A 2013-as év leggyűlöltebb szava újságírói körökben a rezsicsökkentés. A legjobban a Magyar Nemzetes és a közmédiában dolgozó kollégák szívták meg, nem tudom, hogy vetésforgóban csinálták-e a rezsiügyeletet, vagy egy egész stáb dolgozott a témán, de hogy egy nyomorult nap sem telhetett el rezsizés nélkül, az biztos. Pedig ennyire primkó szóra felépíteni egy egész ideológiát, az már művészet.
Hasonlítsuk össze a "Rezsiharcot" az "Osztályharccal"! A "Rezsicsökkentések Politikáját" a "Szocializmus Építésével"! 1989 előtt még társadalmi osztályok, gazdasági rendszerek, filozófiák vívták élethalál-harcukat a dolgozó tömegekért, dollárban fürdő, atombombákkal felfegyverkezett, cilinderes, kövér imperialisták készültek ránk rontani Hegyeshalomnál. Most meg közös képviselők, kéményseprők és közműszolgáltatók csinálják az ellenforradalmat nem eléggé narancssárga számlákkal és évekig húzódó, zéró hatásfokú uniós kötelezettségszegési eljárásokkal.
Szóval ilyen és ehhez hasonló "veszélyekkel" nézett szembe a Nemzeti Együttműködés Rendszere 2013-ban, és meglepő módon: győztek. Sikerült csökkenteni a rezsit, bár nem tudom, mi volt benne olyan bonyolult. Téphették a szájukat egész évben az ellenzéki politikusok, újságírók, szakemberek arról, hogy nem vagyunk szénhidrogén-nagyhatalom; hogy ha nincs profitja a közműszolgáltatónak, akkor nem ruház be, nem fejleszt, inkább kirúg, leépít és kiszivattyúzza a maradék tőkéjét is; hogy ha mindent államosítunk, akkor minden veszteséget a magyar adófizetők viselnek... A választók többségének eddig tetszett a móka.
De ha 2014-ben majd sikerül utolérnünk az ébredő Latin-Amerika fejlettségét, ahol a politikai elit hasonló szellemi színvonalat képvisel, mint a mi kis közép-európai Unortodoxiánkban, a most még elégedett honfitársaink talán az asztalra méltóztatnak csapni. Argentínában a rezsicsökkentések és az államosítások dicsőséges politikája oda vezetett, hogy nincs áram és víz a fővárosban, miközben 40 fokos hőség tombol. A szolgáltatók ugyanis hülyék lettek volna fejleszteni a hálózatokat, ha egyszer nem érte meg nekik. Az argentin állam pedig le van gatyásodva, így nincs pénze államosítani és finanszírozni a rezsimennyország fenntartását. Pedig a tangó hazájában van olaj, földgáz és egy csöppet nagyobbak, népesebbek nálunk.
Mégsincs mitől félnie a Fidesznek, mert a nemzetközi karvalytőke nekünk egyelőre szívesebben hitelez, mint az ezredforduló óta egyszer már csődbe ment dél-amerikai országnak. Lesz még euró és dollár a 2014-es rezsiharcra. Talán a 2015-ösre is. De a következő év Szilveszterét talán már gyertyalángnál bulizzuk át, és csak azért fürdünk akciós pezsgőben, mert nem lesz vizünk, hogy lemossuk a szappant.
