Ül egy szomorú ember a tévéstúdióban. Főleg azért szomorú, mert a műsorvezető nem csak olyasmiket kérdez tőle, amikre el lehet mondani a jól kidolgozott paneleket. Egy ponton meg is jegyzi, hogy itten „az élő fába belekötés esete” forog fenn.
A szomorú ember különben a Fidesz frakcióvezetője, a Belváros polgármestere, a parlament gazdasági bizottságának elnöke.
Fontos politikus tehát, benne van a pixisben. Nemrég például a kedves vezetővel együtt írt levelet az arra méltó, megbízható kádereknek a rezsicsökkentés ügyében. És ebben a legfontosabb közlésük az volt, hogy újra meg kell szervezni magukat. És össze kell fogni és tanácskozni kell. Egyelőre. A szomorú ember arra már nem tud – pontosabban nem akar - válaszolni, hogy mire használják majd azt a pénzt, amit postafordultával, a levelekhez mellékelt csekkek jóvoltából kapnak. Ezt csak azok ismerhetik meg, akik csatlakoznak a Magyar Csapathoz.
Az interjú már majdnem unalomba fullad. Ám a szomorú ember nagy szomorúságában – hogy valódi kérdésekre kellene felelnie - kissé óvatlanná válik. Talán nem veszi észre, hogy amit mond, azt tovább is lehet – kell - gondolni. Elmeséli tehát, hogy bár az újabb rezsicsökkentésről két hét múlva a kétharmad frakcióülésén tárgyalnak, de konkretizálódni aligha fog a választás előtt. Már ha a választás áprilisban lesz. Bizony, emiatt is szomorú lehet, mert kétséges, hogy az államfő a Fidesznek kedvező időpontra tűzi-e ki a voksolást. De ez mellékszál.
A lényeg ugyanis az, hogy Rogán Antal, de elsősorban is Orbán Viktor, valamint egész csapatuk hosszú távra tervez. És nem mulasztanak el gondoskodni semmiről. Hiszen hallottuk, lesz megint rezsicsökkentés, de már az új kormány megalakulása után. Itt két lehetőség van. Az egyik az, hogy a jelenlegi hatalom megnyeri a választást és akkor gond nélkül megcsinálhatja, amit eltervezett. Nem csak a közszolgáltatások áráról mondhatják el, hogy ismét lejjebb viszik, hanem a megélhetés valamennyi költségéről. És lesz nemzeti konzultáció, meg nemzeti együttműködés, meg pántlika és aranyhaj. Ha győznek. De tegyük fel, hogy nem. Akkor mi van?
Akkor az van, hogy ők már jó előre megmondták, hogy az ellenzék a rezsicsökkentés ellensége. 2010 előtt sem tettek ez ügyben semmit, pedig – szerintük – volt rá lehetőségük, most is támadják. Ebből nyilvánvalóan az is következik, hogy ha a baloldal megnyeri a választást, akkor majd szépen szembemegy mindazzal, amit a Fidesz oly bölcsen eltervezett. És itt nyer értelmet a Magyar Csapat létrehozása. Már eddig is több ezren csatlakoztak hozzá, április-májusra egész kis hadsereg jöhet létre. A pillanatnyi közlés szerint „van, aki a barátait keresné fel, van, aki kiadványokat terjesztene, mások pedig rendezvényeken vagy az internetes kommunikációban segítenének”.
De ha kitör a rezsiharc, akkor persze másra is lehet őket használni. 2002-ben, amikor a Fidesz minden számítása és próbálkozása ellenére győzött az ellenzék, a feldühödött állampolgárok csapatai még szervezetlenül igyekeztek elfoglalni az Erzsébet hidat, hogy nyomatékot adjanak az eredmény miatti elkeseredésüknek. Ilyen többé nem fordulhat elő. Erről Orbán Viktor – úgy is, mint vezénylő tábornok - személyesen gondoskodik. Rogán frakcióvezetővel együtt írt levele csak az első lépés volt ebbe az irányba. Az alapokat megteremtik, lesz Magyar Csapat, aki magyar, az értelemszerűen vele tart, hiszen emlékezhetünk, a haza nem lehet ellenzékben.
Meglehet, a szomorú ember nem is annyira szomorú. Csak tetteti. Eljátssza. Mert az igazat még nem mondhatja. De tudja, nem bíznak semmit a véletlenre. Felkészülnek.