Nem tudom, megfigyelték-e, minél külföldibb valaki, és minél rosszabbul tud magyarul, annál kapósabb a kereskedelmi médiában. Kivált a főzőműsorokban. Besavanyodott celeb - vagy minek hívják a képesség nélküli hírességet? - mellett, esetleg teljesen önjáróan.
Az a baleset ért, hogy az év utolsó napján, világnagy ráértemben belebambultam a TV Paprika című adóba.
Itt van rögtön egy Magyarországon világhírű szakács, aki belevihogja a kamerába, hogy fogalma sincs, miért hívják vöröshagymának a vöröshagymát. Gondolnám: nézzen utána, aki ezért fizetést kap, ne pedig röhögjön a saját ostobaságán. (Persze leadták így, ami a csatornát is minősíti.)
De sokkal szomorúbb viaskodásnak is tanúja lettem, ami már nemzeti szégyenérzettel töltött el... Mert tudom, hogy ezt a műsort más országokban is vetítik. (Igaz, ott szinkronnal, ami sokat javíthat...)
A másik nevenincs - színmagyar - főzőemberrel ugyanis együtt kellett izgulnom, hogy vajon sikerül-e akár csak egyetlen mondat elejétől a végéig magyarul eljutni. (Pontosabb így: ő nem izgult, ő csak szavakat mondott sorban, ahogy gyött.)
Jelentem, a kísérlet elbukott: az alany, az állítmány - hogy egyéb grammatikai huncutságokról ne is beszéljek - úgy keveredett egymással elkeseredett, és kilátástalan harcba minden pillanatban, hogy kapitulálnom kellett.
Viszont valami fontosat mégiscsak megtudhattam. A "mesterszakács" leszögezte: a halászlé halból készül, nem halászból!
Szerintem is hülyén haltam volna meg…