Álmomban egy fideszesre hazugságvizsgálót kötöttek, s a társadalom legkülönbözőbb területeit érintve kellett ugyanarra a kérdésre válaszolnia: Magyarország ebben is jobban teljesít-e? A papagájkommandó jeles képviselőjének persze a szeme sem rebbent, s mindegyikre gondolkodás nélkül vágta rá az igent. A poligráf kis híján kiakadt, amikor a páciens arra a kérdésre is igenlően válaszolt, hogy a magyar kultúrpolitika vajon tudatosabb, tételesebb és rendszerszerűbb-e, mint európai partnereinké?
Persze az az eszement, aki az év utolsó - talán nem teljesen józan - éjszakáján fideszesekkel álmodik. Az álmoskönyv szerint ez nem ígér túl sok jót az új esztendőre vonatkozólag. De azért éberen is foglalkoztatni kezdett a dolog, főleg amikor elolvastam a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában az Inkei Péterrel, a Budapesti Kulturális Obszervatórium vezetőjével készült interjút. A jeles kultúrakutató felhívta a figyelmet egy nemrégiben készült EU-felmérésre, amelynek végeredménye döbbenetes, mert azt állítja: vészes sebességgel zuhanunk a bárdolatlanság irányába.
Az említett felmérés kérdése az volt: az elmúlt egy évben ön hányszor volt színházban, múzeumban, hány könyvet olvasott? Ha azokat számítjuk kulturálisan aktívnak, akik legalább három kulturális tevékenységet végeztek egy év alatt, akkor a magyar honpolgár bizony a sor végén kullog. Na jó, nem egyedül. Ott vannak vele a portugálok, a görögök, meg a ciprusiak. De ha az előző, 2007-es felméréssel vetjük egybe a mostanit, övön aluli ütéssel felérő fájdalommal konstatálhatjuk: tök utolsók vagyunk. Messze nálunk a legnagyobb a zuhanás, pontosan 11 százalékos. 2007-ben a magyarok kulturális aktivitását még 18 százalékra taksálták, most csak 11-re.
A PISA-jelentés után nem sokkal még egy ilyen pofon, ez már tendenciaként értelmezhető. Nem gondoltuk volna, hogy valaha még visszasírjuk az első Orbán-kormány kultúrpolitikáját, a "magyar nagyság" programját. A Szent István-szobrokkal, a zászlóosztogatással, a koronaúsztatással, s a millecentenárium többi, karikatúraszerű elemével. Most ugyanis semmi. Fel sem tűnt senkinek az említett EU-felmérés, a magyarság kulturális pusztulása. Mondhat mindenki, amit akar, mi jobban teljesítünk. Csak nem dőlünk be egy ilyen semmi kis poligráfnak?