A Reuters ezzel kapcsolatban több olyan diplomata véleményére hagyatkozik, akik jól ismerik az ügy hátterét. Egy meg nem nevezett forrás pedig úgy nyilatkozott, semmi jele sincs annak, hogy a rezsim még több tömegpusztító fegyvert bocsátana a nemzetközi közösségek rendelkezésére.
Ez csak az egyik gond. A másik az, hogy a fegyverek megsemmisítésének folyamata is lassabban halad a vártnál, s mintegy hat-nyolc héttel maradnak el az eredeti tervektől. Egy amerikai diplomata ezzel kapcsolatba azt közölte, hogy a témát felveti a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) magyar idő szerint csütörtök este kezdődő ülésén.
A szíriai kormányzat tavaly járult hozzá ahhoz, hogy hozzájárul vegyifegyver-arzenálja megsemmisítéséhez. Mindezt óriási nemzetközi nyomás előzte meg, s az Egyesült Államok az ország elleni légicsapással fenyegetőzött. Júniusig kellene megsemmisíteni a teljes készletet, amely a hivatalos közlés szerint 1300 tonna. Ám aligha tudják majd tartani a határidőt.
A lap megjegyzi, Áder elismerte, hogy a magyar hatóságok együttműködtek a nácikkal. Kőrösi Csaba, Magyarország ENSZ nagykövete pedig múlt héten bocsánatot kért Budapest nevében a második világháborúban elkövetett rémtettek miatt. Ezzel messzebbre ment, mint Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, aki tavaly októberben szintén elismerte Magyarország felelősségét a holokausztért.
Az NZZ megjegyzi, hogy 1944 áprilisát követően körülbelül 600 ezer zsidó származású magyart deportáltak. S hozzáteszi, hogy a magyar kormány múlttal való szembenézését kettősség jellemzi. Utal arra, hogy a kabinet decemberben nagy sietség közepette fogadta el azt a javaslatot, mely szerint hét méternél is magasabb emlékművet építenek a Szabadság térre a náci megszállás közelgő hetvenedik évfordulója alkalmából.
Az NZZ megjegyzi, a terv nemcsak a Mazsihiszt és az ellenzéki szocialistákat háborította fel, hanem 26 történész is tiltakozott a történelemhamisítás ellen. A svájci lap Ungváry Krisztián történészt idézi, aki szerint figyelmen kívül hagyják a történelmi tényeket, s olyan történelemhamisítás történhet, mint amilyen a Kádár-rezsim idején volt jellemző.
Mint a lap írja, mindez azt mutatja, hogy átpolitizálja a magyar kormány a történelmet. Közvetetten ugyanis mindezzel a kormány arra utal, Magyarországot nem terheli felelősség az akkori események miatt. Orbán ráadásul a választási kampányban rendre azt állítja, négy évvel ezelőtti választási győzelme és az alkotmánymódosítás „a magyar nép végső felszabadítását jelenti”. A lap azt is közölte, az emlékmű felállításáról semmiféle konzultáció sem zajlott, ami a budapesti német nagykövetség bírálatot is kiváltotta.
Diplomaták úgy vélik, a kormányzat bosszút állt az újságírón cikksorozataiért. Elsősorban az az írása verhette ki a biztosítékot a kommunista vezetőknél, amelyben részletesen beszámolt arról, hogyan gazdagodott meg Ven Csia-pao volt miniszterelnök családja. Bár a cikket hamar elérhetetlenné tették Kínában, a vezetést mégis rendkívül kínosan érintette az ügy, hiszen Hszi Csin-ping elnök, pártfőtitkár rendre a korrupció elleni harcot nevezi meg a legfontosabb feladatnak.
Egy éve egyébként a New York Times egy másik újságírójának, Chris Buckleynak is távoznia kellett Kínából, miután az ő tartózkodási engedélyét sem hosszabbították meg. A Kínába akkreditált újságírók érdekvédelmi szervezete sajnálkozását fejezte ki az újságíró kiutasítása kapcsán.
