Hawaiin búcsúztatta az Óévet az Obama-család, az amerikai elnök ezúttal kivételesen hosszú, 17 napos vakációt vett ki. Ennyi pihenés is kevés lehet kiheverni a 2013-as évet, elnökségének eddigi legkeservesebb esztendejét. Az első afrikai-amerikai elnök azt remélte, újraválasztásával szabad kezet kapott ahhoz, hogy végre befejezze mindazt, amit eredetileg eltervezett.
A tavalyi év azonban egészen másképp alakult. Az egészségbiztosítási csomagot az átfogó bevándorlási reform követte volna, a 2013 decemberi newtown-i iskolai ámokfutás sokkja után a fegyverhasználat további korlátozását is napirendre tűzte az elnök, s arra számított, hogy a megosztó elnökválasztási kampány lezárultával, második hivatali idejének kezdetén nagyobb lesz a kompromisszumkészség a republikánusok részéről, s talán a jóideje halogatott nagy költségvetési reformhoz is hozzá lehet kezdeni.
Mindebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg. A tavalyi évet megbénította a kongresszusbeli költségvetési hadakozás, a képviselőház és a szenátus maga előtt görgette a problémákat. Márciusban a "fűnyíróelv" alapján kurtították meg az egyes tárcák költségvetését, de ez sem bizonyult elegendőnek a kijózanodáshoz, a reális kompromisszumok megleléséhez a Capitoliumon.
Végül nem sikerült elkerülni a kormányzati leállást: október 1-16. között bezártak a minisztériumok, kényszerszabadságra küldtek többszázezer alkalmazottat, s csak késve, utólag fizettek béreket. Csak ezt követően született meg - a Paul Ryan és Patty Murray vezette kétpárti bizottság hosszas alkudozása eredményeképpen - a költségvetési megállapodás, amely a következő két évre elhárítja egy újabb kormányzati leállás veszélyét.
Obama már hawaii vakációján, december 27-én írta alá a büdzséről kötött kétpárti alkut, amely a kiadások csekély növelését is engedélyezi. Még ez az alku sem hárított el minden akadályt: 2014 február-márciusa körül újrakezdődhet a huzakodás az adósságplafon megemeléséről.
Beárnyékolta az elnök tavalyi évét az egészségbiztosítási reform körüli harc. Az "Obamacare" néven emlegetett törvénycsomagot még 2010-márciusában írta alá az elnök, de érvénybe lépését - bölcs előrelátással - az újraválasztását követő évre időzítették. A nagy átalakítástól azt remélnék, hogy további 35 millió amerikaira terjeszti ki a kötelező egészségbiztosítást. A reform a republikánusok jóváhagyása nélkül született, s több menetben is megpróbálták megfúrni, de végül még a legfelsőbb bíróság is megerősítette törvényességét.
Számítani lehetett arra, hogy a megvalósítás nem lesz zökkenőmentes, azt azonban valószínűleg senki nem látta előre, hogy még kínos technikai malőrök (a számítógépes felíratkozási rendszer hibái) is nehezítik majd a reform bevezetését. Obama annak idején azt ígérte, hogy aki elégedett korábbi egészségbiztosításával, annak nem kell változtatnia - ezt az ígéretet nem sikerült teljesíteni: többszázezer embernek mondták vissza régi egészségbiztosítását.
Év végére is csak részlegesen tudták elhárítani az akadályokat, s végül - szimbolikus lépésként - Obama maga is felíratkozott a rendszerbe, hogy másokat is erre buzdítson. Az első hónapban, októberben a várt százezer helyett alig 27 ezren íratkoztak fel az interneten, a számot év végére, erős meggyőző kampánnyal 1,1 millióra sikerült feltornászni, összességében mintegy kétmillióan igényeltek új egészségbiztosítást, jelentette be szilveszter előtt a Fehér Ház.
A puding igazi próbája most következik: 2014. január 1-től már él az új rendszer, működniük kell az új biztosításoknak, de nem kizárt, hogy sokan csak az orvosnál döbbennek majd rá, hogy valahol elvesztek az adataik a rendszerben. Még a kormányzat saját becslései szerint is legalább félmillióan maradhattak érvényes biztosítás nélkül, a biztosítók már jelezték, hogy elismerik mindazok kötvényének érvényességét, akik január 10-ig befizetik a járulékokat.
Nem kevesen lehetnek, akik olcsóbb, de rosszabb csomagra lesznek kénytelenek felíratkozni - legalábbis átmenetileg. Még az sem kizárt, írta a Politico című washingtoni lap, hogy Obama elnökségének legnagyobb vívmánya egyben a legnagyobb kudarca lehet.
Második hivatali idejükben az amerikai elnökök szinte menetrendszerűen futnak bele botrányokba. Richard Nixon belebukott a Watergate-ügybe, Ronald Reagan elnökségének utolsó éveire árnyékot vetett az Irán-kontra fegyverszállítási botrány, Bill Clinton ellen alkotmányos vádemelési eljárás indult a Lewinsky-skandalum miatt, George W. Bush támogatottsága mélypontra zuhant a két elhúzódó háború és a Katrina hurrikán utáni nemtörődöm válságkezelés nyomán. Barack Obama rendkívüli népszerűséggel, hatalmas várakozásokkal lépett a hivatalba, a tavalyi év mégis leamortizálta támogatottságát.
Évzáró fehérházi sajtóértekezletén Obama nem értett egyet azokkal, akik szerint 2013 lett volna az eddigi legrosszabb éve. Mint mondta, népszerűségi mutatói pályafutása során sokszor emelkedtek és zuhantak. A demokrata elnök nagyobb jelentőséget tulajdonít annak, hogy a harmadik negyedéves növekedési adatok éves szintre vetítve 4,1 százalékos növekedést jeleznek, ez 2011 óta a leggyorsabb ütem.
Az elmúlt öt évben a legalacsonyabb, hét százalékos munkanélküliséget jelentettek az év végén.A nagy költségvetési alkuból ugyan kimaradt a tartósan állástalanok munkanélküli segélye, de a kongresszus elé kerülhet január 6-ra egy kétpárti megállapodás a december 28-án lejárt program meghosszabbításáról.
Az Obama előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tevékenységéről kialakult képet javítsa. Edward Snowden leleplezései nem csupán odahaza, hanem külföldön is sokkolták a közvéleményt, nem a titkos adatgyűjtés ténye, hanem elképesztően hatalmas mennyisége volt az, ami meglepte a világot. Úgy tudni, az amerikai elnök maga sem volt tisztában a lehallgatások, megfigyelések mértékével, csak 2013 nyarán értesült állítólag arról, hogy a világ vezető politikusainak telefonját is monitorozzák az amerikai szolgálatok.
Obama már kilátásba helyezte, hogy megszigorítja az NSA feletti ellenőrzést, a titkos adatgyűjtés korlátozásának alternatíváit már felvázolta egy elnöki különbizottság. Az elnök a hírek szerint e terveket is magával vitte hawaii vakációjára, s az év elején új kezdeményezéssel áll elő.
Második hivatali idejében a legtöbb újraválasztott amerikai elnök a külpolitika felé fordul, a nemzetközi színtéren nagyobb sikereket arat, mint odahaza. Alighanem John Kerry agilis fellépésének köszönhető, hogy az Obama-kormányzat eredményeket könyveltetett el a világpolitikai porondon. Igaz, sem a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítéséről, sem az iráni nukleáris program visszafogásáról kötött megállapodás sikerére nincs még garancia, s az sem kizárt, hogy Obama második külügyminiszterének beletörik a bicskája az izraeli-palesztin közvetítésbe.
A 2014-es év egyik leglátványosabb lépése lesz az afganisztáni katonai beavatkozás lezárása, ezzel elődje, George W. Bush második háborúját is befejezi Obama. Tervei szerint ismét belevág a guantánamói börtöntábor felszámolásának szinte reménytelen feladatába is, év végén Szlovákia három ujgur rab befogadásával segítette e folyamatot.
Némiképp átalakított gárdával vág neki a demokrata elnök a 2014-es évnek. A legnagyobb jelentőséget annak tulajdonítják, hogy visszatér a Fehér Házba az egykori Clinton-csapat egyik ásza, egyik legtapasztaltabb embere, John Podesta. A konzervatív Wall Street Journal szerint Podesta tanácsadói kinevezése azt vetíti előre, hogy Obama - miután kezdeményezései rendre elakadnak a képviselőházban - elnöki rendeletekkel próbál majd kormányozni.
A Capitoliumon évek óta felhánytorgatják, hogy nem kommunikál eleget, s ha jobb személyes kapcsolatokat építene ki a republikánus törvényhozókkal, könnyebben tudná kompromisszumok révén átvinni kezdeményezéseit. A WSJ úgy véli, az Obama-kormányzat a költségvetési alku ellenére sem számít arra, hogy 2014-ben jobban együtt tudnak működni a republikánusokkal.
Ez annál is kevésbé valószínű, hiszen novemberig egyre intenzívebben folyik majd a kampány a képviselői, szenátusi helyekért, kormányzói posztokért, s az év végi kétpárti egyetértést feledve ez ismét megosztja a társadalmat. A kormányzati leállás, a teapárti hangoskodás főleg a republikánusok esélyeit rontotta, míg az egészségügyi reform gikszerei a demokraták kilátásait árnyékolják be. Bár korábban a képviselőházi többség visszaszerzését célozták meg, mostanság a demokraták bőven megelégednének azzal, ha a szenátusban meg tudnák őrizni többségüket.