– A tapasztalatok szerint nem pusztán kényszer, például az anyagi lehetőségek vagy a stabil partnerkapcsolat hiánya, hanem a kényelem, vagyis a szülői ház szolgáltatásai is vezérlik a leválási folyamat elnyújtását – véli Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója. A kutatás vezetője hozzátette: mindezt jól jelzi az is, hogy a szüleikkel együtt élő 15-29 éves fiatalok 41 százaléka nem szeretne külön költözni a közeljövőben. A kutatás alapján a leválási folyamat olyan eseményeit, mint a szülői háztól való elköltözés, vagy a házasságkötés ideális megvalósulását tekintve a 1519 éves fiatalok még 2127 éves koruk között tervezik, a 2529 évesek már csak 2631 éves korukban várják. A gyermekvállalást, mint a felnőtté válás folyamatának utolsó lépcsőfokát átlagosan 28-29 éves korukban tervezik a fiatalok.
A Kutatópont szervezésében végzett kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövővel kapcsolatban más területeken is inkább a passzivitás jellemzi a fiatalokat. Így sem az országon belüli, sem az országon kívüli mobilitás esélye nem mondható magasnak: a magyar fiatalok negyede (23%) tartja valószínűnek, hogy néhány éven belül külföldön vállal munkát, tizede (10%), hogy külföldön tanul és ötöde (19%) azt, hogy akár más okból külföldre költözik. Az ifjúság a napi ingázás, valamint a belföldi lakóhelyváltás szándékainak tekintetében is immobilnak mutatkozik. Mindössze 18 százalékuk szerint valószínű, hogy a közeljövőben másik településre költözik, és ezt is leginkább a kisebb városokban és községekben élők valószínűsítik. Szinte teljesen valószínűtlennek találják azt is, hogy néhány éven belül saját vállalkozást indítsanak; ez a gondolat mindössze csupán tizedük (11%) számára fogalmazódik meg. Összességében a legkisebb esélyt a külföldi tanulásra, a távmunkára, illetve a saját vállalkozás indítására látják a fiatalok, azonban egyik dimenzióban sem mutatnak a változás irányába mutató attitűdöt.