Előfizetés

Standfotók legendáriuma

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2014.01.21. 06:45
Inkey Alice legkedvesebb alkotóival, Illés György és Fábry Zoltán portréképei között FOTÓ: K2 PRESS
Inkey Alice kép-meséi nemrég jelentek meg a No de Alizka! című vaskos kötetben a Noran Libro Kiadó gondozásában. A fotóművész képei február 22-ig láthatók az Örkény István Könyvesboltban.

Inkey Alice filmes, fotós családba született. Édesapja Inkey Tibor a harmincas évektől a filmgyár standfotósa volt, belvárosi műtermében, az 1940-es években olyan legendás színészekről készített portrékat, mint Karády Katalin, Csortos Gyula, Jávor Pál, Mezey Mária, Muráti Lili és Szeleczky Zita. Alice keresztanyja Szellay Alice színésznő, Szőts István az Emberek a havason című filmjének főszereplője.

Szőts pedig keresztanyja jóvoltából gyerekkorában kapott egy nagybácsit, éppen Szőts személyében, aki Szellay első férje volt. Inkey Alice tizennégy éves lehetett, amikor az apja megkérdezte tőle: mi szeretnél lenni, fotóriporter, divatfotós, portréfotós, esetleg bűnügyi fotós?

Utóbbihoz volt is kedve Alice-nek, végül apja a Fényképész Szövetkezetbe íratta be portréfotózást tanulni. El is sajátította a fotózás fortélyait, mégpedig egy remek művésztől Tamássy Sándortól. De egy idő után megunta a családi és esküvői fotózás monotonságát, a hétvégi munkákról nem is beszélve.

Édesapja is látta ezt a lányán, ezért 1960-ban, amikor megüresedett egy hely a Magyar Filmgyártó Vállalat fotó osztályán, bevitte a céghez Alicet-t: fel is vették először retusőrnek, majd nem kellett sokat várnia a nagyobb feladatra, Mamcserov Frigyes a Mici néni két élete című film rendezője Hegyi Barnabás operatőr tanácsára bedobta őt a mélyvízbe és standfotósnak hívta filmjének forgatására.

Rögtön nem akármilyen társaságban találta magát, hiszen a főszereplők között volt: Kiss Manyi, Páger Antal, Mezey Mária, Somogyi Nusi. A film első asszisztense pedig nem más volt, mint Huszárik Zoltán, később a Szindbád rendezője, aki mint a No de Alizka! című kötetből kiderül A Mici néni két élete forgatása idején egy remek rajzot is készített Inkey Alice-ről. A fiatal standfotós lánynak hamar megjelentek a képei a korabeli lapokban, s már a nevét is kiírták. Ez nagyon inspirálta, igyekezett gondosan dolgozni, nem akart visszamenni retusőrnek.

Nagyszerű művészekkel ismerkedett meg, valódi legendákkal hozta össze a sors. Köztük Illés György operatőrrel, akiről remek fotók láthatók az említett kötetben és az Örkény István Könyvesboltban nyílt kiállításon is. Kedvencem az a két kép, amely közül az egyiket Alice édesapja készítette 1946-ban, a nevezetes műteremben Illés György esküvőjének napján, a másikat pedig ő, hatvan évvel később, az idős házaspárról, Illés Papiról és feleségéről, Dollyról, sajnos már egyikőjük sem él.

Illés György ajánlotta be Alice-t standfotósnak a Pacsirta című filmbe, amit Ranódy László rendezett, de dolgozott Fábry Zoltánnal a Húsz órában, akiről szintén remek portré szerepel a kötetben és a tárlaton. Aztán jöttek a jobbnál jobb filmek. Inkey Alice úgy érezte óriási szerencséje volt, hiszen 1960-tól 1990-ig dolgozhatott a Filmgyárban, ami egybe esett a vállalat és a magyar film aranykorával. Standfotósként évtizedeken át készíthetett képeket, amelyek aztán a mozik kirakataiba, plakátokra, újságok címlapjaira kerültek, pedig sokáig úgy érezte, nehezen tud kilépni édesapja árnyékából, gátlásos volt.

Kellett vagy tizenöt év, amikor már úgy érezte, őt nem a papa miatt, hanem, saját jogon Inkey Alice-ként tisztelik, ismerik el. Szerepel egy kép a kötetben, amelyen Alice a kilencven éves édesapjával látható, a felvételt egyébként Inkey Berta, Alice testvérének a lánya készítette. Inkey Tibor 1998-ban hunyt el.

Érdekes, hogy a családban a fiatalabbak, így Berta sem viszi tovább a fotózást. Ezt Alice azonban egyáltalán nem bánja. Mivel az analóg fotózás gyakorlatilag teljesen megszűnt, a digitális fényképezést pedig nem is akarta megtanulni. Mint mondja, ez már teljesen más. A fotózással azonban ma sem hagyott fel, hagyományos negatívra fényképez, és amíg léteznek kézi laborok, addig nem is fejezi be a fényképezést.

"Mindig van valami játékom. - Mivel Zuglóban lakom, ezért Zuglói hangulatok címmel készítek sorozatot, amelyben városligeti impresszionista hangulatú, festményszerű felvételek szerepelnek, megörökítem a csodálatos palotákat, vagy egyszerűen azt, amikor a kutyák tavasszal a napsütésben táncolnak a Ligetben - meséli.

A főként filmgyári standfotókhoz tartozó történeteket felidéző No de Alizka! Inkey Alice második kötete. Az első, az Alsógödi Amarcord az ötvenes évekbe Alice gyerekkorába kalauzolta el az olvasót, Inkey Tibor felvételeivel illusztrálva. - Beleszerettem az írásba, most már többet írok, mint fotózok - mondja.

- A mostani könyvben filmgyári hangulatokat szerettem volna megörökíteni. Akkor még volt idő és pénz is a filmezésre. Míves, csodás alkotások születtek. Fontos barátságok jöhettek létre. Egymásra voltunk utalva, mindenki segített a másikon, hiszen egy jó filmhez, nem elég egy karizmatikus rendező, hanem, szükség van egy remek stábra, munkatársi, tervező gárdára is.

Beszélgetünk még legendás színészekről, több képen szerepel például Bujtor István. - Bujtort úgy ismertem meg, hogy szereplőválogatást tartottak Máriássy Félix Karambol című filmjéhez, egy sportolót kerestek. Szóba került, hogy Latinovits Zolinak az öccsét, aki kosaras, meg kellene nézni. Megérkezett, szemüvegben, megkértek csináljak róla próbafelvételt. Aztán a kedvemért hajlandó volt levenni a szemüvegét és csináltunk ilyen képeket is. A rendező végül ezért választotta őt - emlékszik vissza a történtekre Alice.

A kötetbe 180 fotó került és 130 történet kapcsolódik a képekhez. Nehéz volt a válogatás, hiszen Inkey Alice otthonában rengeteg negatívot őriz, hiszen húsz éves korától fényképez, az édesapja pedig hatvan éven át fotografált. A negatívok - beleértve például Inkey Tibor híres Karády-képét - most is jó állapotban vannak. - Amíg én élek ezek nálam maradnak, aztán meglátjuk, valószínűleg valamelyik múzeumhoz kerülnek majd - teszi hozzá Inkey Alice.

Pesszimisták az oroszok

Barabás Péter
Publikálás dátuma
2014.01.21. 06:38
A gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények szegényednek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIVE
Az orosz emberek hangulatát felmérő közvélemény-kutatások sorában az egyik legátfogóbbat a Superjob kutatóintézet portálja készítette el. Ebből kiderül, hogy az oroszoknak több mint a fele nem számít a helyzet javulására az elkövetkező öt évben. Az optimisták száma jelentősen csökkent a gazdasági válság előtti állapothoz képest.

Az emberek 52 százaléka pesszimista, amikor a következő öt évről kérdezik, mert úgy véli, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Mindössze 23 százalékuk számít javulásra. Ami pedig az elmúlt öt évet illeti mindössze 22 százalék beszél javulásról, 57 százalék viszont romlásról.

A Superjob különösen a tendenciát tartja aggasztónak: 2006-ban a megkérdezetteknek még a 63 százaléka mutatkozott optimistának a közelgő öt évre tekintve, ez zuhant le mostanra 23 százalékra. Eközben a pesszimisták aránya 52 százalékra emelkedett. A kutatók keveslik az olyan derűlátó nyilatkozatokat, amelyek szerint "végre valahára pénzt fektettek a termelésbe" és "az élet átláthatóbbá vált".

Az optimistábbak a jó változások között említették azt, hogy immár az interneten is megjelentek olyan portálok, amelyek az állami szolgáltatásokat teszik elérhetővé, új utak és gyermekjátszóterek épülnek, és néhány területen a dolgok biztatóbban alakulnak. Van, aki csak általánosságokat mondott: "Nagyon reménykedem!", "Oroszország előre!" "Mindig bízni kell a jövőben!"

Sokkal többen vannak, akik a keserű valóság tényeit sorolják: a közlekedési dugókat, az árak növekedését, azt, hogy "a tisztviselők pimaszabbak lettek, egyre többet és többet lopnak", "nincs terük a kisvállalkozásoknak", "a bérek nem követik az árak gyors emelkedését". "Minden észrevehetően drágul. Mitől legyen javulás…"

"Nincs ok arra, hogy bizakodjunk a javulásban: azért tenni kellene, nem pedig úgy csinálni, mintha tettünk volna." "Bizonyos csoportok helyzete jobb lett, de a legrosszabb az, hogy az 1-2-3 felsőfokú diplomával rendelkező moszkvai fiatal szakemberek nem találnak a diplomájuknak megfelelő munkát, a helyükön máshonnan érkezettek ülnek."

A jellemzőek közé sorolták a kutatók a következő megállapítást:. "A gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények tovább szegényednek. Minden azoké, akiknek pénzük és kapcsolataik vannak." "Csak azoknak lett jobb, akiknek eddig is jó volt." Egy 28 éves fiatalember sokak véleményét összegezte így: "Ha nem változik meg a törvényhozás, akkor nem válik jobbá az élet.

Szigorítani kell azokon a törvényeken, amelyek a bevándorlással, a korrupcióval kapcsolatosak. Vissza kell állítani a halálbüntetést a különösen súlyos bűncselekmények esetében, fel kell emelni az évente több mint egymillió rubelt keresők adóját, és sok minden másra is szükség lenne…Ellenkező esetben a polgárháború felé tartunk."

Ezzel a véleménnyel összecsengenek egy 43 éves tulai eladó szavai: "Divattá vált lopni és ezért semmit nem kapni…" A politika csak itt-ott türemlik át a véleményeken. "Az egyszerű ember biztosan nem fog jobban élni olyan vezetőkkel, mint Medvegyev…és a hasonlók." Egy 55 éves Nyizsnyij Novgorodi részlegvezető jelentette ki: "Ebben az országban az egyszerű ember csak a fiatal Brezsnyev idején élt elég jól." Egy harmincéves rosztovi pedig azt mondta: "A kormánytól csak meséket és ígéreteket hallunk. A valóságban semmi nem történik…"

Egy vezető beosztású szaratovi fiatal jelentette ki: "Haladás kétségkívül van, csakhogy nem a tevékeny hatalomnak köszönhetően, hanem annak ellenére. Amíg még van gáz, erdő, fém, hatalmas területek és 100 dolláron felüli olajár, addig kielégítően fogunk élni. Belátható időn belül leesik az olaj ára és akkor sokunk számára eljön a vég.

" Ettől sokan tartanak, az olaj világpiaci árának esetleges csökkenése a gazdasági válság időszakának nehézségeit vetíti előre. Mindez nem sok biztatót ígér a többség számára. Egy 39 éves soför fogalmazott a legkeserűbben: "Az emberek túlélnek, nem pedig élnek."

A kormányzathoz lojálisabb VCIOM közvélemény-kutató intézet ettől eltérő eredményre jutott. Ettől az esztendőtől jót remél a megkérdezettek 48 százaléka, de még itt is elég magas (33 százalék) azok aránya, akik nehézségekre számítanak. Egy másik kutató-intézet a Levada-Centr hajlamosabb a negatív hangulat alátámasztására. Ami ennél fontosabb, hogy a szociológusok és a közgazdászok szerint a gazdasági helyzet éppen elég okot ad a nyugtalanságra.

A Nyezaviszimaja Gazeta közgazdászokra hivatkozva veszélyes problémáról ír. A negatív fogyasztói hangulat ugyanis a beruházások csökkenéséhez, elbocsátásokhoz és a bevételek apadásához vezet.  "2000-től 2007-ig nagyon gyorsan növekedtünk. A termelés növekedésének az üteme az egyik legnagyobb volt a világon. - idézi a lap Valerij Mironov jeles közgazdászt.

- Ezekben az években a bérek valutában számolva kétszer-háromszor gyorsabban növekedtek, mint a termelékenység. És ezt az emberek érzékelték. A termelés növekedési üteme most lelassult. Lassabban növekszik a bér is. Ritkán nyílnak meg új üzemek. Mindebből következik a pangás érzete."

A pesszimizmus egyenes következménye a hitelfelvétel csökkenése, és ezzel együtt a bankok helyzetének romlása. Ha kérdésessé válik a gazdasági növekedés lehetősége, ha nincs garancia a befektetések megtérülésére, akkor a piac sok szereplője számára a legbiztosabb megoldásnak a tőke külföldre menekítése tűnik.

Aggódik az EU a kijevi zavargások miatt

G.M.
Publikálás dátuma
2014.01.21. 06:36

Párbeszédre szólította fel a feleket hétfőn az Európai Unió külügyminisztereinek tanácsa. A testület azt kérte, találják meg a demokratikus kiutat a politikai válságból az országban, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a vasárnapi kijevi összecsapások miatt. 

A külügyminiszterek kérték az ukrán parlamentet, hogy a múlt héten „megkérdőjelezhető eljárás során elfogadott”, az alapvető emberi jogokat és a média szabadságát is korlátozó jogszabályokat, amelyek kiváltották a vasárnapi erőszakot, hozzák összhangba Ukrajna nemzetközi és európai vállalásaival.

A külügyminiszterek emlékeztettek, hogy az EU fenntartja a társulási és szabadkereskedelmi tárgyalások újrakezdésének lehetőségét, amint Ukrajna erre készen áll. Nyilatkozatok szintjén azonban azt is elhangzott, hogy nem zárhatók ki az Ukrajna elleni szankciók sem a tüntetők elleni erőszak alkalmazásáért.

Az EU-külügyminiszterek tanácskozását megelőzően Catherine Ashton az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője előrelépésnek nevezte, hogy tárgyalni készül a hatalom és az ellenzék Ukrajnában.

A hétfő hajnalig tartó erőszakos összecsapások után, amelyekben 200 személy sebesült meg, több mint felük rendőr, Viktor Janukovics államfő bejelentette, kész tárgyalni az ellenzékkel. Az államfő egy munkacsoportot állít fel, amelyet Andrij Kljujev, a nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkára vezet majd, és a kormány tagjaiból, valamint az elnöki adminisztráció tagjaiból áll majd össze.

Vitalij Klicsko, az UDAR elnöke, aki vasárnap próbálta nyugalomra inteni a Molotov koktélokat, utcaköveket dobáló, maszkos tüntetőket, s ezért le is hurrogták, majd lefújták póroltóval, tegnap előzetesen találkozott az elnökkel, hogy egyeztessék a tárgyalások menetét. Ezt követően Klicsko kijelentette: ha Janukovics valóban megegyezést akar, akkor maga vezeti a bizottságot és nem Kljujevet delegálja.

A boxlegenda azonban azt is hangsúlyozta, tárgyalni akar, mert szerinte minden lehetőséget meg kell ragadni a válság békés megoldása érdekében.  A tüntetők körében elterjedt híresztelést, miszerint szükségállapotot vezetnek be Ukrajnában, Mikola Azarov kormányfő nyilvánosan cáfolta.

Eközben Kijev központjába újabb különleges műveleti csapatok érkeztek, a tüntetők egy része sem hagyta el a Függetlenség teret. A belügyminisztérium közölte: a rendőrségnek joga van lőfegyver alkalmazására a tüntetők ellen, akik rendőrökre támadnak.