Talán a legfőbb ellenzéki jogosítványként használta a népszavazás intézményét a Fidesz az elmúlt évtizedben. Nem is ügy-, hanem sorsdöntő népszavazásnak nevezte például 2004-ben saját - kórház-privatizációt leállító - népszavazási kezdeményezését. De ebben az időben a kettős állampolgárságot támogató kezdeményezés élére is állt.
A referendumról Orbán Viktor ellenzéki pártelnökként a leggyakrabban úgy beszélt, mint az emberek szükséges véleményformáló eszközéről, mellyel ítéletet mondhatnak a kormány munkája, egyes döntései felett. A 2008-as úgynevezett szociális népszavazás előtt pedig a Fidesz első embere úgy fogalmazott: "az előttünk álló népszavazás azt fogja megmutatni, hogy a magyarok úgy érzik, saját sorsukhoz, az ország fontos döntéseihez két parlamenti választás között is van közük".
Csakhogy a referendumok tényleges és szimbolikus jelentőségének ügyében, mint annyi minden másban, hatalomra kerülését követően jelentősen megváltozott a Fidesz véleménye. A 2010-es kormányváltás után kiderült: áprilisban a szavazófülkékben népszavazás volt, csak épp a nép nem tudott róla. Az ország azt hihette ugyanis, hogy egy egyszerű országgyűlési választáson van túl, ám Schmitt Pál államfő szerint egyúttal az új alkotmányról is megtartották a népszavazást. Ezt igyekezett erősíteni Orbán is, hiszen már kormányfőként, július végén azt nyilatkozta az ATV-nek, hogy nem híve a népszavazásnak az új alkotmány kérdésében.
Nem is tartottak megerősítő referendumot az alaptörvényről, mely alapjaiban változtatta meg a népszavazás legfontosabb szabályait is. Ma már legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés kötelezően elrendeli az országos népszavazást; a köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére pedig elrendelheti. Az alaptörvény rögzíti azt is, hogy az országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet, de nem lehet referendumot tartani többi között az alaptörvény módosításáról, a központi költségvetésről és az azt érintő kérdésekről, a képviselő-választások szabályairól, a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, az Országgyűlés és a képviselő-testület feloszlásáról, hadiállapot kinyilvánításáról, katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről, illetve közkegyelem gyakorlásáról.
Az is az alaptörvényben szereplő újdonság, hogy a népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele - több mint négymillió szavazásra jogosult - érvényesen voksolt, és akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. Emlékezetes: e szabályok alapján az uniós csatlakozásról és a NATO-ról szóló korábbi referendum sem lett volna érvényes, de a Fidesz által támogatott kórház-privatizációról és kettős állampolgárságról kezdeményezett 2004-es népszavazás részvételi aránya is csak 37,49 százalék volt, míg a 2008-as, úgynevezett szociális népszavazáson 50,51 százalék jelent meg. Mindez azt jelenti, hogy vajmi kevés esélye van annak, hogy bármilyen témában országos érvényes népszavazást lehessen tartni. Korábban nem volt részvételi küszöb, pontosabban az eredményesség feltétele az volt, hogy az összes választó legalább negyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adjon.
Az Országgyűlés - kormánypárti szavazatokkal - csak tavaly december 17-én fogadta el az idevágó sarkalatos jogszabályt, és úgy rendelkezett, hogy az - a helyi népszavazási eljárás kivételével, amely október 1-jétől hatályos - a 2014-es parlamenti választás kitűzésének napján lép hatályba. Múlt szombaton Áder János köztársasági elnök kitűzte a tavaszi országgyűlési választás időpontját, így életbe lépett az új népszavazási törvény is.
Mostantól országos népszavazást az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező állampolgárok, pártok vagy egyesületek kezdeményezhetnek azzal a megkötéssel, hogy az egyesületek csak a létesítő okiratukban meghatározott céllal összefüggő kérdésben jogosultak erre. A hivatalos indoklás szerint a "komolytalan népszavazási kezdeményezések kiszűrése" érdekében hozott új jogszabályban a parlament előírta, hogy a kezdeményezést húsz választópolgárnak is támogatnia kell, a benyújtható aláírások számát viszont harmincban maximálták, megelőzve a már hitelesítés előtt meginduló tömeges aláírásgyűjtést.
A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy egyértelműen lehessen válaszolni rá, az Országgyűlés pedig el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen. Az új jogszabály értelmében ugyanis a parlament köteles a népszavazás napjától számított 180 napon belül az érvényes és eredményes referendum döntésének megfelelő törvényt megalkotni; a népszavazással hozott döntés pedig a referendum napjától vagy a törvény kihirdetésétől számított három évig kötelező az Országgyűlésre nézve.
A referendumot szervezőknek a népszavazásra javasolt kérdést az aláírásgyűjtés megkezdése előtt hitelesítésre be kell nyújtaniuk a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB). A népszavazási kérdésekről és az aláírások hitelesítéséről ugyanis az NVB dönt. Új szabály, hogy ha a kezdeményezés az országos népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével "nyilvánvalóan ellentétes", vagy a benyújtott aláírásgyűjtő ív nem felel meg a feltételeknek, azt a Nemzeti Választási Iroda vezetője öt napon belül határozattal elutasítja, és nem is terjeszti az NVB elé. E határozat ellen pedig nincs helye jogorvoslatnak, de a kezdeményező ismételten benyújthatja a kérdést, és akkor már az NVB napirendjére kell tűzni. Az NVB a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról - ahogyan a korábbi OVB - a benyújtástól számított 30 napon belül dönt. Új előírás, hogy ha a kérdés szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést tartalmaz, az NVB érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja a kezdeményezést.
A kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntés ellen a Kúriától - korábban az Alkotmánybíróságtól - lehet felülvizsgálatot kérni, a testület 90 napon belül határoz. Az általuk átengedett népszavazási kérdések és aláírások alapján a parlament határozatban megtagadja vagy elrendeli a referendum kitűzését, a parlament e döntése ellen továbbra is az Alkotmánybírósághoz (Ab) lehet fordulni, de kizárólag akkor, ha valamilyen "befolyásoló körülmény" megváltozik. Ráadásul az Ab nem vizsgálhatja majd a népszavazási kérdések tartalmát és a hitelességgel összefüggő alkotmányossági aggályokat sem, csak az Országgyűlés határozathozatalának módját.
Ezzel szemben korábban a Fidesz többször is az Ab határozatainak köszönhette népszavazási kezdeményezései politikai sikerét. Emlékezetes, éppen a mai Ab-elnök, Paczolay Péter volt az előadó bírája a tandíjas és vizitdíjas népszavazási kérdéseiknek, és egyik tételt sem találta költségvetésbe ütközőnek. Lényegében az Ab-nak ez a sokat vitatott döntés nyitotta meg az utat a 2008-as, eredményesen végződött népszavazáshoz.
Változás az is, hogy a jövőben a referendumokon a határon túliak levélben, a külföldön tartózkodók pedig a külképviseleteken szavazhatnak, bár azt nem tudni, hogy körükben milyen módon gyűjtenének támogató aláírásokat a kezdeményezők. Az aláírás-gyűjtés szabályait szintén szigorították, elsősorban annak helyszíneire tekintettel.
Referendum Részvételi arány (százalék)
"Négyigenes" népszavazás (1989. november 26.) 58,03
Közvetlen államfőválasztásról szóló referendum (1990. július 29.) 14,01
NATO-csatlakozásról szóló döntés (1997. november 16.) 49,24
EU-tagságról való népszavazás (2003. április 12.) 45,62
Honosítás és kórház-privatizáció (2004. december 5.) 37,49
Vizit-, tan- és napidíj (2008. március 9.) 50,51
Referendumok Európában
Az Európai Unió országaiban az alkotmány garantálja a népi kezdeményezések megtartásának lehetőségét, az azonban országoktól függ, mennyire élnek ezzel. A referendumok őshazája Svájc, a népszavazás az országban a 19. század óta az úgynevezett konszenzusos demokrácia egyik legfontosabb eszköze. 1848-2006 között összesen 543 referendumot rendeztek Svájcban - ezek több mint felét az utolsó 35 évben tartották meg. Ezeknek egyfajta vétójellegű szerepük van, mert így lehet megsemmisíteni a parlament által elfogadott törvényeket.
Népszavazást akkor írhatnak ki, ha a kezdeményezéshez megszerzik 50 ezer polgár aláírását, vagy száz napon belül nyolc kanton támogatását. Népszavazást rendezhetnek például egy adott kanton költségvetéséről is. Svájc a világon az egyedüli ország, ahol az elfogadott regionális büdzsét felülbírálhatják a polgárok. A népszavazásnak többféle változata is létezik; kötelező referendumot rendeznek, ha a parlament módosította az alkotmányt. Ugyanakkor a "kezdeményező", vagy "fakultatív" népszavazás eredményét is be kell építeni a törvényekbe.
Olaszországban félmillió aláírás szükséges mind az alkotmányozó, mind a törvényhozó népszavazás kiírásához. Referendumot írhatnak ki az alkotmány módosításánál, vagy a törvények megerősítéséért. Törvényhozó referendumot eddig 14 alkalommal rendeztek.
Németországban ritkák a népszavazások, szövetségi szinten pedig nem is léteznek, 1949 óta egyetlen referendumot sem tartottak. Népszavazást kell ugyanakkor kiírni a tartományok határainak megváltoztatása esetén. Tartománytól függ, mennyire népszerű a népi kezdeményezés; Hessenben, Bajorországban, valamint Berlinben ismert a kötelező népszavazás fogalma. A tartományi parlament is visszahívható, ha a referendumon kellő többséget kap a kezdeményezés.
Franciaországban az V, Köztársaság alkotmányának 1958-as életbe lépése óta több referendumot tartottak, elsősorban az alkotmány módosításáról. De lehetséges például népszavazás kiírása új uniós tagországok csatlakozásáról - Párizs népszavazást helyezett kilátásba Törökország esetleges uniós integrációjáról is. Az európai alkotmányt elutasító 2005-ös népszavazás kis híján kormányválságot idézett elő.
Ausztriában ritkán rendeznek referendumot. A hetvenes évek törvénymódosításai révén erősítették a közvetlen demokrácia intézményét. Olaszországhoz hasonlóan itt is törvényeket erősíthetnek meg referendumon, 1978-ban például a nukleáris energia békés használatáról kérdezték meg az embereket, 1994-ben az osztrák uniós integrációról voksolhattak, 2013-ban pedig a kötelező katonai szolgálat eltörléséről.
Az Egyesült Államokban a 19. században vezették be a közvetlen népszavazás intézményét. A cél az volt, hogy ezzel csökkentsék a pártok befolyását. (R. T.)
