Megkezdődött a per a bundabotrányban

Publikálás dátuma
2014.01.23. 06:54
Tárgyalják a milliárdos csalássorozat ügyét FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Megkezdődött tegnap a milliárdos nagyságrendű nemzetközi sportfogadási csalássorozat büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. A 12 vádlott között van K. Zoltán, L. Mátyás és több más volt élvonalbeli, illetve utánpótlás labdarúgó, valamint Cs. János, M. Tamás és S. Krisztián volt futballbíró. Továbbá egy szingapúri állampolgár, az ügyészség szerint a nemzetközi bűnszervezet vezetője, aki az első tárgyaláson nem vett részt - sajtóhírek szerint hazájában tartják fogva.

A nemzetközi bűnszervezet a vád szerint 2010-11-ben Törökországban, Olaszországban, Latin-Amerikában és Magyarországon manipulált mérkőzéseket, hogy így tegyen szert sportfogadáson illegális jövedelmekre. A törvény szerint egyes vádlottak akár 10-15 évet is kaphatnak. Áprilisban a vádlottak meghallgatásával folytatódik a büntetőper.

Szerző
Témák
bundabotrány per

Vállalni kell a kultúrharcot

Publikálás dátuma
2014.01.23. 06:46
Vége a galamblelkűségnek, eltávolítjuk a cudar szobrot! FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Ha a baloldali összefogás pártjai hatalomra kerülnek, jelentős változtatásokra készülnek a kultúra területén is - mondta Gyurcsány Ferenc a Kultúra és hatalom című konferencián. Hiller István szerint szükség van szimbolikus politikára. Magyar Bálint úgy véli, a Fidesz a kultúrán kívül állókat szólítja meg.

A hatalomnak támogatni kell a kultúrát, szélesíteni a kultúrához való hozzáférést, építkezni belőle, nem pedig uralkodni rajta; a kultúrának pedig nem kell minden esetben a hatalomra kacsintani - mondta Vitányi Iván tegnap a Kultúra és hatalom: itt és most. Hogyan tovább? című konferencia megnyitó beszédében. A magyar történelemben a demokráciát megbuktató paternalista hatalom mindig alkut kötött a társadalommal - folytatta -, a magas kultúra hiába szegte meg gyakorta ezt a paktumot, csak részben jutott el a társadalomhoz. Ez a hatókör a rendszerváltás után sem bővült. Ezért tudja a jobboldal a magyarság álmaira, vágyaira, mítoszaira építeni kommunikációját, azokhoz szól, akik a magyar csodában reménykednek, s ezt a hatalomtól várják.

Niedermüller Péter szerint Orbán Viktor - mint a választások előtt elmondott kötcsei beszédéből kiderül - a hatalom felől közelít a kultúrához. Nem alternatívát kínált fel, hanem kiszorította a régit. Orbán szerint mi magyarok egészen máshogy látjuk a világot, s a kultúra célja, hogy Magyarország magyar ország maradjon. A kulturális antropológus szerint ez nem értelmezhető másként, mint bezárkózásként, kulturális nacionalizmusként. Csak azokra a kulturális projektekre van pénz, amelyek a "létezés magyar minőségét" szolgálják. Orbán szerint a kultúrának példát kell mutatnia, tehát csak abban lát esztétikai értéket, aminek politikai értéke is van.

Orbán úgy véli, a baloldali-liberális politika leszerepelésével a kulturális elit is megbukott, ezzel indokolta a teljes elitcserét. Szimbolikus politikájával - a német megszállás emlékműve, a Kossuth tér átalakítása, a Múzeum-negyed létrehozása - átformálja a várost is. Azt kell mondani a baloldalon, mint Kerényi Imre annak idején: hogy most mi jövünk? - tette fel a kérdést. Niedermüller szerint nem. E helyett alternatívát kell kínálniuk. A kulturális modernizáció politikáját kell megfogalmazni, olyan csatornákat kell teremteni, amelyeken a legszélesebb közösségekhez eljut a kultúra.

Magyar Bálint volt miniszter arról beszélt, hogyan lehet támogatni a kultúrát úgy, hogy nem építünk klientúrát. A volt miniszter egykori sikereit elevenítette fel. Ilyen volt szerinte a Nemzeti Kulturális Alap működése. Aminek lényege, hogy a kulturális forrásokat kivitte a közvetlen politikai szférából. Más szponzorációk esetében - mint a könyvkiadás, a könyvtártámogatás, vagy a kortárs képzőművészet - sem a politika mondta meg, milyen műveket támogat. A digitális akadémia tagjait sem a hatalom jelölte ki, hanem a Kossuth-díjasok kerültek be, később pedig a tagok maguk döntöttek az új belépőkről. Az volt a cél, hogy minél nagyobb közönséghez jussanak el magas minőségű művek.

Magyar szerint a Fidesz ezzel szemben szakralizálja a kultúrát, nem fogyasztja, hanem szentségként felmutatja. A kultúrán kívüli közönséget szólítja meg: nem az Alföldi színházába járók érdeklik, hanem azok, akik előtte tüntettek. Ezért nem kultúrharc, hanem a kultúra elleni harc folyik. Másfelől minden fontos területet központosít a jelenlegi hatalom. A képzőművészet Fekete György, a színház Vidnyánszky, a film Vajna felségterülete. Néha védelmébe vesz olyan alkotókat is, akik nem tartoznak az ő ízléséhez, így Hobót, vagy Bereményi Gézát, de bevásárolhatnak az A38 hajóba, vagy a Szigetbe is.

Közös stratégia megalkotásra szólított fel Hiller István egykori kulturális miniszter, aki önkritikusabb hangot ütött meg elődjénél. Szerinte hiba volt természetesnek venni, hogy a társadalom szereti és ragaszkodik a demokratikus értékekhez. Rosszul mérték fel az érzelmi és értelmi politika arányait. Hiller úgy vélte, a baloldalnak is szüksége van szimbolikus politizálásra. Felidézte: "állandó defenzívában voltunk és vagyunk, mintha folyamatosan bocsánatot kellett volna kérnünk, mert két cikluson át kormányoztunk, holott büszkének kellett volna rá lennünk". Majd úgy folytatta: "nem elég reagálni a Fidesz lépéseire, azt mondani, hogy Nyírőnek nincs helye az oktatásban, nekünk is kell állításokat tenni."

Hiller szerint olyan köztársaságot kell felépíteni, amelyet a polgárai jobban szeretnek, amivel érzelmileg jobban azonosulnak. És ebben szerinte van helye a kulturális politikának, aminek három irányát vázolta fel: a kultúrának a közösség teremtésben, a helyi demokráciák támogatásában szerepet kell kapnia. Fontos a filmvagyon, a nemzeti könyvtár, a levéltár digitalizálása, s minőségi alapon újra kell alkotni a kultúrafinanszírozást.

Bozóki András, egykori kulturális miniszter szerint is szükség van a kultúrára az országra váró demokratikus forradalomhoz. A kultúrának az esélyteremtő szerepéről beszélt. Kultúrpolitikájának főbb alapelvei a tisztesség, az esély, és az alternatíva voltak. Az Orbán-kormány idején a kultúra a politika szolgálólányává vált, a baloldalnak pedig el kell érni, hogy a kultúra fogyasztásában és létrehozásában minél szélesebb társadalmi rétegek kapcsolódjanak be.

Fischer Iván - akinek előadását Váradi Júlia olvasta fel - azt ajánlotta, a hatalom távolról szeresse a kultúrát. Ne dolgozzon ki programokat, ne szervezzen évadokat, ne fogalmazzon meg elveket. Teremtsen olyan helyeket, feltételeket, hogy az alkotó és a befogadó találkozhasson, vegye észre és támogassa a kulturális élettől jövő kezdeményezéseket. Példaként hozta fel azt a kezdeményezést, ami Venezuelában fél millió gyereket emelt ki a kábítószer és bűnözés világából azzal, hogy hangszereket adott a kezükbe. De Kodály hasonló csodát tett idehaza - emlékeztetett a karmester.

Gyurcsány Ferenc a kultúra kérdését tágabban értelmezte. Szerinte ma a tolerancia és az együttműködés kultúrája helyett a nyers erő határozza meg az ember és hatalom közötti viszonyt. A demokratikus értékek sérülékenységéről azt mondta: a nyugati országokban a demokrácia kiszélesedése a jóléti társadalommal kiépülésével párhuzamosan haladt. Magyarországon azonban a jólét nem kapcsolódott a demokratikus értékekhez. A társadalom pedig nem elvont elvek alapján választ, hanem saját tapasztalatai alapján.

Gyurcsány szerint nem kell félni a kultúrharctól, meg kell vívni azt, mint annak idején Bismarck. Meg kell védeni a felvilágosodás elveit, azt, hogy a világ sokféle módon írható le. Meg kell őrizni az önreflexióra való képesség baloldali hagyományát, ezért támogatni kell a kortárs kultúrát, mert az saját magunk megismerését segíti. Kárhoztatta a saját, és a baloldal "galamblelkűségét", hogy kormányzásuk idején nem korrigálták az elődeik által jobbra tolt kultúra felfogást. Azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, eltávolítják a német megszállás emlékművét, felszámolják és újra teremtik a közmédiát, eltávolítják a rovásírásos táblákat. Hangsúlyozta, az államnak felelőssége a nemzeti kultúra megőrzése, nem lehet "félhülye államtitkárokra bízni , hogy egy folyóirat megmaradjon-e."

A DK elnöke arra is kitért, hogy ha az államnak van dolga a génmegőrzésben, akkor van dolga a "mémmegőrzésben" is, mert a kulturális tartalomhordozók lassan ugyanúgy kihalásra lehetnek ítélve, mint egynéhány faj.

Az eseményen készült képeket itt tekintheti meg. 

Szerző

Vállalni kell a kultúrharcot

Publikálás dátuma
2014.01.23. 06:46
Vége a galamblelkűségnek, eltávolítjuk a cudar szobrot! FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Ha a baloldali összefogás pártjai hatalomra kerülnek, jelentős változtatásokra készülnek a kultúra területén is - mondta Gyurcsány Ferenc a Kultúra és hatalom című konferencián. Hiller István szerint szükség van szimbolikus politikára. Magyar Bálint úgy véli, a Fidesz a kultúrán kívül állókat szólítja meg.

A hatalomnak támogatni kell a kultúrát, szélesíteni a kultúrához való hozzáférést, építkezni belőle, nem pedig uralkodni rajta; a kultúrának pedig nem kell minden esetben a hatalomra kacsintani - mondta Vitányi Iván tegnap a Kultúra és hatalom: itt és most. Hogyan tovább? című konferencia megnyitó beszédében. A magyar történelemben a demokráciát megbuktató paternalista hatalom mindig alkut kötött a társadalommal - folytatta -, a magas kultúra hiába szegte meg gyakorta ezt a paktumot, csak részben jutott el a társadalomhoz. Ez a hatókör a rendszerváltás után sem bővült. Ezért tudja a jobboldal a magyarság álmaira, vágyaira, mítoszaira építeni kommunikációját, azokhoz szól, akik a magyar csodában reménykednek, s ezt a hatalomtól várják.

Niedermüller Péter szerint Orbán Viktor - mint a választások előtt elmondott kötcsei beszédéből kiderül - a hatalom felől közelít a kultúrához. Nem alternatívát kínált fel, hanem kiszorította a régit. Orbán szerint mi magyarok egészen máshogy látjuk a világot, s a kultúra célja, hogy Magyarország magyar ország maradjon. A kulturális antropológus szerint ez nem értelmezhető másként, mint bezárkózásként, kulturális nacionalizmusként. Csak azokra a kulturális projektekre van pénz, amelyek a "létezés magyar minőségét" szolgálják. Orbán szerint a kultúrának példát kell mutatnia, tehát csak abban lát esztétikai értéket, aminek politikai értéke is van.

Orbán úgy véli, a baloldali-liberális politika leszerepelésével a kulturális elit is megbukott, ezzel indokolta a teljes elitcserét. Szimbolikus politikájával - a német megszállás emlékműve, a Kossuth tér átalakítása, a Múzeum-negyed létrehozása - átformálja a várost is. Azt kell mondani a baloldalon, mint Kerényi Imre annak idején: hogy most mi jövünk? - tette fel a kérdést. Niedermüller szerint nem. E helyett alternatívát kell kínálniuk. A kulturális modernizáció politikáját kell megfogalmazni, olyan csatornákat kell teremteni, amelyeken a legszélesebb közösségekhez eljut a kultúra.

Magyar Bálint volt miniszter arról beszélt, hogyan lehet támogatni a kultúrát úgy, hogy nem építünk klientúrát. A volt miniszter egykori sikereit elevenítette fel. Ilyen volt szerinte a Nemzeti Kulturális Alap működése. Aminek lényege, hogy a kulturális forrásokat kivitte a közvetlen politikai szférából. Más szponzorációk esetében - mint a könyvkiadás, a könyvtártámogatás, vagy a kortárs képzőművészet - sem a politika mondta meg, milyen műveket támogat. A digitális akadémia tagjait sem a hatalom jelölte ki, hanem a Kossuth-díjasok kerültek be, később pedig a tagok maguk döntöttek az új belépőkről. Az volt a cél, hogy minél nagyobb közönséghez jussanak el magas minőségű művek.

Magyar szerint a Fidesz ezzel szemben szakralizálja a kultúrát, nem fogyasztja, hanem szentségként felmutatja. A kultúrán kívüli közönséget szólítja meg: nem az Alföldi színházába járók érdeklik, hanem azok, akik előtte tüntettek. Ezért nem kultúrharc, hanem a kultúra elleni harc folyik. Másfelől minden fontos területet központosít a jelenlegi hatalom. A képzőművészet Fekete György, a színház Vidnyánszky, a film Vajna felségterülete. Néha védelmébe vesz olyan alkotókat is, akik nem tartoznak az ő ízléséhez, így Hobót, vagy Bereményi Gézát, de bevásárolhatnak az A38 hajóba, vagy a Szigetbe is.

Közös stratégia megalkotásra szólított fel Hiller István egykori kulturális miniszter, aki önkritikusabb hangot ütött meg elődjénél. Szerinte hiba volt természetesnek venni, hogy a társadalom szereti és ragaszkodik a demokratikus értékekhez. Rosszul mérték fel az érzelmi és értelmi politika arányait. Hiller úgy vélte, a baloldalnak is szüksége van szimbolikus politizálásra. Felidézte: "állandó defenzívában voltunk és vagyunk, mintha folyamatosan bocsánatot kellett volna kérnünk, mert két cikluson át kormányoztunk, holott büszkének kellett volna rá lennünk". Majd úgy folytatta: "nem elég reagálni a Fidesz lépéseire, azt mondani, hogy Nyírőnek nincs helye az oktatásban, nekünk is kell állításokat tenni."

Hiller szerint olyan köztársaságot kell felépíteni, amelyet a polgárai jobban szeretnek, amivel érzelmileg jobban azonosulnak. És ebben szerinte van helye a kulturális politikának, aminek három irányát vázolta fel: a kultúrának a közösség teremtésben, a helyi demokráciák támogatásában szerepet kell kapnia. Fontos a filmvagyon, a nemzeti könyvtár, a levéltár digitalizálása, s minőségi alapon újra kell alkotni a kultúrafinanszírozást.

Bozóki András, egykori kulturális miniszter szerint is szükség van a kultúrára az országra váró demokratikus forradalomhoz. A kultúrának az esélyteremtő szerepéről beszélt. Kultúrpolitikájának főbb alapelvei a tisztesség, az esély, és az alternatíva voltak. Az Orbán-kormány idején a kultúra a politika szolgálólányává vált, a baloldalnak pedig el kell érni, hogy a kultúra fogyasztásában és létrehozásában minél szélesebb társadalmi rétegek kapcsolódjanak be.

Fischer Iván - akinek előadását Váradi Júlia olvasta fel - azt ajánlotta, a hatalom távolról szeresse a kultúrát. Ne dolgozzon ki programokat, ne szervezzen évadokat, ne fogalmazzon meg elveket. Teremtsen olyan helyeket, feltételeket, hogy az alkotó és a befogadó találkozhasson, vegye észre és támogassa a kulturális élettől jövő kezdeményezéseket. Példaként hozta fel azt a kezdeményezést, ami Venezuelában fél millió gyereket emelt ki a kábítószer és bűnözés világából azzal, hogy hangszereket adott a kezükbe. De Kodály hasonló csodát tett idehaza - emlékeztetett a karmester.

Gyurcsány Ferenc a kultúra kérdését tágabban értelmezte. Szerinte ma a tolerancia és az együttműködés kultúrája helyett a nyers erő határozza meg az ember és hatalom közötti viszonyt. A demokratikus értékek sérülékenységéről azt mondta: a nyugati országokban a demokrácia kiszélesedése a jóléti társadalommal kiépülésével párhuzamosan haladt. Magyarországon azonban a jólét nem kapcsolódott a demokratikus értékekhez. A társadalom pedig nem elvont elvek alapján választ, hanem saját tapasztalatai alapján.

Gyurcsány szerint nem kell félni a kultúrharctól, meg kell vívni azt, mint annak idején Bismarck. Meg kell védeni a felvilágosodás elveit, azt, hogy a világ sokféle módon írható le. Meg kell őrizni az önreflexióra való képesség baloldali hagyományát, ezért támogatni kell a kortárs kultúrát, mert az saját magunk megismerését segíti. Kárhoztatta a saját, és a baloldal "galamblelkűségét", hogy kormányzásuk idején nem korrigálták az elődeik által jobbra tolt kultúra felfogást. Azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, eltávolítják a német megszállás emlékművét, felszámolják és újra teremtik a közmédiát, eltávolítják a rovásírásos táblákat. Hangsúlyozta, az államnak felelőssége a nemzeti kultúra megőrzése, nem lehet "félhülye államtitkárokra bízni , hogy egy folyóirat megmaradjon-e."

A DK elnöke arra is kitért, hogy ha az államnak van dolga a génmegőrzésben, akkor van dolga a "mémmegőrzésben" is, mert a kulturális tartalomhordozók lassan ugyanúgy kihalásra lehetnek ítélve, mint egynéhány faj.

Az eseményen készült képeket itt tekintheti meg. 

Szerző