Köztér - Üzleti érdek

Publikálás dátuma
2014.01.25. 06:11
Fotó: Népszava

Milyen igaz a közhely, hogy a legdrágább dolog az idő, és hogy pláne a műsoridő, az újfent az Átlátszó blog közérdekű adatigényléséből derült ki. Több mint egy évig tartott, és a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntése kellett hozzá, de megkapták az MTVA-tól összesen 48 alvállalkozóval kötött valamennyi szerződésüket, amelyekből kiderül, mennyibe kerültek a külsős cégeknek kiadott műsorok.

Kálomista Gábor minap e sorokon idézett, mindössze 41 másodpercért járt 6,5 milliója mellett így már az is nyilvános, hogy a Rákay Philip dirigálta Magyarország, szeretlek egyetlen adása 19 millió forintba került, összesen pedig csaknem félmilliárdba. A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál előválogató műsora egyenként 27 millió 280 ezer forintba került. A Bagi-Nacsa Show egy 52 perces adása 11 millió forint. A Thália Színház közvetítései darabonként - legalább 120 percesek - 4 millió százer forintot kóstáltak.

Úgy általában a kultúra terjesztésével, a szórakoztató műsorok futtatásával nincs baj - ha azt nézőszám is indokolja -, az is elképzelhető, hogy egy-egy tétel még a reális költséget is megközelíti. Ám ha ez valóban így lenne, máris sántít az MTVA magyarázata: eddig ugyanis főleg arra hivatkozva tagadták meg ilyen adatok kiadását, hogy azok üzleti titkok. Ha nem éreznék rettenetesen kínosnak ezeket a szerződéseket, ha nem védeni akarnák ezeket a cégeket, bizonyosan sosem hivatkoztak volna erre.

A bíróság kénytelen volt helyretenni az éppen kereskedelmi tévét játszó közmédiát: a kért adatokat be kell nyújtani a bíróságnak, és az majd szépen elbírálja, valóban indokolt volt-e azok elzárása. Pusztán üzleti titokra hivatkozni nem elégséges, és a kérelmezőnek még csak azt sem kell megindokolnia, miért érdekli az az adat. Köszönet az Átlátszó munkájáért.

És ez van, kedves MTVA, a további szerződéseket már magatoktól is nyilvánosságra hozhatjátok. Ha a műsoraitokra nem is, de azokra mindig kíváncsiak lesznek.

Szerző

Lehalkították a nép szavát

Publikálás dátuma
2014.01.25. 06:09
A Fidesz és Orbán Viktor 2008-ban még úgy vélte, a népszavazás intézményére szükség van. Fotó: Szalmás Péter/Népszava
A tavaszi parlamenti választás dátumának államfői bejelentésével hatályba lépett az új népszavazási törvény. A kormánypártok által az alaptörvényben is lefektetett új szabályokkal az uniós és a NATO csatlakozásról szóló korábbi referendumok sem lettek volna érvényesek, ám a sarkalatos törvényben tovább korlátozták a "nép" véleménynyilvánítási lehetőségét, sőt, a jogorvoslati utakat is.

Talán a legfőbb ellenzéki jogosítványként használta a népszavazás intézményét a Fidesz az elmúlt évtizedben. Nem is ügy-, hanem sorsdöntő népszavazásnak nevezte például 2004-ben saját - kórház-privatizációt leállító - népszavazási kezdeményezését. De ebben az időben a kettős állampolgárságot támogató kezdeményezés élére is állt.

A referendumról Orbán Viktor ellenzéki pártelnökként a leggyakrabban úgy beszélt, mint az emberek szükséges véleményformáló eszközéről, mellyel ítéletet mondhatnak a kormány munkája, egyes döntései felett. A 2008-as úgynevezett szociális népszavazás előtt pedig a Fidesz első embere úgy fogalmazott: "az előttünk álló népszavazás azt fogja megmutatni, hogy a magyarok úgy érzik, saját sorsukhoz, az ország fontos döntéseihez két parlamenti választás között is van közük".

Csakhogy a referendumok tényleges és szimbolikus jelentőségének ügyében, mint annyi minden másban, hatalomra kerülését követően jelentősen megváltozott a Fidesz véleménye. A 2010-es kormányváltás után kiderült: áprilisban a szavazófülkékben népszavazás volt, csak épp a nép nem tudott róla. Az ország azt hihette ugyanis, hogy egy egyszerű országgyűlési választáson van túl, ám Schmitt Pál államfő szerint egyúttal az új alkotmányról is megtartották a népszavazást. Ezt igyekezett erősíteni Orbán is, hiszen már kormányfőként, július végén azt nyilatkozta az ATV-nek, hogy nem híve a népszavazásnak az új alkotmány kérdésében.

Nem is tartottak megerősítő referendumot az alaptörvényről, mely alapjaiban változtatta meg a népszavazás legfontosabb szabályait is. Ma már legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés kötelezően elrendeli az országos népszavazást; a köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére pedig elrendelheti. Az alaptörvény rögzíti azt is, hogy az országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet, de nem lehet referendumot tartani többi között az alaptörvény módosításáról, a központi költségvetésről és az azt érintő kérdésekről, a képviselő-választások szabályairól, a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, az Országgyűlés és a képviselő-testület feloszlásáról, hadiállapot kinyilvánításáról, katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről, illetve közkegyelem gyakorlásáról.

Nincs többé népi kezdeményezés
Az új jogszabály hatályba lépése megszüntette az országos népi kezdeményezés jogintézményét. A rendszerváltás óta létező lehetőség a népszavazáshoz hasonló módon működött, 50 ezer állampolgár támogatásával csupán arra kötelezte az Országgyűlést, hogy az adott kérdéssel foglalkozzon. Áprilistól ilyen nem indítható.

Az is az alaptörvényben szereplő újdonság, hogy a népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele - több mint négymillió szavazásra jogosult - érvényesen voksolt, és akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. Emlékezetes: e szabályok alapján az uniós csatlakozásról és a NATO-ról szóló korábbi referendum sem lett volna érvényes, de a Fidesz által támogatott kórház-privatizációról és kettős állampolgárságról kezdeményezett 2004-es népszavazás részvételi aránya is csak 37,49 százalék volt, míg a 2008-as, úgynevezett szociális népszavazáson 50,51 százalék jelent meg. Mindez azt jelenti, hogy vajmi kevés esélye van annak, hogy bármilyen témában országos érvényes népszavazást lehessen tartni. Korábban nem volt részvételi küszöb, pontosabban az eredményesség feltétele az volt, hogy az összes választó legalább negyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adjon.

Az Országgyűlés - kormánypárti szavazatokkal - csak tavaly december 17-én fogadta el az idevágó sarkalatos jogszabályt, és úgy rendelkezett, hogy az - a helyi népszavazási eljárás kivételével, amely október 1-jétől hatályos - a 2014-es parlamenti választás kitűzésének napján lép hatályba. Múlt szombaton Áder János köztársasági elnök kitűzte a tavaszi országgyűlési választás időpontját, így életbe lépett az új népszavazási törvény is.

Mostantól országos népszavazást az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező állampolgárok, pártok vagy egyesületek kezdeményezhetnek azzal a megkötéssel, hogy az egyesületek csak a létesítő okiratukban meghatározott céllal összefüggő kérdésben jogosultak erre. A hivatalos indoklás szerint a "komolytalan népszavazási kezdeményezések kiszűrése" érdekében hozott új jogszabályban a parlament előírta, hogy a kezdeményezést húsz választópolgárnak is támogatnia kell, a benyújtható aláírások számát viszont harmincban maximálták, megelőzve a már hitelesítés előtt meginduló tömeges aláírásgyűjtést.

A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy egyértelműen lehessen válaszolni rá, az Országgyűlés pedig el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen. Az új jogszabály értelmében ugyanis a parlament köteles a népszavazás napjától számított 180 napon belül az érvényes és eredményes referendum döntésének megfelelő törvényt megalkotni; a népszavazással hozott döntés pedig a referendum napjától vagy a törvény kihirdetésétől számított három évig kötelező az Országgyűlésre nézve.

A referendumot szervezőknek a népszavazásra javasolt kérdést az aláírásgyűjtés megkezdése előtt hitelesítésre be kell nyújtaniuk a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB). A népszavazási kérdésekről és az aláírások hitelesítéséről ugyanis az NVB dönt. Új szabály, hogy ha a kezdeményezés az országos népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével "nyilvánvalóan ellentétes", vagy a benyújtott aláírásgyűjtő ív nem felel meg a feltételeknek, azt a Nemzeti Választási Iroda vezetője öt napon belül határozattal elutasítja, és nem is terjeszti az NVB elé. E határozat ellen pedig nincs helye jogorvoslatnak, de a kezdeményező ismételten benyújthatja a kérdést, és akkor már az NVB napirendjére kell tűzni. Az NVB a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról - ahogyan a korábbi OVB - a benyújtástól számított 30 napon belül dönt. Új előírás, hogy ha a kérdés szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést tartalmaz, az NVB érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja a kezdeményezést.

A kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntés ellen a Kúriától - korábban az Alkotmánybíróságtól - lehet felülvizsgálatot kérni, a testület 90 napon belül határoz. Az általuk átengedett népszavazási kérdések és aláírások alapján a parlament határozatban megtagadja vagy elrendeli a referendum kitűzését, a parlament e döntése ellen továbbra is az Alkotmánybírósághoz (Ab) lehet fordulni, de kizárólag akkor, ha valamilyen "befolyásoló körülmény" megváltozik. Ráadásul az Ab nem vizsgálhatja majd a népszavazási kérdések tartalmát és a hitelességgel összefüggő alkotmányossági aggályokat sem, csak az Országgyűlés határozathozatalának módját.

Ezzel szemben korábban a Fidesz többször is az Ab határozatainak köszönhette népszavazási kezdeményezései politikai sikerét. Emlékezetes, éppen a mai Ab-elnök, Paczolay Péter volt az előadó bírája a tandíjas és vizitdíjas népszavazási kérdéseiknek, és egyik tételt sem találta költségvetésbe ütközőnek. Lényegében az Ab-nak ez a sokat vitatott döntés nyitotta meg az utat a 2008-as, eredményesen végződött népszavazáshoz.

Változás az is, hogy a jövőben a referendumokon a határon túliak levélben, a külföldön tartózkodók pedig a külképviseleteken szavazhatnak, bár azt nem tudni, hogy körükben milyen módon gyűjtenének támogató aláírásokat a kezdeményezők. Az aláírás-gyűjtés szabályait szintén szigorították, elsősorban annak helyszíneire tekintettel.

Eddigi országos népszavazások

Referendum                                                                           Részvételi arány (százalék)

"Négyigenes" népszavazás (1989. november 26.)                                       58,03
Közvetlen államfőválasztásról szóló referendum (1990. július 29.)          14,01
NATO-csatlakozásról szóló döntés (1997. november 16.)                          49,24
EU-tagságról való népszavazás (2003. április 12.)                                      45,62
Honosítás és kórház-privatizáció (2004. december 5.)                               37,49
Vizit-, tan- és napidíj (2008. március 9.)                                                         50,51

Referendumok Európában

Az Európai Unió országaiban az alkotmány garantálja a népi kezdeményezések megtartásának lehetőségét, az azonban országoktól függ, mennyire élnek ezzel. A referendumok őshazája Svájc, a népszavazás az országban a 19. század óta az úgynevezett konszenzusos demokrácia egyik legfontosabb eszköze. 1848-2006 között összesen 543 referendumot rendeztek Svájcban - ezek több mint felét az utolsó 35 évben tartották meg. Ezeknek egyfajta vétójellegű szerepük van, mert így lehet megsemmisíteni a parlament által elfogadott törvényeket.

Népszavazást akkor írhatnak ki, ha a kezdeményezéshez megszerzik 50 ezer polgár aláírását, vagy száz napon belül nyolc kanton támogatását. Népszavazást rendezhetnek például egy adott kanton költségvetéséről is. Svájc a világon az egyedüli ország, ahol az elfogadott regionális büdzsét felülbírálhatják a polgárok. A népszavazásnak többféle változata is létezik; kötelező referendumot rendeznek, ha a parlament módosította az alkotmányt. Ugyanakkor a "kezdeményező", vagy "fakultatív" népszavazás eredményét is be kell építeni a törvényekbe.

Olaszországban félmillió aláírás szükséges mind az alkotmányozó, mind a törvényhozó népszavazás kiírásához. Referendumot írhatnak ki az alkotmány módosításánál, vagy a törvények megerősítéséért. Törvényhozó referendumot eddig 14 alkalommal rendeztek.

Németországban ritkák a népszavazások, szövetségi szinten pedig nem is léteznek, 1949 óta egyetlen referendumot sem tartottak. Népszavazást kell ugyanakkor kiírni a tartományok határainak megváltoztatása esetén. Tartománytól függ, mennyire népszerű a népi kezdeményezés; Hessenben, Bajorországban, valamint Berlinben ismert a kötelező népszavazás fogalma. A tartományi parlament is visszahívható, ha a referendumon kellő többséget kap a kezdeményezés.

Franciaországban az V, Köztársaság alkotmányának 1958-as életbe lépése óta több referendumot tartottak, elsősorban az alkotmány módosításáról. De lehetséges például népszavazás kiírása új uniós tagországok csatlakozásáról - Párizs népszavazást helyezett kilátásba Törökország esetleges uniós integrációjáról is. Az európai alkotmányt elutasító 2005-ös népszavazás kis híján kormányválságot idézett elő.

Ausztriában ritkán rendeznek referendumot. A hetvenes évek törvénymódosításai révén erősítették a közvetlen demokrácia intézményét. Olaszországhoz hasonlóan itt is törvényeket erősíthetnek meg referendumon, 1978-ban például a nukleáris energia békés használatáról kérdezték meg az embereket, 1994-ben az osztrák uniós integrációról voksolhattak, 2013-ban pedig a kötelező katonai szolgálat eltörléséről.

Az Egyesült Államokban a 19. században vezették be a közvetlen népszavazás intézményét. A cél az volt, hogy ezzel csökkentsék a pártok befolyását. (R. T.)

Szerző

Nem lehet semminek az igaz történetét megírni

Publikálás dátuma
2014.01.25. 06:05
Kende Péter szerint maga az ország még nincs totalitárius módra berendezkedve, de a Fidesz totalitárius párt. Fotó: K2 Press/Nép
Ha valaki alapít egy történeti intézetet, amelynek a Veritas nevet adja, annak fogalma sincs a történetírásról. Aki egy kicsit ért a történelemhez, jól tudja: nem lehet semminek megírni az igaz történetét, mert a történelem rendkívül komplex és bonyolult - mondja Kende Péter politikai szociológus. A Bibó István Közéleti Társaság elnöke ugyanakkor úgy véli, a Fidesz olyan autokratikus hatalmat épített ki, aminek nincs ideológiája. A Fidesz szerinte olyan értelemben totalitárius párt, hogy minden további nélkül mindenki engedelmeskedik a vezérnek.

- Végül is ön szerint tetten érhető a kormányzatnak az a szándéka, hogy megszabjon egyfajta ideológiát a társadalomtudományokban?

- A válaszom egy kicsit bonyolultabb, mint elsőre tűnik. Természetesen tetten érhető az ön által említett szándék, aminek nagy hagyományai vannak a diktatórikus rendszerekben. Ami engem ebben az ügyben zavar, az az, hogy a Fidesz egy olyan autokratikus hatalmat épített ki, aminek mindene van, csak ideológiája nincs. Társadalomkutatók és politológusok lámpással keresik ezt az ideológiát. Hol van ez az ideológia, milyen tételekben fejezhető ki? Ez egy olyan politikai beszédmód, amely mögött nem lehet határozott ideológiai álláspontot fölfedezni. Ennek oka, hogy a Fidesz olyan értelemben totalitárius párt, hogy minden további nélkül mindenki engedelmeskedik a vezérnek. Maga az ország még nincs totalitárius módra berendezkedve, de a Fidesz egy totalitárius párt. Ott annak, aki egy kicsit is másképp gondolkodik, a legcélszerűbb magatartás a "pofa be", vagy pedig a félrevonulás. Érdekes módon csak nagyon kevesen vonultak ki, mondjuk Ángyán József. Ő sem ideológiai okokból, hanem megfogható és konkrét visszaélések miatt. Bár ezekről a visszaélésekről rengeteg embernek van tudomása a Fidesz vezetőségében, eszük ágában sincs azokat szóvá tenni, vagy visszavonulni, mint Ángyán. Hogy ennek mi az oka, azt Magyar Bálint nagyon jól megírta, ehhez nem tudok hozzátenni semmit. De ideológia nincs a Fideszben, azért sem, mert hívei állandó feszült aggodalommal figyelik, hogy mit mond a vezér. És miután a vezér egyik nap ezt mondja, a másik nap pedig azt, nagyon nehéz az ideológiához hűségesnek lenni. Ehhez az kellene, hogy a mondanivalónak legyen valamilyen logikai szerkezete és egy jól meghatározható irányultsága. Ebben az esetben lehetne ideológiának nevezni. De ha a vezér egyik nap azt mondja, hogy mindannyian a turul gyermekei vagyunk, a másik nap pedig azt, hogy rövidesen meghaladjuk az egy főre eső GDP-ben az Európai Uniót, akkor nem tudom, hogy ezt, mint ideológiát hogyan lehet követni. Vagyis a kormány úgy akar saját kontrollja alatt lévő intézményeket alapítani, hogy nem is tudja, mi legyen a feladatuk. Hacsak az nem, hogy mutassák magukat nemzetieknek. De ez még nem ideológia, ráadásul szerintem minden magyar történész nemzeti beállítottságú, már azáltal, hogy a magyar történelemmel foglalkozik és azt a legjobban akarja művelni. Minden magyar társadalomtudós nemzeti beállítottságú abból következően, hogy szeretné tudományával a magyar társadalmat élhetőbbé tenni. Ez a nemzeti érzés és magatartás egyetlen lehetséges meghatározása. Ezt Bibó Istvánból olvastam ki, ezt nevezi ő nemzeti magatartásnak. Ebben az értelemben én nem látok nemzetietlen elemeket, akik ellen harcolni kellene. 

- Pedig általában meg is nevezik őket...

- A nemzeti beállítottságot többféleképpen is föl lehet fogni, ez ugyanúgy van, mint a történelmi interpretációkkal. Nincs egyetlen interpretációja semminek és nincs kitüntetett politika, amely jobban használna Magyarországnak. Vagyis amikor Szakály Sándor idegenrendészeti aktusról beszél, az igazában véve nem következik a Fidesz nem létező ideológiájából. Ő csak úgy gondolhatta, hogy ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot az intézetnek, amelynek élére kinevezték. Tehát nagyon nehéz a dolga azoknak, akiknek a Fidesz ideológiáját alkalmazniuk kellene, mert ilyen ideológia nincs.

- Akkor emögött szavazatmaximalizálási szándékot, a szélsőjobboldali szavazóközönség megcélzását kell keresni?

- Kétségtelen, hogy a szélsőjobboldali szavazóknak próbálnak kedveskedni. Ezen kívül van az a bizonyos, "szerezzünk meg minden egzisztenciát a magunk barátai számára motívum", amely Magyar Bálint teóriájának egyik tétele. Emiatt neveznek ki olyan embereket, akik nem tudtak eléggé boldogulni a szakmai kritika kereszttüzében. A már említett Schmidt Mária olyan magas pozícióra jutott, amilyenbe kevés történettudománnyal foglalkozó ember, egyszerűen azért, mert ő volt az a közepes történész, aki alkalmasnak bizonyult arra, hogy minden szempontból teljesítse a politikai vezető akaratát.

- A szavazatmaximalizálási törekvés a Fidesz történetében megfigyelhető a 90-es évek elejétől. Mindig arra hajlottak, ahonnan a szavazatokat várták.

- Érdekes, én inkább a gondolathiánnyal magyaráznám az ideológia-mentességet. Ha a politikai vezetés körül volnának gondolkodó emberek, akkor azok ki tudtak volna valamit találni. De ha olyan embereket állítanak maguk köré, mint Kerényi, Fekete György, vagy Pozsgay Imre, akkor ettől nem sokat várhatunk. De az ország politikai vezetője, aki kétség kívül nagy politikai tehetséggel rendelkezik, azt hiszem, nem is látja szükségesnek, hogy olyan fölösleges dolgokkal terhelje magát, mint hogy ideológiát is gyártson, vagy gyártasson ahhoz, amit csinál. Mert úgy gondolja, hogy reggel fölkel és rögtön tudja, aznap mit kell csinálni. Minek kell ehhez ideológia? Egyébként ez politikai vezetőknél elég gyakori, az sem kell hozzá, hogy az illető autokratikus legyen.

- Pedig a 80-as 90-es év fordulóján Orbán még tanulmányokban is tanújelét adta, hogy felkészült politikus.

- Igen, de ez 1989 előtt történt. Orbán nagyon tehetséges, tanulékony ember volt, aki segítséget is kapott ahhoz, hogy megforduljon a világban. Fontos írásokat el is olvasott, ez igaz, csakhogy ez régen volt. Ám anélkül, hogy ezzel bántani, vagy sértegetni akarnám, attól tartok, hogy amióta ő teljesen belevetette magát a politikába, műveltsége nem nagyon szélesedett ahhoz képest, amit 89-ig szerzett.

- Továbbra is kétségeim vannak, hogy ne lenne ideológia a Fidesz szándékai mögött. Hiszen a Trianon-törvény volt az első, amit a ciklus elején meghoztak, ön is említette Kerényi működését, de lehetne sorolni a Wass Albert kultusztól kezdve Nyirő József hamvainak eltemetéséig a különböző intézkedéseket. Nincsen ezek mögött semmilyen kidolgozott elképzelés?

- Fönntartom, hogy nincs ideológia, de azt elismerem, hogy van egy vezérgondolat és ezzel nem a vezér személyére célzok. Ez a vezérgondolat az, hogy Magyarországot frusztrálta mindaz, ami 1918 után történt, ráadásul ehhez a frusztrációhoz a kommunista rendszer egy jó adagot hozzátett azzal, hogy kiépített egy magyar bűntudatot. Na, most akkor jön a vezér és helyére teszi a dolgokat, mondván: ennek a bűntudatnak számos eleme nem állja meg a helyét és megszabadítja ettől a magyar népet. Olyan politikát hirdet meg, amely kiemeli a magyar nemzetet a frusztráltságnak abból az állapotából, amely felfogása szerint 1918-tól 1989-ig tartott. Tegyük olyan önbizalommal telivé a népet, hogy sokkal nagyobb dolgokra legyen képes, mint korábban. Ehhez hozzátartozik, hogy harcolni kell mindazon kellemetlen tények és gondolatok ellen, amelyek a frusztrációban, vagy a bűntudatban szerepet játszottak. Azok az országok, amelyek részt vettek Hitler háborújában, súlyos bűnöket követtek el és ezekkel kapcsolatban a bűntudat elkerülhetetlen, sőt azt lehet mondani, hogy azok az egészséges nációk, amelyek tudomásul veszik ezt, szembenéznek a bűnökkel és elhatárolják magukat. Így bele tudnak kezdeni egy olyan jövőbe, amely ezeket elkerülhetővé teszi. Ez megtörtént például Németországgal, de bizonyos fokig Japánnal és Olaszországgal is. Magyarországon, mint Németország keleti felén, ez a szembenézése azért volt nehéz, mert 1945-ben egy olyan politikai rendszer uralma alá került, amely egyáltalában nem segítette elő a szembenézést, inkább nehezítette. A Magyarország által elkövetett igazságtalanságokat más igazságtalanságokkal és egyéb bűnökkel tetézte, emiatt a magyar társadalom már 45 után is hajlamos volt arra, hogy azt mondja: követtünk el bűnöket, de aztán ellenünk is szörnyű bűnöket követtek el.

Fotó: K2 Press/Népszava

Fotó: K2 Press/Népszava

Ennek legnevesebb kifejezője Mindszenty bíboros volt, aki szerint amit az oroszok csináltak, az kvázi eltörölte mindazt, amit mi magyarok előtte tettünk. A magyar demokratikus jobboldal pártjai sem osztották Mindszenty véleményét, de nem látták, mit lehet csinálni a frusztrált, megalázott néppel. Igazában véve az ilyen frusztrált, megalázott helyzetben nincs megoldás. Látjuk, micsoda sárkányfog vetemény lett az úgynevezett Német Demokratikus Köztársaságból, amelyet egy újfajta nacionalizmusra próbáltak hangolni és nem voltak hajlandóak szembenézni azzal, amit Hitler és a hitlerizmus elkövetett. Az az ember, aki Magyarországon ezzel mert igazán szókimondóan, őszintén és mély tudományos lelkiismerettel foglalkozni, Bibó István volt. De Bibó társadalmi visszhangja a maga korában iszonyú kicsi volt, nem olvasták és amúgy is túl komplikáltnak gondolták, holott ő volt az az ember, aki a magyar lelkiismeretet kifejezte. Tehát én elfogadom, hogy van a magyar társadalomnak egy sajátos problémája, amely nem különbözik föltétlenül a szomszédos országok egy jó részének problémáitól, de lényegesen különbözik a német problémától. Ez pedig az, hogy nem hagyták szembe nézni azokkal a súlyos történelmi aktusokkal, amelyekben részt vett, nem kerülhetett belső feldolgozásra ez a korszak. Orbán vezérgondolatát, hogy Magyarországot ki kell szabadítani ebből a frusztrált állapotból és egy öntudatos és magabiztos nemzetté kell tenni, nem lehet kifogásolni abban az esetben, ha módszerei megfelelnek a történelmi tényeknek és azoknak az erkölcsi követelményeknek, amelyeket a frusztrációtól való megszabadulás maga után von. A probléma az, hogy ez a mai rendszerben nem így történik és az orbáni politika képtelen kijelentésekhez vezet. Vagyis ez a magában véve elfogadható szándék nem fog jó eredményre vezetni.

- Újabb frusztrációkhoz vezet?

- Igen, és szerintem ez az egyik legsúlyosabb kritika, amelyet az Orbán-rendszerrel szemben meg lehet fogalmazni.

- Sok értelmiségi a Kádár-rendszer végnapjaihoz hasonlítja napjainkat abból a szempontból, hogy csak egy tragédia, vagy kataklizma tudná a társadalmat meggyőzni a változtatás szükségességéről.

- A Kádár-korszak végén nem volt se tragédia, se kataklizma - a Rákosi-korszak végén volt. Nem is annyira tragédia, mint kataklizma, amely egy szokatlan, nagyméretű, népmozgalmat nemzeti felkelést, forradalmat tett lehetővé, de az ilyen eseményekre egy nemzet életében még évszázadonként egyszer sem igen kerül sor. Nem hiszem, hogy 56-tal összehasonlítható forradalmi mozgások Magyarországon a következő évtizedekben létrejönnek, ennek semmi jele. 89 előtt kétségkívül volt egyfajta magyar zsákutca, de nem volt katasztrofális helyzet. Sőt, a rendszeren belüli vezetőrétegben kialakult egy rossz érzés és annak a tudata, hogy itt gyorsan kell valamit csinálni, mert ez így nem mehet tovább. Ez aztán lehetővé tette a változásokat, amelyeket fölgyorsított az a körülmény, hogy ez nemcsak Magyarországon volt így, hanem Lengyelországban is, és ami még fontosabb, hirtelen, csodaszerűen előjött egyfajta valószínűtlen történelmi jelenség: Gorbacsov. Nélküle is lettek volna változások, csak sokkal szűkebb körülmények között. De a változások végül ahhoz vezettek, hogy teljesen kinyílt a demokrácia és a piacgazdaság lehetősége Magyarország előtt.

- Az sem igaz, hogy a rendszerváltás kudarca újabb zsákutcához, Orbán hatalomra kerüléséhez vezetett?

- Nagyon igazságtalan azt mondani, hogy a rendszerváltás kudarcos volt. A rendszerváltás alapvetően megváltoztatta a magyar embereknek helyzetét, akik a rabság birodalmából átkerültek a szabadság birodalmába. Egy mai fiatal a szabadság olyan körülményei között él, amilyeneket mondjuk 30 évvel vagy 40 évvel ezelőtt elképzelni sem lehetett. Azon kívül Magyarország teljes haszonélvezőjévé vált a globalizációnak: lényegesen növekedett az életszínvonal, a rendszerváltás harmadik vagy negyedik évétől kezdve több mint tíz éven keresztül. A pénzügyi válság kellett ahhoz, hogy ez megálljon, ami nem a magyarok hibája volt. Tehát nem igaz, hogy a rendszerváltás a maga egészében kudarcot hozott és egy Orbán Viktornak kellett jönnie ahhoz, hogy kimenekítse ebből Magyarországot. Mert, ha Orbán mindazt eltörölte volna, amit a rendszerváltás hozott, akkor Magyarország most még sokkal rosszabb helyzetben volna. Végeredményben az ország piacgazdaságként működik még most is...

- De hozzáteszi hogy végeredményben...

- Végeredményben, mert tudjuk, hogy milyen korlátozásokkal. Végeredményben Magyarország haszonélvezője annak a nemzetközi banktőkének, amely a globális gazdaságot működteti, és amelynek bizonyos elemei a válásot okozták. De egészében véve a banktőke nélkülözhetetlen és azért tud fönnállni a világgazdaság, mert létezik a bankok hálózata. A Orbán-rezsim nem szüntette meg a rendszerváltást, csak nagyon lerontotta. A jogállamiságot, amióta hatalomra jutott, korlátozni igyekszik a jogállamiságot, de az olyan mélyen beivódott a magyar köztudatba, hogy nem lehet onnan kiiktatni. A magyar autokrácia legnagyobb akadályát mégiscsak a jogállami intézmények és azok részleges működése jelenti. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy - bár sokszor hallom, hogy Magyarországnak semmi demokratikus hagyománya nincs - komoly jogállami hagyománya viszont van. Magyarország fokozatosan kialakuló jogállam volt már a középkortól kezdve, a királyi hatalmát charták és intézmények korlátozták. Törvényeket csak az országgyűléssel együtt lehetett hozni, amit a Habsburg uralkodók először nem akartak elfogadni, de aztán rákényszerültek. A nemesi jogállam 1848-ban átalakult jogállammá, 1867-ben pedig teljes egészében helyre lehetett állítani azt az alkotmányjogi rendszert, amit a 48-as forradalom épített ki. De tovább megyek: Magyarország még a két világháború között is jogállam maradt: a kormányoknak nem volt teljes a hatalma, korlátozta őket a parlament. Még Horthy is komolyan vette, hogy van parlamenti ellenzék és kritikus helyzetekben - különösen a háború alatt - magához hívott ellenzéki vezetőket tanácskozni. Amikor ezt a hagyományt helyreállították 1989-ben, az sokkal erősebbnek bizonyult, mint amilyennek képzelték. Ha az autokratikus rendszer nem képes 100 százalékosan működni, ez azért van, mert útjában áll a jogállami hagyomány. Én tehát egyáltalán nem gondolom, hogy 1989-et Orbán rendszere hatályon kívül helyezte, illetve, hogy ennek kudarcából vonta le tanulságait. Szerencsére nem tudta minden elemét visszavonni annak, ami akkor keletkezett és ez adhat reménységet a magyar ellenzéki erőknek. Ha ez nem volna, akkor illegális ellenállást kellene folytatni. Magyarország tehát olyan helyzetben van, hogy az autokrata rendszer ellen alkotmányos eszközökkel is lehet küzdeni és legyünk optimisták: ez előbb utóbb el fogja érni az eredményt.

- Ön optimálisnak tartja a demokratikus erők mostani összefogását?

- Az összefogást, mint mindenki, nélkülözhetetlennek tartom.

- De nem elegendőnek?

- Azért nem tartom elegendőnek, mert nem sikerült létrehozni egy olyan szövetséget, amely a magyar társadalom egy jelentős részét, azt a bizonyos jobbközepet képviselhetné. Miért nem sikerült ez? Mert nincsenek olyan politikai személyiségek, akik ezt ki tudnák fejezni. Egyetlen ilyen politikai személyiséget látok és meg is nevezem: Kerék-Bárczy Szabolcs az egyetlen, aki ezt a Magyarországot képviselni tudná. Ő most a DK-ban politizál, egyszerűen azért, mert az a párt, amelyikben elkezdte, a késői MDF nem tudott politikai jelentőségre szert tenni. De ha lett volna egy olyan párt, amelyet ilyen fajta személy vezet, és amelyben magára talál a magyar társadalom egy jó része, amely jobb híján a Fideszre fog szavazni vagy még valószínűbb, hogy nem fog elmenni a voksolásra, tehát, ha létre jött volna egy ilyen alakulat, akkor az összefogás sokkal hatékonyabb volna. Viszont nem gondolom azt, amit oly sokszor mondanak, hogy a helyzet mindig kitermeli a maga emberét. Az a baj, hogy a helyzet nem mindig termeli ki a maga emberét. Szerencsének kell tekinteni, amikor egy helyzet és egy ember egymásra talál.

Fotó: K2 Press/Népszava

Fotó: K2 Press/Népszava

Szerző