Műsormagazin;wikileaks;Robert Shiller;univerzális valuta;internetes valuta;bitcoin;Nakamoto Szatosi;gazdasági Nobel-díj;

2014-02-06 06:33:00

Virtuális pénz, valódi kockázatok

Felválthatja-e egyszer a valóságos pénzt a virtuális fizetőeszköz, a bitcoin? A 2009 óta létező, ám csak az interneten használható digitális pénz múlt év végén erőre kapott, árfolyama 200-ról 1200 dollárra emelkedett. Egyre több helyen fogadják el fizetőeszközként, az utóbbi idők botrányai és visszaélései azonban megingathatják az online valutába helyezett bizalmat.

Egyesek a gyors meggazdagodás lehetőségét, mások az állam szerepének minimálisra csökkentését szorgalmazó, libertariánus ideológia megtestesülését látják a hagyományos fizetési módokat megkerülő bitcoinban. Előnye, mint hívei magyarázzák, hogy univerzális valuta, azaz nem csak egy vagy néhány országban használható, s forgalmát - legalábbis egyelőre - nem szabályozza semmiféle központi bank.

Tulajdonképpen egy elosztott hálózatról van szó, amelynek minden használója futtatja a programot. A belépők szert tesznek egy bitcoin-pénztárcára, s képesek pénzt elfogadni vagy küldeni. Ehhez nincs szükség sem hitelkártyára, sem bankszámlára. A tranzakció két személy között bonyolódik, de minden adásvétel nyilvános.

Virtuális aláírással erősítik meg az üzletet, a vásárlás létrejöttéről mindkét fél e-számlát kap. Jelenleg mintegy 12 millió bitcoin (BTC) van forgalomban, a valuta értéke ugyanúgy változik, ahogy az amerikai dolláré vagy az euróé, de jóval nagyobbak az ingadozások. A rendszert úgy alakították ki, hogy 21 milliót nem haladhatja meg a bitcoinok száma.

Meglehetősen titokzatos a bitcoin kialakulása, az interneten megállás nélkül találgatják, hogy ki rejtőzhet a Nakamoto Szatosi álnév mögött. Ezen a néven tették közzé 2008 novemberében az első átfogó tanulmányt a decentralizált, internetes pénzről, de senki nem tudja, egyetlen magasan képzett informatikus vagy egy csoport lehet a szerző.

Mellesleg mások is gondolkodtak az elektronikus készpénz kifejlesztésén, köztük egy bizonyos Nick Szabo, aki az úgynevezett "bitgold" létrehozásán munkálkodott, de más informatikusokat is emlegetnek a bitcoin lehetséges feltalálójaként.

Annyi bizonyos, hogy 2009 januárja óta működik a nyílt forráskódú adatbázisra alapuló rendszer, s azóta folyik az úgynevezett "bitcoin-bányászat". Az első tranzakciókról netes fórumokon alkudtak meg a felek, a legenda szerint egy pizza 10 ezer BTC-ért cserélt gazdát. Azóta a tétek jóval nagyobbak lettek.

Még a legelején, 2010-ben történt egy biztonsági gikszer, valaki végrehajtott egy 184 milliárd bitcoint eredményező, lehetetlen műveletet. A kiskaput néhány órán belül bezárták, s a gyanús tranzakciót törölték. Mivel nyílt forráskódú rendszerről van szó, hasonlót bárki létrehozhat, több is működik, például a bitcoin-protokollt használó, az eredetinél valamivel gyorsabb tranzakciókat ígérő Litecoin.

A Wikileaks leleplező portál az elsők között volt, amely elfogadott bitcoin "érméket", 2012 októberében a Wikipedia szerint már legalább ezer kisebb-nagyobb cégnél lehetett ezzel vásárolni. San Franciscóban házhoz szállított ételért is lehet BTC-vel fizetni, néhány brit és ciprusi egyetem digitális valutában is elfogadja a tandíjat.

Több Las Vegas-i kaszinóban bitcoinért is lehet fogadni. Még Richard Branson cége, a Virgin Galactic is bejelentette, hogy a reménybeli űrturisták bitcoinban is fizethetik majd az útiköltséget. Van, akinek busásan megérte, hogy a korai időkben bízott a bitcoinban.

Egy norvég férfi, Kristoffer Koch 2009-ben 150 koronáért (27 dollárért) vásárolt 5 ezer digitális érmét, szerény befektetéséről teljesen elfeledkezett, s mikor tavaly ősszel ellenőrizte számláját, kiderült, hogy 5 ezer bitcoinja jelenleg 886 ezer dollárt ér. A virtuális pénz ötödét valóságos bankókra váltotta, s luxuslakást vásárolt.

Az egyelőre még gyerekcipőben járó, alig öt éves múltra visszatekintő internetes pénzt kezdik egyre komolyabban venni. Ennek jeleként az amerikai törvényhozás egy 40 országra kiterjedő tanulmányt rendelt meg arról, hogy az érintett államoknak mi a hivatalos álláspontjuk a bitcoin-rendszerről.

Eszerint csupán Kínában és Brazíliában szabályozzák a virtuális valuta használatát. Németország nemrégiben ismerte el magánvalutaként, Thaiföldön betiltották ugyan, ennek ellenére forgalomban van. Finnországban és Szingapurban a digitális pénz adóvonatkozásaival foglalkoznak.

Vancouverben állították fel az első Bitcoin-ATM-et. Kanada egyébként megadóztatja a bitcoin-műveleteket, de a tőzsdei kereskedést nem szabályozza. Ausztráliában már bűntény is történt: egy bitcoin-bankot "feltörtek" és 1 millió amerikai dollár értékű BTC-t tulajdonítottak el.

Az egyik legutóbbi botrány: az Egyesült Államokban pénzmosással gyanúsítják az egyik legnagyobb New York-i bitcoin kereskedőt, a Bitinstant cég 24 éves főnökét. Charlie Shremet egy 52 éves bitcoin brókerrel, Robert Faiellával együtt vették őrizetbe nemrégiben, mivel több mint 1 millió dollár értékben adtak el bitcoint a Silk Road honlapnak, amely illegális műveletekkel, leginkább drogárusítással foglalkozik.

A Silk Roadra tavaly októberben csapott le az FBI, s a portál állítólagos tulajdonosától, William Ulbrichttól 26 ezer BTC-t foglaltak le. Kedden emeltek vádat ellene, egyebek mellett pénzmosás miatt. Az Egyesült Államokban egyébként tavaly nyáron mondta ki egy szövetségi bíró, hogy a bitcoin valuta, fizetőeszköz, s mint ilyen, az igazságszolgáltatás hatálya alá esik.

Csapást mért a bitcoinra, hogy Kínában tavaly decemberben a pénzintézeteket eltanácsolták a Bitcoin elfogadásától, noha magánszemélyek között egyelőre szabadon használható a virtuális pénz. A japán főváros ad otthont a világ legnagyobb forgalmú bitcoin kereskedésének.

A Mt.Gox 2010-ben szállt be az üzletbe, s azóta ezrével érkeztek ellene panaszok késedelmes fizetés, pénzmosás gyanúja és más ügyek miatt. A tokiói kormány hivatalosan nem foglalt állást a bitcoin rendszerről.

Robert Shiller, a 2013-as gazdasági Nobel-díj egyik nyertese nemrég Davosban úgy nyilatkozott, hogy a bitcoin nem más, mint egy száz százalékosan "tuti" buborék, amely előbb-utóbb kipukkan. A közgazdász professzor nem érti, hogy az embereket miért izgatja annyira a virtuális pénz csábítása, s saját diákjait igyekszik lebeszélni használatáról.