Thaiföld;Jinglak Sinavatra;ellenzéki bojkott;

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

- Ellenzéki bojkott Thaiföldön

A több hétig tartó zavargások, kormányzati épületek blokádja és tüntetéssorozattal kikényszerített előrehozott választásokat is bojkottálja a thaiföldi ellenzék. Miután a novemberben kezdődött tüntetések ellehetetlenítették a kormányzat munkáját, Jinglak Sinavatra miniszterelnök engedve az ellenzék kérésének bejelentette az előre hozott választások kiírását február 2-ra.

Az ellenzék azonban csak a fővárosban, Bangkokban népszerűbb, mint a kormányzó párt, így az előrehozott voksolás nem ígéri a politikai viszonyok átrendeződését, ezért a napokban elkezdték bojkottálni a jelöltek regisztrációját. Az újabb tiltakozási hullám erőszakba torkollt, csütörtökön a thaiföldi rendőrség könnygázzal és gumilövedékekkel szorította vissza a demonstrálókat, akik erőszakkal próbáltak behatolni annak a bangkoki stadionnak a területére, ahol a regisztráció folyik.

A Szuthep Thaugszuban vezette ellenzék ezúttal a választás helyett azt kéri, hogy a király maga nevezzen ki egy ideiglenes kormányt, mert csak így akadályozható meg, hogy a 2006-ban megdöntött, a jelenlegi miniszterelnök bátyja, Thakszin Sinavatra volt kormányfő hívei ismét hatalomra kerüljenek. Ezt viszont Jinglak Sinavatra kormányfő és a Demokrata Párt utasítja el, arra hivatkozva, hogy a választás nélkül felálló kormány alkotmányellenes és nem demokratikus. 

Nemzeti ünnepnappá nyilvánította minden iraki számára december 25-ét Núri el-Máliki iraki síita miniszterelnök, Louis Sako káld (keresztény) pátriárka kérésére. Ezzel a gesztussal a kormány a keresztényekhez való „közelségét” és „tiszteletét” kívánta kimutatni, jelezni, hogy a keresztény lakosság az iraki társadalom szerves részét képezi, s ily módon is otthonmaradásra ösztönözni a keresztény lakosságot. Ugyanis a háború és polgárháború keltette instabilitás és a fenyegetések miatt az utóbbi tíz évben egyre több káld keresztény választotta vagy fontolgatja a kivándorlás lehetőségét. 2003-ban, az amerikai invázió kezdetén még másfél millió keresztény élt az országban, ám a háborús idők és a fokozódó felekezetközi erőszak következtében mára félmilliósra zsugorodott.