- A mai magyar kormányt az ilyen, egyébként fontos gesztusok, mint egy kitüntetés visszaadása, nem rendítik meg. Európa és a világ hogyan reagál az ilyesmire?
- Számomra is váratlan és meglepően nagy visszhangja volt a döntésemnek. Világszerte sokan felfigyeltek arra, mi zajlik Magyarországon. Ezt tükrözi a sok gratuláció, amelyeket még volt magyar diplomatáktól is kaptam. Ugyanakkor nagy megelégedéssel olvastam nyílt levelem visszhangjáról a különböző lapokban és online újságokban, nemcsak európai országokban, hanem Észak-Amerikában, és meglepetésemre, Ázsiában is. Kanadai és amerikai lapok is írtak róla, köztük a The New York Times, a The Washington Post és a USA Today. Úgy tűnik, a világ nagy része aggódik a magyarországi politikai fejleményekkel kapcsolatban. Kezdenek tisztában lenni a múlt tisztára mosására irányuló törekvésekkel, a Magyarországon zajló történelemhamisító kampánnyal. A jelenlegi kormányzat a Horthy-korszak meghamisításával a holokausztért kizárólag a németekre hárítja a felelősséget. Ellentétben sok más európai nemzettel, Magyarország nem nézett szembe őszintén a múltjával. Egyike azon kevés országoknak, amelyek nem ismerték el a holokausztban játszott aktív szerepüket, és nem kértek bocsánatot zsidó honfitársaiktól. Az a néhány megbánásra utaló kijelentés, amelyet állami vezetők különböző megemlékezéseken tettek, elsősorban a külföldnek szóltak. Hadd idézzem George Santayana, híres amerikai filozófust, aki azt mondta: "akik nem tanulnak a múlt hibáiból, arra vannak ítélve, hogy újra elkövessék azokat". Ezért aggódom én, és sokan mások, úgy Magyarországon, mint másutt.
- Azt fogják mondani, hogy ön beleavatkozik a magyar választásokba. Mi erről a véleménye?
- A döntésemnek semmi köze nincs a választásokhoz. Nem foglalkozom a magyar belpolitikával, azt sem tudom, ki az ellenzék. Én sohasem avatkoztam bele a magyarországi választásokba. Majd meglátjuk, hogyan döntenek a magyarországi választók áprilisban: "jól vagy rosszul". Egy igazi demokráciában mindig lehet a nép változó érdekei szerint cselekedni. Mint sokan mások, én is külföldiként figyelem aggodalommal a magyarországi politikai eseményeket.
- A magyar zsidó szervezet, a Mazsihisz, eléggé bizonytalan a saját véleményét, kiállását illetően. Mit üzen nekik?
- Nem üzenek semmit, megértem a Mazsihiszt. Nincs könnyű helyzetben. Kötelességei vannak sok szegény, öreg túlélővel szemben, akiken segíteniük kell, és fenn kell tartaniuk a hitközségek intézményeit. A mai rendszerben nincsenek abban a helyzetben, hogy úgy cselekedjenek, mint a zsidó vezetők például Amerikában vagy Nyugat-Európában. A felelősség elsősorban azoké, akik ezt a helyzetet létrehozták. Nem tud, vagy nem mer mindenki nyíltan szembenézni a történelemhamisítással, mert a magyar költségvetéstől való függőség csapdahelyzetet teremt. Malomkövek között őrlődnek. De bízom abban, hogy megtalálják a józan kompromisszumok és a holokauszt áldozataival szembeni erkölcsi kötelességeik között a helyes utat. Minden megemlékezést támogatok, amely előre viszi az igazságot, és mindent ellenzek, amely a múlt meghamisítására törekszik. A német megszállás tervezett emlékműve arról szól, hogy a nácik áldozatai nemcsak a zsidók, hanem az angyalnak ábrázolt magyarok is voltak. Mintha nem a nácik szövetségesei lettek volna. Megdöbbent a magyar miniszterelnök Mazsihisznek írott levele is, amelyben a zsidó áldozatokat az "önök" áldozatainak nevezi, és úgy látszik, nem tekinti őket a magyarság részének. Nincs tudomásom arról, hogy a Mazsihisz vezetői nyilvánosan válaszoltak volna erre a levélre. De ha még mindig tanácskoznak egy megfelelő válaszról, csodálkozom azon, miért kellett egy alelnöknek bocsánatkérő levelet írni a Terror Háza holokausztot lekicsinyítő igazgatónőjének, miután Karsai László, Magyarország egyik legjobb történésze, és a történelemhamisítók elleni harc egyik legbátrabb alakja, már bocsánatot kért "ügyetlen", összehasonlító megjegyzése miatt. Az az érzésem, hogy a mai Magyarországon kontraproduktívnak bizonyulhat az 5 milliárd forintért tervezett emlékhely is. A magyar kormány nagylelkűnek látszó ajándéka az antiszemitizmust gerjesztetheti egy olyan országban, ahol az embereknek alapvető megélhetési gondjaik vannak és nagy a munkanélküliség. Senki nem igényli ezt a pazarlást, ennél többet érne az emberek felvilágosítása, az igazság feltárása és a felelősséggel való őszinte szembenézés. Még inkább visszatetsző ez a "nagyvonalúság", ha közben meghamisítják a múltat. Erősen megkérdőjelezi a szándékokat.
- A másik vitatott ügy ma Magyarországon Szakály Sándor kijelentése Kamenyec-Podolszk kapcsán. Ő saját igazát bizonyítandó önre hivatkozik. Hallott róla?
- Természetesen hallottam róla, és meg is válaszoltam. Mindent meg lehet hamisítani. Minden könyvből, még a Bibliából is lehet úgy idézni, hogy az eredeti jelentéssel ellentétes ideológiát támasszanak alá vele. Védtelen minden kutató a szándékos ferdítésekkel szemben. Csak idézni tudom önmagamat: "mindegyik kardot viselő zsarnok mögött ott áll egy történész, szivaccsal a kezében."
- 91 évesen is nyomon követi azt, ami Magyarországon, illetve a holokauszt kapcsán történik. Miért?
- Nemcsak a magyarországi, hanem a világ más részein történő eseményeket is nyomon követem. Hogy miért éppen Magyarország érdekel jobban, az logikus egy Ukrajnát megjárt volt munkaszolgálatos esetében, akinek szüleit és rokonait megölték a többi 565 ezer magyar zsidóval együtt. A történelem iróniája, hogy éppen a leghazafiasabb zsidó közösséget ölték meg, amely leginkább azonosult saját országával. Méghozzá a háború utolsó szakaszában, amikor már biztos volt a németek veresége és a szövetségesek győzelme. Az utolsó pillanatban viharos gyorsasággal és a legdurvább módon még legyilkolták a magyar zsidókat. A történelem iróniája, hogy Dél-Erdélyben, a magyar nyelvhez és kultúrához ragaszkodó zsidók megmenekültek egy antiszemita Romániában. Míg Észak-Erdélyben, a szintén magyar nyelvű és kultúrájú zsidók elleni halálos hajszában maguk a magyar hatóságok vettek részt. Természetesen továbbra is dolgozom a holokauszttal kapcsolatos és más témákon. Néhány hónapja jelent meg a háromkötetes "A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája" angol nyelvű kiadása. Két másik könyv is megjelenés előtt áll. Miért? Mi mást tehetnék az én koromban? Dolgozom.