A magyar valóság mélységes ismeretéről tett tanúságot a pécsi bíróság, amikor úgy határozott, egy fideszes szóvivőt nem lehet felelősségre vonni azért, hogy hazudott - ugyanis ő pártja képviselőjeként mondta, amit mondott. Lehet, hogy hamarabb utolérik ugyan, mint egy sánta kutyát, de ettől még nyugodtan hazudhat, amennyit csak akar. Csak szólnia kell, hogy ő szóvivői minőségében, mintegy közfeladatot ellátva rágalmaz éppen - és csókolom.
Természetesen a közvélemény már régóta sejti, hogy ha egy Fidesz szóvivő megszólal, akkor nagy valószínűséggel füllentés esete fog fennforogni. De ettől még kedves, aranyos, egyszerhasználatos emberek - akiknek megvan a maguk történelmi küldetése. Kitöltik a közszolgálati médiában az időt két ellenzéki politikus rágalmazása között. És ez sem kevés, meg az "elmúltgyolcév". Az.
Védekezhettek volna persze ezen instant szóvivők, hogy ők csak parancsra tették, amit. De szerencsére a bíróság még ettől is megkímélte őket.
Mindez új fejezetet nyit. Olyat írok az újságban, ami valakinek nem tetszik és pereskedne? Sebaj kérem, én csak lapom véleményét képviseltem és passz. Vagy speciálisan a szóvivők, netán csak a fideszes szóvivők körére korlátozódik a jog effajta kreatív értelmezése?
Nem bonyolult ez sem. Újfideszül így hangzik ez: első paragrafus: mindig nekünk van igazunk. Második paragrafus: Ha mégsem, rögtön életbe lép az első paragrafus. Oszt jónapot.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!