami akkor is nagy dolog, ha ellenfél nélkül jött össze a sportdiplomácia siker.

A győzelmeknél maradva: Földházi Zsófia aranyérmes lett a drzonkowi öttusa Eb-n, a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj kalapácsvető számában pedig Pars Krisztián végzett az élen.

A Puskás Ferenc Stadionban valamennyi földrész képviseltette magát (40 ország, 230 versenyzője indult), ám a sportág nem csupán ünnepelt: július 14. az atlétika fekete napjaként, a doppingellenes harc piros betűs ünnepeként vonult be a sporttörténelembe, amint négy világklasszis sprinterről, az amerikai Tyson Gayről, valamint az egyaránt jamaicai Asafa Powellről, Nesta Carterről és Sherone Simpsonról, továbbá több, kevésbé ismert honfitársukról derült ki, hogy pozitív mintát szolgáltattak.

Szenzáció, hogy Lewis Hamiltoné lett a korona a Hungaroringen, legalábbis így utólag: az évben ekkor fordult elő utoljára, hogy egy Forma-1-es nagydíjat nem a német Sebastian Vettel zárt a dobogó legfelső fokán…