Rendkívül fontos év elébe néz az Európai Unió. Májusban rendezik meg az Európai Parlamenti választást, amely meghatározhatja, milyen irányban haladjon tovább az EU, nagyobb teret engedjen-e a populizmusnak, s ezzel együtt annak az ideológiának, amely szerint csökkenteni kell Brüsszel befolyását. Meghatározó lesz az is, kit választanak majd az Európai Bizottság következő elnökének, sikerül-e olyan pragmatikus politikust találni José Manuel Barroso utódának, aki képes akaratát keresztülvinni az egyre elégedetlenebb tagállamokon is.
Egyelőre nem lehetünk túl derűlátóak, már ami az EU jövőjét illeti. Angela Merkel német kancellár már korábban felismerte, nem halad jó irányba Európa. Az egyes tagországok mintha megbénultak volna a válság nyomán. Politikájukból hiányzik az Unió iránti elkötelezettség. Nem tudnak mit kezdeni a populista, euroszkeptikus mozgalmakkal, inkább homokba dugják a fejüket, s úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ennek persze egy még rosszabb változata, ha az adott ország kormánya is euroszkeptikus húrokat penget, miközben zokszó nélkül veszi fel az uniós támogatásokat.
A német kancellár megelégelte ezt a helyzetet, széleskörű reformokat helyezett kilátásba. A javaslatok lényege az, hogy azok az országok, amelyek megtartják az unió költségvetési ajánlásait, pluszforrásokhoz jutnak, kedvezményeket kapnak. Azok azonban, amelyek megszegik azt, elvonhatják tőlük a strukturális támogatásokat. A javaslatok értelmében az ajánlásokat kötelező érvényű szerződések váltanák fel, mindez a későbbiekben az unió alapszerződésének átírásához is vezethet. Új lendületet adhatott Angel Merkel számára, hogy harmadízben is kancellárrá választották, s a szociáldemokratákkal együtt olyan jelentős mandátumtöbbségre támaszkodhat a parlamentben, amilyenre nem volt példa a második világháború óta.
Németország az EU motorjaként az egyedüli olyan tagállam, amely képes lehet új alapokra helyezni az Unió döntési mechanizmusát. Hogy azonban ez mennyire nehéz feladatnak ígérkezik, megmutatta a legutóbbi brüsszeli uniós csúcstalálkozó is. A tagországok már a reform szótól is irtóznak, hallani sem akarnak arról, hogy nagyobb hatalmat adjanak Brüsszel kezébe. Úgy vélik, veszélyes lépés volna belekezdeni az újításokba a közelgő európai parlamenti választások előtt.
Pedig valamit mielőbb tenni kell. Egyelőre feltartóztathatatlannak tűnnek az euroszkeptikus pártok, s az a legnagyobb baj, hogy idővel ez a folyamat még inkább felerősödhet. Hiába finanszírozza az EU befektetések sorát, hiába újított meg városokat, városrészeket, a populizmus mindig lépéselőnybe kerül.
Merkel azonban nem olyan politikus, aki egykönnyen feladná terveit, s talán nem is túlzás kijelenteni: jelenleg rajta áll vagy bukik az EU hosszabb távú jövője.