Egész oldalas interjút adott a pénteki Népszabadságnak a magyar Tesco vezérigazgatója. Nigel Jones a Horváth András által kirobbantott botrányról is beszél. Azt mondja, az áfát nehéz beszedni, Magyarországon vannak még lyukak a hálón. Elismeri, beszállítói láncukban lehetnek cégek, amelyek adózási szempontból kifogásolható magatartást folytatnak.
Hozzáteszi: megszakítják a kapcsolatot azzal, aki nem tartja be az etikai normákat. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy vajon csak a legendás brit understatement, finomkodás megnyilvánulása-e, hogy a brutális adócsalás helyett "etikai normák megszegéséről" beszél. Inkább kérdezzük azt: miért a részleges beismerés? Bizonyára a Tescónál mérlegelték az egyre nagyobb hullámokat vető NAV-botrány rájuk vonatkozó majdani kárát, és a főnöki őszinteség hasznát, vagyis költség-haszon elemzést, Cost-benefit analysist, (a továbbiakban CBA) végeztek.
Ugyanezt tehették a kormányerőknél is, nekik is megvan a maguk CBA-ja. Miközben továbbra is megakadályozzák, hogy bármilyen parlamenti testületet vizsgálódjon az ezermilliárdos adócsalás ügyében, Varga Mihály gazdasági miniszter és az adóhatóság annyit már elismert, hogy amiről Horváth beszél, igaz: a kiskereskedelmi bolthálózatok polcaira is eljut az áfacsalásból származó áru. Ha eljut, meg is veszik.
Megvesszük. Ennek az adócsalásnak mi is a haszonélvezői vagyunk, bár erről kevés szó esik. Ízlelgessük csak, milyen orgazdának lenni! Ha az adott termék áfáját nem fizetik meg az államnak, akkor a végső fogyasztói ár is alacsonyabb lesz a rendes bruttó árnál. Éppen innen kellene gyanút fognia Nigel Jonesnak és munkatársainak. Ha nettó 180 forint a tej, gyanús, hogy maguk bruttó 189-ért adják, dear Sir!
Persze az elcsalt áfának csak egy része jut a mi zsebünkbe. Az egész cégláncolatot, amelyet az adócsalásra hozták létre, el kell tartani, mindenki igényt tart a maga hasznára. És ennél sokkal többre azok, akik létrehozták, hiszen különben miért hozták volna létre? Horváth András évi ezermilliárdos nagyságrendről beszél. Mindenki találgathat, hogy ebből mennyi jut magánzsebekbe, mennyi pártfinanszírozásra? Azt is tudjuk természetesen, amikor illegális pártfinanszírozásról beszélünk, az abban érintett pénzek nagyobb része valójában nem a pártok működéséhez kell, az is magánszámlákra jut.
Úgyhogy mi is végezzük el a magunk CBA-ját. Mit akarunk? Pár forinttal olcsóbban megvenni az árut a multinacionális vagy éppen nemzeti kiskereskedelmi lánc üzleteiben, vagy azt, hogy számolják föl ezt az egész gigantikus áfacsalási ipart? És akkor alacsonyabb lehetne a most 27 százalékos legmagasabb áfákulcs, és mégis több jutna az éhező gyerekeknek meg a gazdaság fejlesztésére.