. Magamat a Magyar Nemzethez irányítottak, Mihályfi Ernő főszerkesztőnél kellett jelentkeznem. Őszinte beszélgetés volt, Mihályfi mindent tudott rólam, amit tudnia kellett. Amikor kijöttem tőle, az előszobájában egy ismeretlen hölggyel akadtam össze, aki hozzá tartott. Utólag tudtam meg, hogy Köves Rózsa volt, a redakció akkori párttitkára. Tiltakozni ment fölvételem ellen, mert azt az értesítést kapták, hogy makacs "ellenforradalmár" vagyok. Utólag jutott el hozzám a hír, hogy P.M. "elvtársnő", a rendíthetetlen bolsevik, ádáz gyűlölőm járt utánam, keresztbe akart tenni.
Harminckét évet töltöttem el a Magyar Nemzetnél külpolitikusként, volt több alkalmam Rózsával beszélgeti, politizálni is. Őszintén. Nem hallgattam el előtte, hogy Kádárék "fölpuhulása" ellenére sem változott róluk a véleményem, ő meg beismerte, az övé viszont igen, amolyan "liberális" lett.
Néhány éve halt meg szegény, Köves András, a fia, akit úgy távolról ismertem, a minap keresett föl, könyvet hozott. Az Anyám és két apám című munkáját, családregényét. Az igazat írta, nem csak a valódit. Azt, hogy két apja volt, az elsőt a nácik ölték meg, özvegy anyja másodszor is férjhez ment, az "új apa" nevelte gyerekkorától felnőttségéig. Mindent elmond a könyvében, kínjaikat Horthyéktól Szálasiék rémuralmáig, Rákositól Kádárig és tovább, nem titkolja el, hogy a szülei kommunisták voltak. Kendőzés nélkül vall, nincs mit rejtegetnie, becsületesek voltak. A kötete most különösen időszerű, hogy Orbánék ismét galádul udvarolnak a szélsőjobboldalnak, megteremtették "nemzeti emlékezet" micsodájukat. Akit igazán érdekel a kendőzetlen múlt minden oldala, azoknak tiszta szívből elolvasásra ajánlom ezt a szép önvallomást. Megrázó és lenyűgöző. Meggyőzőn cáfolja a hazug általánosításokat.
Anyám és két apám, Syllabux Kiadó
