Közelkép - Csoda és Kósza

Csoda és Kósza eredetileg Csodaló és Kószáló névre hallgatott, csak azután rövidült meg a nevük, hogy a papa esti meséjéből a Matyi-gyerek unszolására mesekönyv, abból rádiójáték, s végül most felolvasó színpadi előadás született. Czigány Zoltán évekkel ezelőtt mesekönyvként hódító két vidám lovacskáját és elképesztő kalandjaikat Mácsai Pál gondolta színpadi látványosságnak az Örkény Színházban.

Látványosság lett, igaz, nem hétköznapi módon. Mondjuk így: a néző képzeletére is építve. Műfaját tekintve ugyanis gyerekeknek készült színpadi hangjáték a Csoda és Kósza, Mácsai és művészei azonban az Örkény Színház színpadán mégis színes látvánnyá varázsolják. Hanggal.

Nem történik más, ülnek a civilbe öltözött színészek a színpadon, előttük a felolvasáshoz szükséges lapokon a mese, és ahogy elkezdik mondani, hogy mi történik a két mókás négylábúval, egyszerre csak kitárul a világ. Benn a néző belső mozijában! Elkezd minden úgy peregni, ahogy azt a színészek hangja kívánja. Mácsai és nyolc művésze jó lélektani érzékkel a gyermeki fantázia leglényegét hozzák lendületbe: az akadályt nem ismerő kreativitást. Debreczeny Csaba, Ficza István, Gálffi László, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Pogány Judit, Vajda Milán és Znamenák István mindent a hangokkal teremt meg: díszletet, jelmezt, kellékeket, még magát a játékot is.

A meseszöveghez rengeteg ötlettel és humorral kitalált, zeneszerzői pontossággal felkottázott, ritmizált hangok, hangutánzó mutatványok elvarázsolják a nézőt. Még a hamvukba holt felnőtteket is: látjuk a gödöllői parasztudvart Sajó bácsival és Gyöngyi nénivel, látjuk a Marsra látogató lovacskákat és a Marsot is a maga abszurd látnivalóival, s ott vagyunk a pizzázóban is, ahol Kósza az igazi pizza helyett vödörből meg szögekből meg mindféle háziszemétből üti össze az ínyencséget a nagybecsű politikus vendégnek. Gálffi László mint Kósza, Znamenák István mint Csoda olyan igazi lovacskák, hogy szeretnénk megsimogatni a sörényüket.