Dieudonné, az antiszemita humorista ripacs

Dieudonné nevét harsogta heteken, hónapokon keresztül a francia sajtó, az volt a látszat, mintha az országban nem is volna egyéb gond, miközben csúcsszinten a munkanélküliség. Voltaire és Rousseau honában föltámadtak a hitviták, meddig terjedhet az egyéni szabadság, lehet-e nyíltan uszítani, gyűlöletet gerjeszteni?

Dieudonnénak, vagyis Istenadtának keresztelte el őt kameruni származású atyja és breton édesanyja. De az is lehet, ő adta önmagának a "művésznevet", hiszen humoristaként lép föl a különböző városok színpadain, meglehetősen egyhangú műsorral.

Kizárólagos témája a zsidóság ostorozása, a cionizmus gúnyolása, egyáltalán a fajgyűlölet, mindenki ellen. Mellesleg értelmiségi családban született, francia földön látta meg a napvilágot negyvennyolc esztendeje, és a szép franciás hangzású névhez, utalva kameruni eredetére hozzábiggyeszti a M'bala M'bala toldalékot.

Ettől függetlenül bizonyára járt már Kamerunban, de tetemes jövedelmét euró bankókban gyűjtögeti, és ha szép summa kerekedik belőle, átutalja Kamerunba. Adócsalásért, pénzmosásáért indult eljárás ellene ezért is, de a kormányhatóságok, elsősorban a belügyminiszter jelenleg azt vetik a szemére, hogy az alkotmányt uszítással és gyűlöletkeltéssel szegi meg.

Betiltják a föllépéseit, az előadásait megakadályozzák. Az érv, hogy amivel vándor színészkedik, a művészettől vadidegen, ő maga alantas politikai agitátor. Veszélyesnek azért tartják, mert a közönsége tekintélyes számú, igencsak tarka, a szélsőjobbtól a szélsőbalig terjed.

Magukat forradalmároknak nevező, francia földön élő palesztin harcosok szervezetei, észak-afrikai Maghreb-államokból bevándoroltak, akik vitathatatlanul gyakran nyomor színvonalon élnek, fekete-afrikaiak, Izraelt ostorozó baloldaliak. Még zsidó ifjak is akadnak közöttük, akiket azért ragad magával az antiszemita hangulat, mert a cionizmussal nem értenek egyet.

Dieudonné M'bala M'bala a bálványuk, vakon követik őt, sőt" a "vezértől új divatot is vesznek át. Quenelle-nek mondják, meglehetősen furcsa származék. A szótár szerint eredetileg húsétel, darált csirke vagy egyéb alapanyagból, halból készíthetik, de ezt az értelmét Dieudonné hatására elvesztette.

Fordított náci köszöntés lett belőle, a jobb alsókart átteszik a bal felső karra, közel a szívhez. Nyíltan nem merik az egykori Führer karlendítését, a Heil Hitlert! föltámasztani, hang nélkül a karjukat mozgatják, ezzel fejezik ki cinkosan, hogy antiszemitával cimborálnak.

Ha a belügyminiszter tilalmát követve valamelyik város színháza nem engedi pódiumra a "prófétát", az ifjak, gyakran iskolások is, ezzel a "quenelle-lel" tüntetnek "hősük" mellett. Szankció egyelőre nincs ellene, legföljebb az intézet igazgatója indít fegyelmi eljárást.

Manuel Valls, a párizsi baloldali kormány belügyminisztere azonban korántsem tréfának fogja föl a dolgot. Annál is inkább nem, mert elsőrendű hivatásának tartja a közrend megőrzését. Azt vallja, hogy a Köztársaság alkotmánya az alapvető emberi jogokat, az állampolgárok teljes egyenlőségét védi, és ha bárki uszít, gyalázkodik a társadalom bármely része ellen, kétségbe vonja a holokauszt elszenvedőinek áldozatait, a republikánus alkotmányt sérti meg.

Dieudonné "közéleti" aktivitása Valls szerint ezt vonja kétségbe, így a törvénysértésnek minden közigazgatási eszközzel útját kell állni.

Nicolas Anelka neonáci köszöntése

A Dieudionné-vihar hatása átterjedt a brit szigetországra, ott is a labdarugó pályára. Nicolas Anelka, az Európa-bajnok francia nemzeti tizenegy egykori nagy sztárja, most a West Bromwich Albion csapatában küzd a gyepen. Ellenfele, a West Ham United vezetett, de hála a volt francia küzdő ügyességének is, sikerült egyenlítenie, döntetlent kiharcolnia.

Anelka páratlan örömében a "quenelle"-t alkalmazta, az újnáci köszöntést, és hozzátette, ezzel tisztelgett Dieudonné előtt is, "példaképének" tolmácsolta háláját. A brit labdarugó szövetség vezetősége azonban kevésbé honorálja a gesztust. Állást foglalni nem óhajt a francia belpolitikai viszályban, de a hajdani focista csillagot szankcióként eltilthatja akár öt mérkőzéstől is.

Ha bármelyik francia színházban jelentkeznék mutatványával, amely minden, csak éppen humoros nem, meg kell vonni tőle a gyűlölet igehirdetésének lehetőségét.Vallsról általában az a vélemény, hogy nagyobb politikai ambíciók fűtik, ha Francois Hollande a 2017-ben esedékes újabb elnökválasztásra teljesen elveszítené amúgy is gyöngécske népszerűségét, a Szocialista Párt zászlaja alatt ő indulna jelöltként.

Megteheti, mert a jelenlegi kormány tagjai között szinte az egyetlen, aki bőven pozitív eredményével veri a népszerűségi mezőnyt, méltányolják közbiztonsági eredményeit. Igen ám, de a belügyminiszter "keménynek" tartott föllépése heves politikai vitát váltott ki, többen azzal érveltek vele szemben, hogy Franciaország hiteles jogállam, a szólásszabadságot semmilyen ürüggyel és eszközzel korlátozni nem lehet, aki ezt tenné, maga becstelenítené meg az alkotmányt.

Trierweilert felháborította Hollande kettős élete

Francois Hollande terve az volt, hogy a mind politikai, mind gazdasági szempontból borzalmasra sikeredett 2013-as év után végre a gazdaság kérdéseire koncentrál, s ezzel népszerűsége is megindulhat felfelé a lejtőn. A keddre tervezett, az idei évi első sajtóértekezletén is a gazdaságról kívánt beszélni, ám a Closer című lap által kirobbantott nőügye miatt kínos kérdések sorára számíthat. Péntek óta a francia sajtóban kissé háttérbe szorult a Dieudonné-ügy, azóta mindenkit Hollande titokzatos kedvese, a 41 éves, eddig kevéssé ismert színésznő, Julie Gayet érdekel. Hollande számára több szempontból is kényes az ügy.

Elődjét, Nicolas Sarkozyt például avval vádolta, hogy a magánéletét előtérbe helyezve igazi showműsort ad elő, lealacsonyítva ezzel a politikát. A másik kérdés az, miként alakul mindezek után Hollande és élettársa, Valérie Trierweiler viszonya. Ő mindeddig nem kommentálta a lap értesüléseit, francia médiumok szerint azonban rendkívüli módon felháborította, hogy az elnök kettős életet folytat. Az államfő és Trierweiler múlt hét keddje óta nem mutatkoztak együtt, és már most tudni lehet azt, hogy az újságírónő nem kíséri el pártját a hónap végén esedékes vatikáni útjára. A francia politikai élet szereplőinek többsége kiállt Hollande mellett, s elítélték azt, hogy a lapok a politikusok magánéletében vájkálnak. Fabrice Rousselot, a Libération szerkesztője úgy vélte, nem tartozik a közvéleményre az elnök magánélete, amíg nem bizonyított, hogy az döntéseire is hatást gyakorol. Még Hollande talán legádázabb bírálója, Marine Le Pen is szolidárisnak mutatkozott e kérdésben az államfőve

Dieuxdonné azzal a módszerrel él, hogy ahol netán nem engednék közönség elé, a helyi bíróságokhoz fordul, amelyek a tilalommal szemben több esetben neki adtak igazat. Az indulatok magasba szöktek, amíg Gérard Courtois, a Le Monde belpolitikai rovatvezetője lapjában fönntartás nélkül azt írta, hogy a miniszternek van igaza, amikor nem enged elszántságából.

Az egyik utolsó jogi ütközet színhelye Nantes volt, ahol a városi bíróság éppen a "szólásszabadság" nevében arra kötelezte a helyi teátrumot, hogy engedje át színpadát az antiszemita uszítónak. Manuel Valls viszont nem adta föl, az alkotmánybíróság szerepét betöltő Államtanácshoz fordult, amely sebtében hozta meg kétségbe vonhatatlan elvi döntését: antiszemita uszításnak jogállamban helye nincs, előadás, szónoklat törvénytelen. Egész Franciaországban!

A belügyminiszter diadalittasan úgy nyilatkozott, hogy győzött a Köztársaság. Csakugyan? Elvben igen, az Államtanácsnak nem lehet keresztbe tenni. A gyakorlatban azonban mégiscsak, mert Dieuxdonné máris közölte, vitatott műsorát abbahagyja. Helyette újjal jelentkezikj, föltehetően szintén antiszemitával....