A 2013-as év igazi lúzerei

Divatja van a rangsoroknak. Manapság készül lajstrom gazdagokról, szegényekről, szépekről, rútakról, listát állít boldog, boldogtalan - miért éppen sportrovatunk maradna ki a buliból? Négyrészes sorozatunkból megtudhatja, lapunknál kik a legjobb női és férfi atléták, melyek a legkiválóbb csapatok és kik az év legnagyobb lúzerei? A negyedik, záró sorrend a lúzereké.

10. Cseh László (úszó)

Amikor a sanghaji vizes vb-n kedvenc számában, a 400 vegyesen csak 22. lett, azt hittük, ez csak egy rossz passz. Idén decemberben ez a csőd megismétlődött: a herningi rövidpályás Európa-bajnokságon a 200 méteres vegyesúszás döntőjében Cseh Laci 150-nél begörcsölt, lebénult, s utolsó lett. Előtte 200 pillangón a negyedik lett. Hosszú idő óta az első nagy nemzetközi verseny, ahonnan érem nélkül tért haza. Elgondolkodtató szereplés…

9. Honvéd (labdarúgás)

Szerencsétlen kispestiek azt hitték, mivel mentek egy kört az Európa Liga selejtezőjében, nem kerülnek fel a listánkra. Tévedtek. A Celik elleni 13-1-es összesítésbeli továbbjutás önmagában lúzerség – kifogták a náluk gyengébb ellenfelek egyikét, amely pluszban arra játszott a visszavágón, hogy minél jobban kikapjon -, minekután jött a Vojvodina elleni dupla bukta.

8. Debrecen (labdarúgás)

A gárda elutazott Norvégiába EL-selejtezni, ahol simán nyernie kellett volna, annyi helyzetet alakított ki. Mégis 2-2-vel tért haza, ami még nem lett volna baj, ha a visszavágón nem kap ki 3-0-ra a Strömsgodsettől. A látogatók magyar csatára (Kovács Péter) adta meg a kegyelemdöfést, amikor úgy nyilatkozott: semmi pénzért nem térne haza…

7. Videoton (labdarúgás)

A magyar futball kirakatcsapataként, Orbán Viktor kedvenc együtteseként, Csányi Sándor első számú meccsnéző klubjaként, MOL-támogatottként, minden létező állami és az állami ráhatással magáncégektől érkező segítséget megkapó egyesületként képes volt kiesni egy olyan gárdával (Mladoszt) szemben az EL-ből, amely normál esetben ki sem léphetett volna az európai kupaporondra, működési költsége pedig töredéke a székesfehérvári brigádénak. Szégyen!

6. Győri ETO (labdarúgás)

Ha már 30 év után a zöld-fehér klub megnyerte a magyar bajnokságot, többet vártunk volna tőle, minthogy oda vissza szégyenüljön meg a Maccabi Tel-Aviv ellen. Itthon 0-2, kint 1-2, ami nem szép, viszont a pályán nyújtott kilátástalanság igazán randa volt. Veszteség Pintér Attila távozása is, de annyi vigasz azért jut a győrieknek, hogy a tréner hamarosan úgy is megint visszatérhet, hiszen nem éppen nyugdíjas állást talált magának…

5. Magyar utánpótlás-válogatott (labdarúgás)

Igazság szerint Róth Antalt gondoltuk a rangsorba állítani, de mivel csapatai elszenvedhetnek akármilyen blamázst, ő a helyén marad, így mégsem illik a lúzerek közé. U21-es csapata annál inkább: képes volt itthon 2-0-ra kikapni Eb-selejtezőn azoktól az albánoktól, akik a budapesti látogatásukig labdába se nagyon rúgtak. Kész szerencse, hogy a honi utánpótlás vezetői szerint vannak tehetségeink…

4. Egervári Sándor (labdarúgás)

Lemondott a válogatott kapitányi tisztéről, miután csapata 8-1-re kikapott Amszterdamban. Majd aludt néhányat a történtekre, és azt mondta: irányításával szembeszökő volt a fejlődés. Szerencséje, hogy az idén túl erős volt a konkurenciája.

3. Magyar válogatott (labdarúgás)

0-3 Bukarestben, 1-8 Amszterdamban. Az utóbbi a magyar válogatott történetének legsúlyosabb kudarca. 14 évre visszamenőleg ekkora verésben európai nemzeti gárda nem részesült. Egy játékosnak kellett előállnia azzal, ez az egész magyarfoci egy nagy szemfényvesztés. Kell még indok a dobogós helyezéshez?

2. Lance Armstrong (amerikai, kerékpározó)

Nem gondoltuk volna. Mármint, hogy létezhet annál nagyobb lúzerség, mint valaki a mennyből a pokolba jut. Hogy ünnepelt sportolóból közellenséggé válik. Hogy vissza kell adnia mindazt, amit elnyert, pénzt, paripát, fegyvert. De az idén ez is kevés az elsőséghez...

1. Magyar Labdarúgó Szövetség

...mert a magyar futball, úgy összességében, az év legnagyobb vesztese - így pedig az egészet irányító MLSZ viszi a prímet lúzerségben. Soha annyi pénzt, soha annyi segítséget, soha annyi állami támogatást nem kapott még a sportág, mint 2013-ban, s mindezt a sportág története legsúlyosabb kudarcaival hálálta meg, rekord gyors kupabúcsúval, hatalmas vereségekkel. Ha adóforintjainkkal nem mi finanszíroznánk ezt az egész "kócerájt", talán még viccesnek is tartanánk. De mivel sírni nincs kedvünk érte, inkább mégis röhögünk az egészen!