Kár, hogy csak most állapodtak meg. Meglehet, az a néhány elvesztegetett hónap még nagyon fog hiányozni. De jó, hogy végre megállapodtak. Az ellenzéknek csak együtt lehet reménye arra, hogy leváltsa a kétharmadot. És mindazt, amit ez a fogalom jelent.
A szocialisták és Bajnaiék megmutatták, hogy így is lehet. Alig 48 órával azután, hogy elhangzott az Együtt-PM szövetség vezetőjének kezdeményezése, már meg is született az új egyezség. Ez nem történhetett volna meg anélkül, hogy mindkét oldalon belássák: így – és csakis így – lehet még esélyük. Nem pusztán azért, mert a közös listát mind többen szorgalmazták – a jelenlegi – ellenzéki politikusok is. Hanem főképp amiatt, mert választóik – az elkötelezettek, meg a reménybeliek is – erre ösztönözték őket.
Győzött a realitás. A józan ész. A belátó kompromisszumkészség. De még egyáltalán nem győzött a demokratikus ellenzék. A tegnapi megállapodással még csak azt a lehetőséget teremtették meg, hogy reményük legyen a választási győzelemre. És addig hosszú út vezet. Akkor is, ha az idő nagyon rövid.
Az első lépést megtették. Az újabb buktatók felé is. Mert a politikai éleslátásra, az okosságra továbbra is szükségük lesz. De legelsősorban arra, hogy mostantól csak előre nézzenek. A múltat le kell zárni, a folytatódó tárgyalásokon csak a jövő érdekeit szabad nézniük. Nem véletlen, hogy a Fideszben változatlanul a bukott baloldallal, a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány tengellyel operálnak, meg azzal, hogy ezek - így együtt – tönkretették az országot. Mondják azok, akik megszüntették a köztársaságot, felszámolták a független intézményeket, csak álcának tekintik a demokráciát és megteremtették a négymillió szegény országát.
Ha a közös listát állítók most hagyják, hogy a kormány és pártja határozza meg a kampány hangját és hangulatát, akkor hiába az összefogás. A jelenlegi hatalomból kiábrándult, de egyelőre – finoman szólva – bizonytalan embereknek azt kell megmutatni, miképpen akarnak újabb rendszerváltást csinálni. Mert a négy orbáni év után ez lenne a dolguk.
És ezt csak közösen, vállvetve tudják megtenni. Ehhez mindenkinek engedni kell. Amivel azt bizonyíthatják, hogy komolyan gondolják az együttműködést. Hosszú távra, nem pozíciókért, hanem az országért.
