Előfizetés

Kegyelmet sürgetett Snowden számára a The New York Times

Elnöki kegyelmet vagy legalább vádalkut sürgetett az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos adatgyűjtési gyakorlatát leleplező amerikai informatikus, Edward Snowden számára csütörtökön a The New York Times.

A tekintélyes amerikai liberális napilap szerkesztőségi cikkében rámutatott, hogy a Moszkvába szökött informatikus, akit az Egyesült Államokban kémkedéssel és lopással vádolnak, bűncselekményt követhetett el, ám ezzel "nagy szolgálatot tett" hazájának.
"Figyelembe véve annak az információnak a hatalmas értékét, amelyet feltárt, valamint azokat a visszaéléseket, amelyeket nyilvánosságra hozott, Snowden többet érdemel egy olyan életnél, amelyet örökös száműzetésben, rettegésben és szökésben kell leélnie" - írta a The New York Times.

Az NSA által folytatott adatgyűjtést a közelmúltban - egy ellenében - két szövetségi bíró is alkotmányellenesnek találta.
A lap cáfolta Barack Obama elnöknek azt az augusztusban tett kijelentését, miszerint az általa aláírt, a közérdekű bejelentést tevőket védelmező rendelet lehetővé tette volna Snowden számára, hogy egyszerűen a feletteseihez forduljon az általa észlelt visszásságok miatt, ezzel elkerülve a kiszivárogtatás miatti büntetőjogi felelősségre vonást. Az elnöki direktíva ugyanis kizárólag a hírszerző szervek hivatalos állományára, nem pedig az olyan szerződéses munkatársakra vonatkozik, mint amilyen az informatikus volt.

A szerkesztőségi cikk kitért arra is, hogy Snowden állítólag két felettesénél is panaszt tett az általa tapasztalt visszaélések miatt, de azok semmit sem tettek.
"Ha valaki felfedi, hogy kormányzati hivatalos személyek rutinszerűen és szándékosan megsértették a törvényt, akkor azt a személyt nem fenyegetheti életfogytiglani börtön, amelyet ugyanaz a kormányzat szab ki rá" - hangzott a szerkesztőségi állásfoglalás.

A The New York Times egyebek között emlékeztetett rá, hogy az NSA egy belső vizsgálat szerint is évente több ezer alkalommal megsértette a magánszféra sérthetetlenségére vonatkozó szövetségi törvényeket és túllépte a hatáskörét. Az ügynökség feltörte a jelentős adatközpontok kommunikációs kapcsolatrendszerét, és amerikaiak millióira vonatkozó adatokat gyűjtött.

A lap felhívta a figyelmet arra is, hogy James Clapper, a nemzeti hírszerzés igazgatója ez utóbbi ténnyel kapcsolatban hazudott a márciusi kongresszusi meghallgatásán, ám ezzel kapcsolatban mindeddig nem indult vizsgálat.
Hasonlóképpen kegyelmet kért Snowdennek csütörtökön a brit The Guardian is.

A pokol oltára

Számosan számtalan teóriát állítottak már föl az ügyben, miért kell nekünk a német megszállásra emlékeztető emlékmű. Hogy miért sunyiban, szilveszterkor jelent meg a kormánydöntés, és miért "nemzetgazdasági" szempontok miatt kell íziben megalkotni.
Nagyon biztos vagyok benne, hogy már régen egy titkos hangárban áll a szobor vagy mi. Ha pedig nem, akkor kész a tervrajza, és Kerényi Imre áll a háttérben, mindenképpen.

Épeszű nemzetek diadaloknak, de legalábbis valami büszkeségnek emelnek monumentet. A nácik átmeneti vidám beköltözésének - s ne soroljam a bűnöket, melyeket előzékenyen végrehajtott nekik a magyar adminisztráció - hálaoszlopot emelni... Nos, erre nincsenek szavak a nyomdafesték-gyárban.

Illetve van, ahol lehetnek, hiszen mintül nagyobb az emlékmű, az antul több szélfasiszta szavazatot fúj a kormányzati konyhára.

Abból kéne kifőnie az új kétharmadnak. (Emlékszünk: 1998-ra! "A kisgazdákkal nem lehetséges a koalíció". Oszt' lehetett mégis.) Tudjuk, persze nincs másról szó, mint: ad 1. ellenpólust képezni a gyűlölt szovjet emlékműnek. Ad 2. deklarálni, hogy csak a nácik a hibásak a hótiszta Horthy-rezsimmel szemben. Ad 3. ocsmány ellensúly a holokauszt emlékévnek.
Valamint: közpénzből odadobni egy oltárt Hegedüs püspökfi temploma elé, a kormányzó szobra közelébe, ahol majd az íjász viceházmesterek, és legjobb tanítványaik imádhatják jogszerűen az antiszemitizmus, a terror istenét.
A pokol oltára lesz, csak félő, hogy a kitervelők Magyarországot, a néhai köztársaságot áldozzák fel rajta.

A pokol oltára

Számosan számtalan teóriát állítottak már föl az ügyben, miért kell nekünk a német megszállásra emlékeztető emlékmű. Hogy miért sunyiban, szilveszterkor jelent meg a kormánydöntés, és miért "nemzetgazdasági" szempontok miatt kell íziben megalkotni.
Nagyon biztos vagyok benne, hogy már régen egy titkos hangárban áll a szobor vagy mi. Ha pedig nem, akkor kész a tervrajza, és Kerényi Imre áll a háttérben, mindenképpen.

Épeszű nemzetek diadaloknak, de legalábbis valami büszkeségnek emelnek monumentet. A nácik átmeneti vidám beköltözésének - s ne soroljam a bűnöket, melyeket előzékenyen végrehajtott nekik a magyar adminisztráció - hálaoszlopot emelni... Nos, erre nincsenek szavak a nyomdafesték-gyárban.

Illetve van, ahol lehetnek, hiszen mintül nagyobb az emlékmű, az antul több szélfasiszta szavazatot fúj a kormányzati konyhára.

Abból kéne kifőnie az új kétharmadnak. (Emlékszünk: 1998-ra! "A kisgazdákkal nem lehetséges a koalíció". Oszt' lehetett mégis.) Tudjuk, persze nincs másról szó, mint: ad 1. ellenpólust képezni a gyűlölt szovjet emlékműnek. Ad 2. deklarálni, hogy csak a nácik a hibásak a hótiszta Horthy-rezsimmel szemben. Ad 3. ocsmány ellensúly a holokauszt emlékévnek.
Valamint: közpénzből odadobni egy oltárt Hegedüs püspökfi temploma elé, a kormányzó szobra közelébe, ahol majd az íjász viceházmesterek, és legjobb tanítványaik imádhatják jogszerűen az antiszemitizmus, a terror istenét.
A pokol oltára lesz, csak félő, hogy a kitervelők Magyarországot, a néhai köztársaságot áldozzák fel rajta.