Molnár Piroska hét emeletet zuhan Pálfi György készülő filmjében, a Szabadesésben. Éjszakai forgatás, 11 óra felé jár az idő, fagy van, didergünk a Karinthy Frigyes út sarkán.
A sokemeletes ház előtt kihúzott vászon, előtte Molnár Piroska lebeg ég és föld között. Hevederek tartják, s mikor kicsit feljebb húzzák a lábait, s az égnek kalimpálnak, fanyar humorral nyögi: "Még jó, hogy nem vacsoráztam!" A hevedereken lógva repülnie kell, úsznia a légben Pohárnok Gergő kamerája előtt, míg Pálfi azt nem mondja, hogy rendben, elég.
Molnár Piroska a Taxidermiában dolgozott együtt Pálfival, mondja is, "ismerem a sajátos humorát". Az mégsem egyszerű, hogy hevedereken kell lebegnie, az imént meg a fagyos járdán feküdt, majd kúsznia kellett a földön hosszasan. Megcsinálta. "Az én koromban!" Ki is vívja a stáb bámulatát.
-Egy idős nénit játszom - mondja. - A néni leugrik a házuk tetejéről, de különös módon nem hal meg. Összeszedi magát, s elindul gyalog a hetedik emeletre, minden emeleten szembesül az egymás alatt-felett lévő lakások lakóival, otthon meg a saját életével. Aztán újra felmegy a tetőre…
-A zuhanó néni a Szabadesés kerettörténete, amit most forgatunk - mondja Pálfi György egy rövid szünetben. - Hét emeletnyi zuhanás közben benéz a lakásokba. A Szabadesés egy régi ötletünk megvalósulása. Négy-öt történetünk már megvolt hozzá, régóta szerettünk volna őket megcsinálni, de soha nem illeszkedtek egyik játékfilmünkbe sem. Azután kitaláltuk a többit is, így állt össze a hét egymás alatti lakás lakóinak története. Mert a hetes bűvös szám.
Egy teljesen független film születésének vagyunk szemtanúi a fagyos budai éjszakán. A jelenet egy sikertörténet része, meg a kreativitás diadala. Úgy indult, hogy Dél-Korea második legnagyobb filmes mustrája, a Jeonju Nemzetközi Filmfesztivál a fennállásának 15. évfordulóját három vadonatúj, "saját" művel akarja emlékezetessé tenni. Ezért három filmrendezőt kért fel 60 percnél hosszabb játékfilm elkészítésére, kizárólag digitális módszerrel, nagyon rövid határidővel.
Választásuk két távol-keleti alkotó mellett Európából Pálfi Györgyre esett! Pusztai Ferenc producertől megtudjuk, a dél-koreai pénzhez menet közben még partnert kellett találni, így lépett a képbe a francia Sciapode s két magyar koprodukciós társ, a Visionteam és az Origo Film Group.
Tíz éves produceri pályáján ilyen rövid határidővel még nem dolgozott: a filmet öt hónap alatt készíti el a stáb az ötlettől a mozikópiáig. A dél-koreai felkérésre múlt év novemberében született meg az ötlet, decemberben elkészült a forgatókönyv, időközben megtörtént az előkészítés, a januári forgatás után pedig februárban indul a vágás, márciusban az utómunka zajlik. A Szabadesés az alkotók tervei szerint áprilisra teljesen kész lesz.
A rövid határidőt Ruttkay Zsófia is megemlíti. Pálfival nem csak életükben társak (és két gyermek szülei), hanem kezdetektől fogva a forgatókönyvírásban is. "Kevés pénz és rövid határidő - a kettő együtt nagy kihívást, ugyanakkor nagy szabadság is mindannyiunknak." Kevesebb a latolgatás, mindenki a szabad kreativitását dobja be.
"A történetek nagyon személyesek, saját és ismerősök megélt helyzetei, kifordítva abszurdba - mondja. - Markánsan kelet-európai történeteket választtunk, amelyek vizuálisan megjelenítik a hétköznapok szorongásait, félelmeit."
Pálfitól szeretnénk megtudni, hogyan születik egy különleges film. "A filmrendezés nagyon gyakorlatias szakma - mondja. - Tudtuk, hogy a filmnek nemzetközileg érvényesnek kell lennie, de a határidőre el kell készülnünk. Alapvető kérdés volt, gyártásilag milyen történetet tudunk a legegyszerűbben legyártani. Mondtuk, legyen egyetlen helyszín és nagyon kevés szereplő. Megtaláltuk hozzá a munkamódszert is, mert az fontos. Minden lakást csak két napig kell forgatnunk, s két napra a legfoglalkoztatottabb színészek is szabaddá tehetők."
Pálfinak sikerült is az elképzelt színészeket megkapnia. Molnár Piroskán kívül Tenki Réka, Trill Zsolt, Nagy Zsolt, Bordán Irén, Jordán Tamás, Hegedűs D. Géza, és Benedek Miklós szerepel az epizódokban. A történeteket Pálfi úgy jellemzi, mai, egyetemes történetek, belső vágyakból, álmokból, szorongásokból épülnek fel.
-Szenvedélyes, ösztönös történetek olyan emberekről, akik saját közegük ellen lázadnak, csendesen, vagy tettekkel. Ezek kis lázadástörténetek- mondja Pálfi. - Sokat számít, hogy szabad kezet kaptunk, nincs arra igény, hogy kiszolgáljunk bármiféle ízlést, esetleg nyereségre vagy szórakoztatásra irányuló szándékot. A franciák még szinopszist sem kértek, úgy léptek be a produkcióba.
Ezek a történetek nagyon jó pszichológiai túrák magamnak is. Kristálytisztán le fog jönni a vászonról, hogy mi foglalkoztat. Magam is meg szoktam döbbenni, hogy tényleg ennyire szorongásos vagyok? Ennyire szomorú? Ennyire kegyetlennek, vagy ennyire varázsosnak látom a világot? Ezek visszajelzések, ezért nem akarom teljes egészében ésszel készíteni ezeket a filmeket, hanem beengedem az ösztönt és a szabadságot.
Érdekessége a filmnek, hogy mindegyik szoba más stílust képvisel, s nem csak jelmezben és berendezésben, hanem filmezési módban is. Minden szobára új filmezési technikát találnak ki Pohárnok Gergővel, minden egyes szobai jelenet egy-egy filmstílusra utal.
-Hét nagyon különböző filmet csinálunk, leforgatjuk mindazt, amit az elmúlt években nem volt lehetőségünk nagyjátékfilmmé tenni - mondja a rendező. - Gergő mondta, most kipróbálhatom, melyik stílus áll hozzám a legközelebb: a kézikamerás kapkodós, a klasszikus fixekből álló, vagy a fahrtoló zoomolós. Minden szobával próbáljuk magunkat meglepni. Olyan ez a forgatás, mint az örömzenélés, nekünk ez örömfilmezés. Régóta várunk rá, nagy ajándékot kaptunk az élettől.
