A rendszerváltás gyermekei

Összetartóbb közösségeket lehetett a rendszerváltás előtti években összehozni - mondták a megkérdezett riportalanyaim, amikor egy munkásinterjút készzítettem. Ezzel érzékeltették a szocialista időszakban és a mai újkapitalizmusban fennálló társas kapcsolatok közötti különbségeket. Amelyek nagyon mélyek lehetnek, mert egy másik alakalommal a kelet-német interjúalanyaim ugyanezt a különbséget hangsúlyozták: mint mondták, akkor szolidárisabbak voltak a munkahelyi kapcsolatok, kevesebb volt a könyöklés és a félelem a menedzsmenttől, s még az is előfordult, hogy a szocialista brigádok tagjai a közösségi eseményeken jól érezték magukat.

A mai fiatal felnőtteknek a szocialista időszakról legfeljebb a szüleik elbeszéléséből lehetnek közvetített emlékeik, a mai harmincasok közérzete nagy figyelmet kap a médiában, hiszen választások előtt vagyunk, és egyetlen pártt számára sem mindegy, hogy ez a korosztály kire adja le a voksát, ha egyáltalán elmegy szavazni.

Közösségi életet éltek

Szalai Erzsébet Koordinátákon kívül című könyvében arról ír, hogy a budapesti fiatalok többsége bizonytalan identitású, és noha sokan bírálják az újkapitalista rendszer önzését és nárcizmusát, nagyon kevesen jutnak el a tényleges rendszerkritikáig.

Az útkeresőknek sokszor csak a jobboldal antikapitalizmusa és civilizációs-rasszista érvelése jelenti az egyetlen kiutat a kapitalizmus mindent áruvá formáló valóságából, amit a fiatalok többsége bírál. A baloldal közösségi öröksége - a brigádmozgalom - a Kádár-korszakkal együtt kikerült a kortárs média látószögéből, ami elég nagy baj, hiszen a szocialista brigádok, ha kaptak is "felülről" némi támogatást, az igazi közösségi élet színhelyei voltak. Ez tagadhatatlan, még akkor is, ha manapság divat bírálni mindent, ami valamikor a Kádár-korszakhoz tartozott.

A többség házasságpárti

A fiatalság másik nagy problémája a párválasztás "örökzöld" témája.

A serdülőkor és a felnőttéválás kitolódásának jelensége kutatók egész sorát foglalkoztatja. A felnőttkort a férfi munkába állása és házassága jelzi, aki korábban családfenntartó volt, az egyetlen kereső, ám később ez gyökeresen megváltozott. Ma a biztos állás sokaknak csak harmincas korukban (vagy akkor sem) adatik meg, ezért a házasodás és gyermekvállalás időpontja is kitolódik. Ami azonban nem feltétlenül a fiatalok döntésén, "felelőtlenségén" vagy "romló" erkölcsein múlik, hanem meghatározott történeti-szociológiai feltételek terméke. Kabai Imre 2007-es kutatásából az is kiderül, hogy a magyar egyetemisták és főiskolások többsége házasságpárti, gyerekeket is többet terveznek az átlagosnál. A szándék tehát megvan, a megvalósuláshoz sokszor a feltételek hiányoznak.

Személytelen és sivár

És akkor nem beszéltünk az ismerkedés mai nehézségeiről, amikor a délutáni zsúrok, táncrendezvények, vagy akár a szocialista brigádok "hoztak össze" tartós párkapcsolatokat! Az internetes társkeresés és a közösségi oldalak látszólag a bőség zavarával árasztják el a magányos fiatalokat; valójában azonban éppen a "kínálat" vegyes jellege és a személytelen elutasítás vagy egyenesen sértegetés, a társkeresés nyílt áruvá válása hathat riasztóan a mégoly kitartó és komoly szándékú társkeresőkre. Közhelynek számít, hogy az egyes társadalmi és iskolázottsági csoportok többnyire egymás között házasodnak, ezt azonban az internetes társkeresés a legkevésbé sem biztosítja. Annak idején a szocialista brigádokban adott volt a kötetlen ismerkedés, ami ma személytelen és marketizált lett. Ezek után csoda-e, ha a jobboldal (sőt, gyakran szélsőjobboldal) által kínált közösségek olyan nagy sikert élveznek a fiatalok körében?

A baloldalnak merészebben kellene felvállalnia egykori közösségi-civil szervezeteinek pozitív örökségét. Baloldali közösségek nélkül vajmi nehéz megindokolni, hogy miért is kellene a mai magyar fiataloknak egy olyan baloldalra szavazniuk, amelyhez nincs más személyes kötődésük, csak a szüleik, nagyszüleik emlékei? Az egykori munkáskolóniák közösségek voltak, a szó igazi értelmében, és ismerjük be, gyakran ezek hozták össze a párokat, ami nagyon jelentős kötőerő volt.

A fiatalok érzékelik a rendszer válságát, ugyanakkor képtelenek arra, hogy magukat a rendszer-okokat megfogalmazzák. De nem tekinthetjük-e a lázadás első jelének azt, hogy a rendszer válságát egyáltalán érzékelik?

Alternatív családformák

A rendszerváltást megelőző években összetartóbb közösségeket lehetett összehozni a baloldalon, mint ma, amikor a szakszerzvezetek karácsonyi csomagjain kívül nem sok jele van annak, hogy a baloldal törődne az igazi közösségek formálásával. Pedig számos kutatás igazolja, hogy volna rá igény, főleg azért, mert a társadali realitások a mai politikai jobboldal keresztény kurzusának eszményeit gyakran felülírják. Ma igen sok alternatív családforma már egyáltalán nem számít kuriózumnak.

Ennek fényében különösen komikusnak hat azok aggodalma, akik a fiatalok romló erkölcséről és a szinglik önzéséről értekeznek, miközben egy soha nem létezett régmúltat igyekeznek feltámasztani. Gondoljunk Bulgakov klasszikusára, A Mester és Margaritára: Elvégre az ember csak ember marad - mondja Woland, és valóban így van, a közösség igénye és a párválasztás ma is élő és talán legfontosabb szükséglete a kortárs fiataloknak.