"Oroszországnak igazi demokráciává kellene válnia. Ez azonban nincs ínyére sem a hatalomnak, sem a társadalomnak" - értékelt a volt olajmágnás, aki csütörtökön szabadult ki oroszországi börtönéből. Elmondta, cellájában minden mozdulatát kamerákkal figyelték.
Nem fogja követelni olajvállalatának visszaadását - tette hozzá. Ugyanakkor kifejtette, beosztottjainak többsége lojális maradt hozzá. Mind mondta, örül ugyan annak, hogy Putyin szabadon engedte őt, "de mégiscsak ő tehet arról, hogy ilyen sokáig rács mögött maradtam". Úgy vélte, a fejlemények még nem jelentik azt, hogy Moszkva liberálisabb politikát folytatna a jövőben. Nem is érzi késznek magát arra, hogy visszatérjen hazájába.
Mihail Hodorkovszkij nagy utat tett meg, míg felkerült az orosz milliárdosok listájának első helyére, és igen nagyot, míg innen a világ végén lévő börtönben kötött ki, ahol börtönfelügyelők packázásai tették próbára türelmét. Milyen hosszúnak nevezzük akkor azt az utat, amelynek mostani állomása Berlin, ahova a Sarkkörhöz közeli telepről érkezett a Berlini Hotel Adlon luxusszállodába!
A jelcini korszak gátlástalan privatizációjának szennyeséhez tartozott, hogy potom pénzért jutottak az ország természeti kincseihez az oligarchák, akik még arra sem mutattak hajlandóságot, hogy tisztességesen adózzanak, viszont kiszolgálták a Kreml elvárásait.
Oroszországban ezért nem is azt a kérdést tették fel az elmúlt években az emberek, hogy elkövetett-e Hodorkovszkij, a Yukos olajbirodalom feje valamilyen törvénytelenséget, hanem azt: miért éppen őt ültették a vádlottak padjára? 2003 októberében tartóztatták le, 2005 májusában kilencévi börtönre ítélték gazdasági visszaélések vádjával, nem sokkal később nyolc évre csökkentették a büntetését. Az 2006-ban indult újabb eljárást 350 millió tonna ellopásáért indították ellene, e miatt először 14, majd 11 évre mérsékelt szabadságvesztést róttak ki rá.
Miért éppen Hodorkovszkij került célkeresztve? Egyes magyarázatok szerint azzal pecsételte meg a sorsát az olajmágnás, hogy megpendítette azt a szándékát: a négy év múlva felszabaduló államelnöki székért csatába szállna. Akkoriban arról írtam, Vlagyimir Putyin az oligarchák értésére akarta adni, nem engedi meg, hogy az üzleti világ nagyjai diktálják a politikát.
Később egyre többen hajlottak annak a megállapítására, hogy nem taktikai, hanem stratégiai lépésről van szó, amely hosszú távra átrendezi az orosz politikai és gazdasági terepet. Putyin egyrészt nem volt hajlandó elfogadni az erkölcstelennek tartott jelcini privatizáció végeredményét, másrészt valószínűleg gátat akart szabni annak, hogy ennek a privatizációnak további végzetes negatív következményei legyenek.
Putyin sérelmezte, hogy a világ vezető energia cége, az ExxonMobil az ő megkerülésével akart hozzájutni a Yukos jelentős részvénypakettjéhez. Hodorkovszkij eltávolításával, a cég főegységének, a Yuganszknyeftyegaz visszaállamosításával nagy nyereséget könyvelhetett el a Kreml.
Börtönéveit Hodorkovszkij megalázó körülmények között a csak végtelen utazással megközelíthető, kínai határmelléki csitai területen, a fővárostól mintegy 6500 kilométerre lévő Krasznokamenszkhez közeli börtöntelepen kezdte meg. A nyáron nagyon meleg, télen viszont mínusz 33 fokos térség arról híres, hogy itt van Oroszország egyik legnagyobb uránbányája és ércdúsító kombinátja.
Az oligarcha védői szerint a bányászat során felszabaduló radongáz belégzése tüdőrákot okozhat, a nagy mennyiségű folyékony radioaktív hulladék beszivároghat a talajvízbe. Akkoriban Hodorkovszkij ironikusan megköszönte a hatóságoknak, hogy olyan kelet-szibériai vidékre küldték, ahova a cári önkényuralommal szembeszegülőket hajdanán. Aztán hónapokkal ezelőtt Karéliában kötött ki, a Sarkkörtől háromszáz kilométerre lévő telepen, ez sem sokat változtatott a helyzetén.
Volt olyan időszak, amikor az olajmágnás békülékenyebb hangot ütött meg, tulajdonrészét felajánlotta a Yukos adósságainak a törlesztésére, sőt a privatizáció során elkövetett hibákat is beismerte, oligarcha társait pedig vezeklésre, vagyonuk igazságosabb elosztására szólította fel. Még azt is megtette, hogy azt üzente cellájából az üzleti élet hatalmasságainak: hagyjanak fel az orosz elnök legitimizációjának a megkérdőjelezésével. Ez is kevés volt ahhoz, hogy a Kreml akár csak fontolóra vegye szabadon bocsátását.
Időközben Hodorkovszkij is bekeményített, politikai fogolynak minősítette magát, és ostorozni kezdte Putyint. Aki viszont pozitív irányban váltott hangot, amikor azt nyilatkozta a napokban, hogy humanitárius megfontolásból, súlyosan beteg édesanyja miatt ad kegyelmet az elítéltnek. Állítólag ezt maga kérte. Kérte, de bűnösségét nem ismerte be.
Miért hát a kegyelem? A média világszerte csak tippel. Közeledik a téli olimpia Szocsiban, amelyet máris megterhelt több vezető államférfi bejelentése arról, hogy távol maradnak az oroszországi emberi jogok megsértése miatti tiltakozásul. A Kremlnek meg kellett tisztítania a terepet, már amennyire lehet, az olyan Nyugatot irritáló ügyektől, mint amilyen Hodorkovszkijé, a Pussy Riot női együttes punkmiséért elítélt tagjaié vagy a Greenpeace letartóztatott aktivistáié.
Egy harmadik bírósági eljárást is előkészítettek Hodorkovszkij ellen egy tízmilliárdos pénzmosásáért, erre mondta azt Putyin, hogy ennek nem látja sok értelmét, s nem lát olyan veszélyt, amely bárkit is fenyegetne. Tegyük hozzá, ez csak addig igaz, amíg nem döntenek másképpen.
Hodorkovszkij egy évig tartózkodhat a schengeni övezetben, éppen annyit, mint a legnagyobb lehallgatási botrány főszereplője, Edwards Snowden az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség munkatársa Moszkvában…