Itt az új év, kezdődik a "nemkampány". Dehogyis a kampány, ugyan már! Az csúnya dolog. A Fidesz éppúgy viszolyog tőle, mint a hatalomtól. Sokkal nagyobb dolgokkal van elfoglalva. Pláne most, hogy Kövér László az Echo TV-ben megmagyarázta: immár nemcsak a brüsszeli eurokraták, a bankok, a multik, az ellenzék, sőt újabban a rezsicsökkentést elszabotáló közös képviselők akarják eltiporni a nemzeti szabadságharcot, hanem a végső igazságtétel és elszámoltatás útjában álló alkotmánybírák is és az "igazságszolgáltatás azon szereplői, akik a jogtól és igazságtól is függetlennek érzik magukat". Vagyis a kormánytól, de az ugyanaz, hiszen ő a jog és igazság forrása. Annyi az ellenség, annyi a Gyurcsányhoz hasonló "gennyedző seb" a demokrácia (megjegyzem, egyre sovánkább) testén, hogy a kormánypártoknak kisebb dolguk is nagyobb a kampánynál. Kampány, micsoda visszataszító ötlet? Fúj! Ezt a leghitelesebb forrásból tudom, ők maguk mondják, hogy nem kampányolnak. Amit lázasan folytatnak, az a "nemkampány".
Ezt legvilágosabban Pócs János, Szolnok-megyei Fideszes képviselő fogalmazta meg: "Részemről ez nem kampány." Mármint az, hogy a képviselő úr a karácsonyi misét találta a legalkalmasabbnak arra, hogy szóró ajándékkal lepje meg a templomból kijövő választóit. Állítása szerint a lelkészek engedelmével. Így, hogy ez a "nemkampány" része, mindjárt más. Mert ha ne adj isten, valaki kampánynak nézné, hát ritka ízléstelen volna. Ahogyan maga a nemkampány-ajándék is: a kulcstartón fityegő, foszforeszkáló Szűz Mária. A biztonság kedvéért rajta a képviselő úr névjegye, különben honnan tudnák a jámbor hívek, kire kell majd szavazniuk.
De tényleg, van, akinek semmi sem jó. Még Pócs János saját blogján is, ahonnan a "nemkampány" fogalmát merítettük, akadt olyan kommentelő (biztosan a bűnös Budapestről, Brüsszelből, netán Tel-Avivból), aki nem átallotta feltételezni a szűzanyás kulcstartóról: "Biztosan a trafikjából hozta". Ugyanis hogy-hogy nem, a képviselő úr családjának is leesett egy trafik a pályázaton.
De meg is kapta a magáét az illető, aki még ezzel a csip-csup trafik-üggyel is piszkoskodott: "sajnos a mai világban a jócselekedet nem a jutalmat nyeri el… itt van egy csapat szitkozódó". Sőt: "Tisztelt Képviselő Úr! Szeretnék kérni egyet, ha maradt". Na, erre varrjon gombot, aki még a "nemkampányba" is beleköt! Különben is jobb, ha magának a honatyának a bejegyzésére támaszkodunk. A nemkampányoló Pócs úr világossá tette, miért érzett ellenállhatatlan kényszert a templomi ajándékozásra: "Tőlem várják az emberek, hogy segítsek, törődjek velük". Így már minden világos. Szinte látom, ahogy a misére készülő szegény ember egy kis törődésre vágyva felsóhajt: hűtőmágnest már kaptam tavaly. Ami idén segítene rajtam, az egy kulcstartó a foszforeszkáló Szűzzel." Hát nem megkapta?
A "nemkampány" eszköztára változatos. Természetesen az is "nemkampány", amikor a már említett közös képviselők az amúgy magántulajdonú társasházban a kormány áldásos tevékenységét méltató szavak mormolása közben kötelezően kifüggesztik a rezsicsökkenés mértékét. "Nemkampány" az ellenfél nélküli rezsiháború, hogy is juthatna az ellenkezője bárki eszébe? Az sem a kampánytanácsadóknak, hanem csakis a nemkampány-tanácsadóknak juthatott eszébe, hogy a választási évben mégsem volna hasznos látvány, ha a gyászoló özvegyek és árvák maguk kínlódnának a kijelölt szegénytemető fagyott földjében a sírgödör kiásásával, ezért egy évvel elhalasztották az önkiszolgáló szociális temetés bevezetését. A szóvivő világosan meg is mondta: Szó sincs kampányról, csak sajnos még egy kis időre szükség van a feltételek biztosításához. Amit nem pontosan értek, hiszen azt olvastam: már megalakult a Nemzeti Koporsókészítő RT.
De vannak a "nemkampánynak" derűsebb módszerei is. Az egyik online lap arról számolt be, hogy a politikusoknak mostanában sürgős avathatnékja támadt. Az sem baj, ha e vágy titokzatos tárgya nem túl grandiózus. Egy honatya ünnepélyesen avatott fel egyetlen vasúti sorompót, egy másik egy rendbe hozott konyhát. Sikerült hat politikusnak egyetlen gödörbe egyszerre behelyezni egy alapkövet, mások tömött sorokban egy kanálist álltak körbe, mert a csatornát is fel akarták avatni. Végül is nem juthat mindenkinek Kossuth-tér vagy 4-es metró. Avattak kevéssé vonzó létesítményeket is, ravatalozót és fiatalkorúak börtönét, a lap képei szerint nem is akárhogy: csinos rendőr- vagy börtönőr lányok díszpárnán hozták az ollókat. Sajnos nem foszforeszkáltak, ami azért snassz egy kicsit. Az éber tudósító szerint a "nemkampányt" az sem tartóztathatja fel, ha pocsék az idő. Legfeljebb az új szobor helyett a meleg szobában annak vetített képét leplezték le és koszorúzták meg. Ebből is látszik, kampányolni a hülye is tud, de a "nemkampányhoz" lelemény kell.
Január elsejétől csak úgy záporoznak majd ránk a "nemkampány" áldásai. Mivel a kormány csapatai újabb győzelmekre készülnek a rezsiháborúban, a minisztereket és államtitkárokat a jó hírrel szétküldik minden égtáj felé. ("Te délre mégy, te nyugatra, te pedig északra, elvtárs!")
Szép is ez a "nemkampány". Szerencsére választás azért lesz. Ha igaz.