A mentalitás hosszú idő alatt változik

Publikálás dátuma
2014.01.04 06:04
Valuch Tibor szerint a többes jövedelemszerzésen alapuló, megélhetési stratégiák mélyen beégtek a társadalmi tudatba. FOTÓ: Biel
Fotó: /
Úgy szocializálódtunk, hogy az abnormalitás vált normává, és akik a tisztességes polgári mintákat követik, azok válnak kivételessé, különössé - mondja Valuch Tibor, akinek nemrég jelent meg a Magyar hétköznapok - Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig című kötete. A történész szerint a zsidóüldözések, az államosítások és a rendszerváltó évek privatizációjának tapasztalataiból a magyar társadalom azt a következtetést vonta le, hogy az állam nem a polgárok közösségét szolgálja;  ezért nem bűn, sőt természetes, ha kijátsszuk. 

- Könyvének bemutatóján hangozott el, hogy a 20. században ugyan gyakran változtak a politikai rendszerek, de a társadalmi struktúrák sokkal lassabban alakultak át. Hogy lehetséges ez, hiszen a politikai rendszerek a társadalom átalakítását is célul tűzték ki és sikerrel is jártak?

- A politikai rendszert viszonylag gyorsan meg lehet változtatni, de az emberek gondolkodását, szokásait, környezetüket átalakítani hosszabb folyamat. Még akkor is, ha első látásra ez nem így tűnik. Hiszen az informális és a formális értékrendek nagyon különböznek egymástól. Az életmód is lassan változik. Gondoljunk arra, hogy évekre volt szükség ahhoz, amíg egy-egy tartós fogyasztási cikk, mint a hűtőgép, a mosógép, tévé, számítógép elnyerte a helyét a háztartásban, s megváltoztatta a szokásokat. S még több, amire átalakítja az életformát, a gondolkodást.

- Azt talán jobban tudjuk, mennyit nyert a háború utáni átalakulással a magyar társadalom, azt kevésbé, hogy mennyit veszített.

- Vannak számítások arra, hogy a második világháború éveiben, az ötvenes években, a téeszesítés után, illetve a rendszerváltás után mekkora értékek vesztek el, cseréltek gazdát. Többezer milliárdos értékekről, vagyonvesztésről és tulajdoncseréről/tulajdonvesztésről beszélhetünk, bár önmagukban keveset mondanak ezek a számok…

- Nem is anyagi értelemben gondoltam elsősorban...

- A változások következtében komplett társadalmi csoportok tűntek el, a magyar zsidó kereskedők, vállalkozók, értelmiségiek, a sváb gazdálkodók, iparosok, vagy a magyar gazdagparaszti réteg. Mindez elképesztő társadalmi és kulturális tőkevesztést jelentett és komoly gazdasági következményei is voltak, de talán ennél is fontosabb a mentalitásbeli változás. Ezek mintaadó csoportok voltak, a polgárlét, a polgárosodás modelljeit, a szorgalom, a kemény munka árán való boldogulás lehetőségét közvetítették a társadalom szélesebb rétegei felé. A megváltozott viszonyok között, a hatvanas-hetvenes években a magántulajdon tisztelete helyett a kiskapuk keresése, a korrupciós technikák jelentek meg, és a vagyon, a jövedelem elrejtése, mint önvédelmi reakció általános társadalmi magatartássá vált. A zsidóüldözések, az államosítások és a kollektivizálás, a rendszerváltó évek privatizációjának tapasztalataiból a magyar társadalom tagjainak nagy része azt a következtetést vonta le, hogy az állam nem a polgárok közösségét szolgálja, nem állampolgáraiért van, ezért nem bűn, sőt egyenesen természetes, ha kijátsszuk - miközben ezzel persze önmagunkat is becsapjuk.

- Ez a mentalitás él tovább napjainkban is, s talán ezért tudjuk bosszús legyintéssel elfogadni a mai állam visszaéléseit is.

- Úgy szocializálódtunk, hogy az abnormalitás vált normává, és akik a tisztességes polgári mintákat követik, azok válnak kivételessé, különössé. Manapság rácsodálkoznak azokra, akik tisztességgel befizetik az adójukat s nem próbálják meg "optimalizálni" azt. Holott a harmincas években a virilisták, a legtöbb adót fizetők megbecsülésnek örvendtek.

- A paraszti világ olyan gyorsan változott, hogy a több évszázad alatt, a helyi igényekhez igazodó paraszti építészet sem tudott reagálni rá, s megjelentek a kockaházak szerte a magyar vidéken. Ilyen gyors, és sokkszerű volt a váltás?

- Többé-kevésbé igen. A kockaházak az ötvenes-hatvanas fordulóján jelentek meg és terjedtek el. A negyvenes évek végétől, a kollektivizálás lezárásáig - a hatvanas évek elejéig - , hatalmas nyomás nehezedett a parasztságra: a kuláküldözés, a kötelező terménybeszolgáltatás, az állandó zaklatások, a téeszesítés. Az állam, a korabeli hatalom mindezzel lényegében azt üzente, nem jó parasztnak lenni, a paraszti társadalom pedig megértette ezt, s azt a következtetést vonta le belőle, hogy akkor ne is legyünk parasztok, ne éljünk úgy, mint a parasztok. Ezért változtatta meg viszonylag gyorsan és látszólag könnyedén az évszázados építkezési és öltözködési hagyományait ez a társadalmi csoport.

- De volt egy belülről fakadó vágy is a parasztságban, hogy elhagyja ezt az életformást. Hiszen hatalmas emelkedés volt bekerülni faluról egy városi munkás közegbe.

- Ezzel korántsem értek mindenben egyet, hiszen egy 10-15 holdon önállóan gazdálkodó parasztember nem társadalmi emelkedésként élte meg, ha a kollektivizálás miatt elvesztette a gazdaságát és arra kényszerült, hogy városi segédmunkásként, ingázóként folytassa az életét. Ha a szegényparaszti sorból, a falusi nincstelenek köréből vált valaki munkássá, akkor valóban egy stabilabb, kiszámíthatóbb életformát is kaphatott a városi környezetben.

- Mekkora életformaváltáson ment keresztül a társadalom a hatvanas években, amikor integrálódott a nagyon sajátos, "kis magyar fogyasztói társadalomba"?

- A változás igen jelentős volt. Az elektromos áram használatának általánossá válása lehetővé tette a háztartások gépesítését, a televízió elterjedését, ami a motorizáció terjedésével átformálta a hétköznapok rendjét. Ekkor zárultak le a tömeges társadalmi helyváltoztatások is. 1950 és 1970 között több mint egy millióval csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma, ami azt jelenti, hogy 20 év alatt ennyi embernek változott meg gyökeresen az életformája. A hatvanas évektől az "átlag magyar" igen nagy személyes erőfeszítéseket tett életkörülményeinek javítása és korábban elvesztett vagyonának pótlása érdekében. Közvetetten jól mutatja ezt az a tény, hogy 1960 és 1975 között havonta átlagosan közel egymilliárd forintot költött a magyar társadalom tartós fogyasztási cikkekre, akkor, amikor másfél-két ezer forint volt az átlagfizetés. Ebből az is következik, hogy ennek a pénznek a jó része nem a főfoglakozású keresőtevékenységből származott, hiszen akkoriban egy kétkeresős, négytagú család átlagjövedelme csak a létminimumot biztosította, hanem legális vagy illegális kiegészítő jövedelmet biztosító tevékenységből.

- A frizsiderszocializmus e szerint a mellékesből épült?

- Alapvetően igen, és ezek a többes jövedelem-szerzésen alapuló, megélhetési stratégiák mélyen beégtek a társadalmi tudatba, politikai rendszerektől függetlenül évtizedek óta a magyar társadalmi magatartás alapelemeit jelentik, ma is több lábon állunk, és a létfenntartás, megélhetés, anyagi gyarapodás egyik pillére általában a gazdaság szürke, vagy a fekete zónájában van.

- Mennyire számolta fel a mélyszegénységet a szocializmus?

- Ha megnézzük a korabeli jövedelmi és létminimum adatokat, egyértelműen kiderül, hogy 200-300 ezer fő alá ebben az időszakban sem csökkent a mélyszegénységben élők száma. A szegények és ezen belül a mélyszegények száma és aránya a második világháború alatt és az ötvenes években volt a legmagasabb, a hatvanas évek közepétől a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójáig a szegénység mérséklődött, majd a nyolcvanas évektől újra nőtt, a rendszerváltást követően pedig az elszegényedés felgyorsult, tömegessé vált. A történelmi tények ellentmondanak napjaink társadalmi emlékezetének, a szegénység és a mélyszegénység mindvégig jelen volt az elmúlt majd' háromnegyed évszázad magyar társadalmában, történelmében.

- Ők romák voltak?

- Ahogy most sem csak ők alkotják a magyarországi szegényeket, mélyszegényeket, 30-50 évvel ezelőtt sem csak közülük kerültek ki e társadalmi csoportok tagjai. Mindvégig jelen voltak a magyar társadalomban olyan csoportok - városi alsómunkások, agrárproletárok - akik egyfajta örökletes szegény réteget alkottak, akiknek a döntő többsége nem roma volt.

- Könyvében nagy teret szentel a jövedelmi viszonyok alakulásának, bemutatja a jövedelmi egyenlőtlenségeket is. A szegények mellett a politikai rendszerektől függetlenül, a harmincas évek végétől napjainkig a magyar társadalom szerves részét képezte a jómódúak csoportja, a felső tízezer. Kik voltak ők?

- Valóban a szegénység mellett a meggazdagodás vágya és a gazdagság is jelen volt az elmúlt évtizedek magyar társadalmában. A harmincas évek végén kicsivel kevesebb, mint 300 milliomos élt az országban, akik aztán a negyvenes-ötvenes években elvesztették vagyonukat. Ők nagyvállalkozók voltak többnyire. A hetvenes évek elején a takarékbetét-állomány statisztikák kimutatása szerint 322 olyan betétkönyvet tartottak nyilván, amiben a betét értéke meghaladta az egymillió forintot, ezek száma a nyolcvanas évek közepére megtízszereződött. Ők többnyire jól menő maszekok, magánpraxist folytató orvosok, ügyvédek, sikeres művészek, gazdasági vezetők voltak, lehettek, a nyolcvanas évek közepén pedig a sikeres kisvállalkozókkal egészült ki ez a csoport. A rendszerváltást követő évtizedek során a privatizációnak, a sikeres vállalkozói tevékenységnek, a kapcsolati/politikai tőke eredményes kamatoztatásának köszönhetően több ezerre emelkedett a milliárdos vagyont birtokló családok száma.

- A folytonosság vagy a megszakítottság volt erősebben jelen az elmúlt háromnegyed évszázad mindennapjaiban?

- Nehéz erre a kérdésre egyértelmű és kizárólagos választ adni, mert mindkettő érvényesülésére vannak példák. A politikai rendszerváltozások gyakran alapvető módon szabták újra a mindennapi élet kereteit, ami természetes módon váltott ki védekezési reflexeket - ebben erős a kontinuitás, rendszerektől függetlenül. A technikai fejlődés átalakította a napi tevékenységek rendjét, ebben viszont a megszakítottság az erősebb. S a példák még hosszan sorolhatóak. Az viszont jól látható, hogy - a második világháborútól lényegében napjainkig - a magyar társadalom időről-időre egyfajta nagyon sajátos "kényszerű kreativitással", igen gyakran - normális viszonyok között - felesleges többlet-erőfeszítésekkel próbálta meg javítani mindennapi életének feltételeit, színvonalát.

2014.01.04 06:04

Na most akkor ki a keresztény? - megy az államalapítási adok-kapok

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:45

Fotó: AFP/hemis/ HAUSER Patrice
Folyamatosan frissülő cikkünkben az augusztus 20.-ai politikusi megnyilvánulások legvelősebb gondolatait szemlézzük.

Magyar szív, nyugati lelkiismeret

Áder János köztársasági elnök mérsékelten ügyelt a kormányzati kommunikációra, és nyomatékosította, hogy az államalapító király felerészben európai, pontosabban nyugat-európai volt. Íme: "Hazánk Szent Istvántól "magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik. Benne összetartozott a hazafiság és az európaiság, "magyar öntudata sosem kelt harcra európai szellemével" - fogalmazott az államfő, emlékeztetve: az államalapító az istenhite mellett az ahhoz tartozó nyugati keresztény műveltséget is vallotta, ahogy az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét is.  

Szent István útját járja az MSZP

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke Szent István intelmeit citálja, miszerint egy király legfőbb erénye az alázat, és nem a gőg vagy a gyűlölség. Az áthallás után egyből a lényeg: a keresztény kormány megbélyegző matricákat ragaszt civil szervezetek irodáira, rendőröket küld a hajléktalanokra, rendőrökkel lakoltat ki családokat, hatszázezer fiatalt üldözött el külföldre és több tízezer családot taszított adós rabszolgaságba. Az MSZP azonban Szent István keresztény útját járja, úgyhogy küzd a bajok orvoslásáért. 
2018.08.20 09:45
Frissítve: 2018.08.20 09:45

Kövér László: a genderizmus náci tudomámyra hasonlít, a médiába be kell avatkozni

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:28
Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Fotó: / Vajda József
Valósággal sziporkázott az Echo TV-ben a fideszes szellemi erőtér központja: Kövér László házelnök náci időket emlegette a genderizmus kapcsán, a médiára szerinte törvényalkotással kell hatni, az irodalomban pedig elkél a politikai támogatás.
A nácik kedvelt "tudományához" hasonlította a genderizmust Kövér László. A házelnök Botond Bálint publicista írását idézve azt mondta, a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó tudományág- amit nem mellesleg évek óta minisztériumi engedéllyel tanítanak az ELTE-n és a CEU-n is – semmivel sem jobb, mint a fajnemesítést célzó eugenetika - idézi szavait az atv.hu.
A házelnök a morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen "társadalomellenes" kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott „fel kell lépni” - tette hozzá Kövér, ezzel  felelősségre vonva saját kormányát is.
Kövér augusztus 20. alkalmából adott interjújában arról is beszélt, hogy az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük.

Be kell avatkozni a felsőoktatásba, a médiába

A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki előbb tisztázni próbálta a fogalmat:a kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás. Hozzátette, mindezekbe a területeknél szerinte szükség van a törvényalkotási beavatkozásra is. Hogy ezen konkrétan mit értett, nem egyértelmű, a kereskedelmi televíziózásról azonban mélységes megvetéssel beszélt, szerinte az elmúlt több mint húsz évben korlátlanul öntötték a nézők nyakába a mocskot a kereskedelmi tévék.
Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: "nem mi tiltottunk be műveket, írókat", hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn '90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók. 
Ha már a múltidézésnél tartunk, jó észben tartani, hogy Kövér László 1986-ban az MSZMP Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató részlegén dolgozott, hogy aztán egy évig Soros-MTA ösztöndíjjal kutassa a közép-európai társadalmi mozgalmakat.
A házelnök életrajza itt érhető el. Kövér szerint egyébként „a gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem. A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy "újrarendezik az asztalt". Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.
2018.08.20 09:28
Frissítve: 2018.08.20 09:46