"A vadászat: vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!" - írta gróf Széchenyi Zsigmond, a legendás Afrika-vadász. Soponyán azonban néhány hete alighanem több volt a puskalövés, mint az erdőzúgás, hiszen összesen 913 fácánt lőttek le a vendégek. Köztük a Miniszterelnökséget vezető Lázár János államtitkár - és hercegek, grófok. A becslések szerint mintegy hatmillió forintba került vadászaton való részvétellel nem éppen "plebejus" arcát mutató Lázár Jánosnak különösen azért lehet kínos mindez, mert sokaknak eszébe juthat elhíresült kijelentése: "akinek nincs semmije, az annyit is ér." A szegényellenessége miatt kirekesztőnek minősített mondata még 2008 májusában, az akkor általa vezetett Hódmezővásárhely egyik közgyűlési ülésén hangzott el, de csak két éve került nyilvánosságra, és okozott felháborodást - annak ellenére, hogy Lázár bocsánatot kért, és mentegetni próbálta "félreérthető" szavait.
Lázárra persze nem mondható, hogy nincs semmije. Tavalyi vagyonnyilatkozata szerint - az idei benyújtási határideje január vége - például az övé Széchenyi Zsigmond karosszéke. A havi 231 ezer forintos képviselői alapdíjon felül államtitkárként csaknem egymilliós havi jövedelemmel rendelkező Lázár az egy évvel korábbi helyzethez képest kötvényeinek értékét 22-ről 30 millióra, készpénzét pedig csaknem duplájára, 8 millióra növelte - igaz, 43,5 milliós adósságait nem tudta csökkenteni.
Ezzel együtt akár fizethette volna ő a soponyai vadászatot, amire egyébként csak azért derült fény, mert az egyik résztvevő, Donatella Failoni - Oszter Sándor színész felesége - még decemberben nyilvános képgalériát tett ki róla a Facebookra. Miután ezt hétfőn a cink.hu kiszúrta, hamar híre ment, hogy Lázár az Oszter-házaspár mellett Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceggel, gróf Károlyi Lászlóval és feleségével, továbbá Miklós liechtensteini herceggel és feleségével vadászott. Az eseményről készített képeket ezután Donatella Failoni eltávolította, és egy bejegyzéssel helyettesítette, miután látta, hogy "óriási hűhó lett egy vadászatból". Pedig szerinte "a vadászat ősrégi dolog, azonkívül a vezető politikusok mindig körülvették magukat művészekkel". Sohasem csinált titkot abból,hogy jobboldali, fűzte hozzá, emlékeztetve, hogy a helyszín, Soponya "Kádár elvtárs fő területe volt egykor". "Azt hiszik hogy a baloldalon nincsenek ilyen vadászatok? Csak ott nem arisztokraták vannak,hanem régi és új harcostársak" - háborgott Donatella Failoni. Miután a botrány nem csitult, tegnap újabb bejegyzést írt: "Most már tényleg visszavonulok! Éljenek a virágok, az állatok és az a pár ember, aki úgy gondolkodik,mint én. Elegem van!"
Persze Lázár nincs egyedül a vadászat iránti vonzalmával. Közismert Semjén Zsolt KDNP-elnök, miniszterelnök-helyettes hasonló rajongása, olyannyira, hogy még az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöki posztjára is megválasztották. Semjénnek eltökélt célja, hogy helyreállítsa "a magyar vadászat becsületét". Több helyütt elmondta, hogy hathatós lépéseket kell tenni "a magyar vadászok vegzálásának megszüntetéséért", ugyanakkor - még jóval Lázár botránya előtt - utalt arra, hogy "a társadalomban él a sztereotípia, amely a vadászatot az újgazdag puskás ember kedvtelésével azonosítja, azonban egyes visszatetsző jelenségeket nem lehet a vadászati kultúrával azonosítani".
A visszatetsző jelenségekért ugyanakkor Semjén is felelős - annyiban mindenképp, hogy országos botrányt okozott, amikor 2011 tavaszán kiderült: egy sor védett állatfaj, elsősorban madarak vadászhatóvá tételéért lobbizott a vidékfejlesztési miniszternél. A nemzeti sajátosságokra hivatkozva, az erdei szalonka tradicionális tavaszi vadászatát vissza kell állítani - írta levelében, hozzátéve, így kellene tenni a nyári és kanadai lúd, a barátréce, menyét és a nyuszt esetében is. A természet- és állatvédők heves tiltakozása - továbbá a fideszes Turi-Kovács Béla, korábbi környezetvédelmi miniszter rosszallása - miatt a szaktárca kénytelen volt rövid úton elutasítani Semjént, és közölték: nem változtatnak a vadászható vadak listáján, "a kérdés nincs napirenden". Arról azonban nem tett le Semjén - mondta december elején, amikor egy parlagi sast engedett szabadon a Jászságban -, hogy "Magyarország ismét vadászati nagyhatalommá váljon".
Az azóta törölt képeken az elejtett zsákmány és a vadászok vacsorája – nem tudni, van-e ok-okozati összefüggés FORRÁS: FACEBOOK
Az azóta törölt képeken az elejtett zsákmány és a vadászok vacsorája – nem tudni, van-e ok-okozati összefüggés FORRÁS: FACEBOOKUgyan a soponyai vadászat képeit a Facebookon megosztó Donatella Failoni Lázár Jánost nevezte meg vendéglátóként, ám a többmilliós költségűre becsült dzsembori árát mégsem a Miniszterelnökséget vezető államtitkár fizette. Legalábbis nem egészen. Lázár környezetéből előbb csak annyit közöltek: „köztudomású, hogy vadászik, de a magánéletére vonatkozóan sem most, sem pedig a jövőben semmiféle tájékoztatást vagy információt nem kíván nyújtani”. Hozzátették azt is: Lázár a közéleti tevékenységével kapcsolatban kész bármilyen felvilágosítást megadni, de álláspontja szerint szabadidejében mindenki azzal és azt csinál, amit akar. Később Lázár hajlandó volt részleteket is említeni: a Blikkel közölte, hogy a vadászat az adófizetőknek nem került pénzébe, a résztvevők közül ki-ki fizette a maga részét, miután szétosztották a költségeket.
Konkrét számokat is mondott a rendezvénynek helyt adó vendégház tulajdonosa, az állami Vadex Zrt. vezérigazgatója a Blikknek. Majoros Gábor közölte, hogy tucatnyi vadászt láttak vendégül, és mindenki hozta a párját is. „Fizető vadászat volt, üzleti áron.” A Vadex felügyelőbizottsági elnöke egyébként az a Nyerges Attila, aki Nyerges Zsolt testvéreként tavaly májusig Németh Lászlóné fejlesztési miniszter politikai főtanácsadója is volt.
A költségekről annyi tudható, hogy egy fácán lelövésének ára hatezer forint, vagyis a 913 madár elejtése önmagában 5,5 millióba került. A vendégházban a reggeli 3300, míg a vadvacsora listaára 9000 forint. Egy kétágyas szoba 11 700 forint egy éjszakára, és – mint Majoros elárulta – a vendégek két éjszakát töltöttek a szállodában. Szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy vadászonként egy hajtó is kell, akinek egy napra 5000 forintot szokás fizetni, de további kiadást jelent, ha a társaság kocsival akar a terepre kimenni, s tisztítva vinné haza a zsákmányt.
Bár írógépműszerész volt az eredeti szakmája, Kádár János sem vetette meg a vadászatot. Sőt: az MSZMP első titkára több mint húsz évig vezette a világranglistát a legnagyobb elejtett dámszarvas bika kategóriában. Ebben segített, hogy a dám a legtöbb országban nem számít trófeás vadnak, külföldi vadászok így nem törtek a babérjaira, Magyarországon pedig a vadászok sokáig nem mertek mással nagyobbat lövetni, és nem is akadt, aki vállalkozott volna erre. Ez egy kordokumentumként is haszonnal forgatható könyvből tudható. A "K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban" című, 2010-es kötetben Majtényi György történész arra vállalkozott, hogy a Rákosi- és a Kádár-kor történelmi, társadalmi és (csoport)szociológiai összefüggéseit vizsgálja - e körben a foci mellett a vadászattal is foglalkozott.
A tömegsportokkal szemben a második világháború után a vadászat egyértelműen a kommunista elit "sportja" és szórakozása volt. Az ötvenes években az állam fenntartott úgynevezett minisztériumi vadászterületeket, rezervátumokat, ahol - térítésmentes vadászjeggyel, vagy anélkül - a legfelsőbb párt- és kormánykörök vadászhattak. Ez egy szűk, körülbelül harmincfős kört jelentett. Rákosi Mátyás például a legtöbbször Gyulajon, a teljhatalmú Honvédelmi Bizottság, a "trojka" másik tagja, a honvédemi miniszter Farkas Mihály Gemencen vadászott, a harmadik tag, Gerő Ernő belügyminiszter viszont kevéssé hódolt e szenvedélynek, mivel nagyon rosszul látott. Rákosi egyébként a korabeli feljegyzések szerint mindenre lőtt: "Nem törődött vele, hogy nyúl vagy ember, ahol valami mozgott. Odalőtt. Nem volt veszélytelen a közelében vadászni".
Akkoriban az ancien régime tagjai másodhegedűsként vehettek részt ezeken a vadászatokon - többen közülük vadászati alkalmazottak is voltak. Így például gróf Teleki József, gróf Esterházy László, báró Dudinszki László, Lelovich György vagy Altai Emil, aki korábban Horthy Miklós kormányzó fővadásza volt. Így "vészelte át" ezeket az éveket gróf Széchenyi Zsigmond is: a legendás Afrika-vadász tanította Kádár vadászait, s megbecsült tagja volt az Egyetértés vadásztársaságnak, melyet 1963-ban alapítottak Kádár János sürgetésére. A mintegy negyvenfős elitklub tagja volt még Apró Antal, Biszku Béla, Czinege Lajos, Fock Jenő, Losonczi Pál, de Kádár kezelőorvosa Szabó Zoltán, a Kútvölgyi, majd a Róbert Károly Kórház sebésze, valamint Tömpe István, a Magyar Rádió és Televizíó elnöke is.
Sokáig kizárólag Kádár Jánoson múlt, hogy kik lehettek a társaság tagjai. A tagság kinek hatalmat, kinek a hatalom előszobáját jelentette, ezért nagy volt a tülekedés.
Kádárt nyugaton is szenvedélyes vadásznak ismerték: kapott ajándékba vadászfegyvert Helmut Schmidt nyugat-német kancellártól és Franz Joseph Strauss bajor miniszterelnöktől is. Az Egyetértés minden évben évadzáró vacsorát rendezett. "Volt egy-két művész, aki vadászott is, és bekapcsolódott a programba. A Hofi azért volt jó, mert politikai és erkölcsi kritikával tudott humorizálni, ami azért sokunknak nagyon tetszett, volt, aki a fejét csóválta, de még az Öreg (Kádár János - a szerk.) is rábólintott és mosolygott".
Végül a változások hullámai elérték az Egyetértést is: 1989-ben elrendelték a társaság feloszlatását, ezzel a vadászat lényegében kiszorult a kormányprotokollból. Jóllehet 1990-ben született egy tervezet újabb kormányrezervátumok kijelölésére, de ezt Antall József állítólag felháborodottan söpörte le. Aztán 1995-ben megalakult a parlamenti képviselők vadásztársasága, mely azóta - miként egyes politikusok vadászatai is - többször az újságok címlapjára került.
Lázár János egyik vadászpartnere, Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceg nagyapja, Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg a szintén lelkes vadász Horthy Miklós társaságában vadászott gyakran. A mostanában előszeretettel szoborba öntött egykori kormányzó nemcsak kedvtelésből vadászott, és nemcsak hercegek és grófok partnereként. A diplomáciai kapcsolatépítés eszközeként tekintett a nemes "sportra", így vadászott például 1937-ben Gödöllőn Galeazzo Ciano gróffal - az olasz külügyminiszter nem mellesleg Mussolini veje volt. De Horthy külföldre is gyakran kiruccant. A lengyelországi Bialowieza több száz éves erdejében Ignac Moscicki lengyel elnök vendégeként hajtotta a vadakat 1938 februárjában. Volt gyakorlata, hiszen kenderesi birtoka közelében fiatalon megtanulta a vadászat alapjait. Horthynak az Osztrák-Magyar Monarchia tisztjeként lehetősége nyílt az osztrák hegyekben is vadászni, többek között Ferenc József császár oldalán. Később ő szervezte meg a Magyar Királyi Vadászati Hivatalt.
A vadászat Horthy szenvedélyévé vált. Erről a borsodi Aggteleki-hegységtől keletre fekvő Derenk község lakói tudnák talán a legtöbbet mesélni. Korábban az Esterházyak és az Andrássyak is gyakran vadásztak itt. Horthy is szerette a környéket, 1936-ban pedig úgy döntött, vadasparkot létesít. Mivel úgy vélték, hogy a helyi lakosság - amely élelmiszer-kiegészítés gyanánt orvvadászattal is foglalkozott - veszélyeztetné a vadaskert működését, a falu kitelepítése mellett döntöttek. A folyamat 1936-tól 1943-ig tartott, az utolsó időben már odavezényelt munkaszolgálatosok részvételével. A vadasparkból végül semmi sem lett.
Egy 30 ezer forintos szarvasagancs nemcsak heves politikai vitát okozott néhány éve az MSZP és Polt Péter régi/új legfőbb ügyész között, de ezzel összefüggésben marasztalta el - és bocsátotta egy év próbára - nem jogerősen a bíróság tavaly Keller Lászlót. Az egykori MSZP-s közpénzügyi államtitkár ugyanis a vád szerint 2004-ben jogellenesen kért ki adatokat Somogy megyei vadászatokról. Ebből kiderült, hogy Csányi Sándor OTP-vezér birtokán 2002 januárjában Polt Péter együtt vadászott Bártfai Bélával, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) államtitkárával, miközben az ügyészség már vizsgálta a MeH-hez tartozó Országimázs Központ ügyeit. Keller a parlamentben 2004 májusában kérdést is intézett Polthoz.
Arra volt kíváncsi "nem veti-e fel az ügyészi etika súlyos megsértését, sőt visszaélés gyanúját, ha a legfőbb ügyész együtt vadászik bűncselekménygyanús ügyek érintettjeivel, gazdasági vezetőkkel, és esetleg a vadászatból származó vagyongyarapodását is eltagadja, megsértve vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét"? Polt nem talált ebben semmi kivetnivalót, "vagyongyarapodását" pedig egy szarvasagancs bemutatásával kívánta cáfolni, mondván: annak értéke 30 ezer forint, vagyis nem éri el a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség 300 ezer forintos határértékét.
