Társadalmi hátraarc

Haláltáncot járt már egészen fiatal korában. Nem kímélte magát, ahogy a kollégái sem, a Takarítás című Nádas Péter darab előadása Győrben néhány ponton tényleg életveszéllyel fenyegette a színészeket. Nem azért mert elképesztő módon akrobatikáztak, bár hihetetlen fizikai munkát végeztek, a produkció csaknem teljes hossza alatt, módszeresen, aprólékosan, fölsikálták, takarították a színpadot. De a testi gyötrelmek mellett a lelki kínok még nagyobbak voltak, hiszen az egész mű tulajdonképpen egy brutális haláltánc, nyílt színi, vad szeretkezés, gyűlölet-cunami, rituális gyilkosság egyszerre, nagyon is reális, mégis látomásos keveréke. 

Mindez temérdek, gondosan megkoreografált mozgással járt, Szikora János lenyűgöző-letaglózó, az érzelmek teljes skáláján játszódó, kínzó, ugyanakkor gyönyörűen elementáris rendezésében. Bán János hiperaktív, nyughatatlan volt, pusztító energiákat bányászott elő magából, őserőnek tűnt, de ez a robbanékony létezés hiperérzékenységgel is párosult, és ritkaságszámba menő mozgáskultúrával. Az előadás után olyan mélységesen mély, hosszú csend keletkezett a döbbenettől, hogy tapsolni sem tudtunk, sőt, egy ideig még beszélni sem, némán, magunkba szállva róttuk a győri utcákat.

Adódott jó néhány dolog, ami miatt újra és újra figyelni kellett Bánra. A Stílusgyakorlatok, több mint hatszázszor ment, Gáspár Sándorral és Dörner Györggyel játszották évtizedeken keresztül. Óriási lehetőségként a Katona József Színházban is repertoárra kerülhetett. Három ifjú, helyzetgyakorlat jellegű, röpke jeleneteken keresztül, fantáziadús, csipkelődő, fanyar, diákos humorral, kaján görbe tükörben mutatta meg a világot. Aztán, amikor már kevésbé voltak ifjak, és a világról alkotott nézeteik is eltértek egymástól, a produkció változatlanul sikeres maradt. Bán János a Katona tagja lett, és akkor sem jött el onnan, amikor társai igen. Dohogott pedig, többször panaszkodott arra, hogy színészi önképe gyakran nem azonos azzal, mint amilyen feladatokat ráosztanak. Akár egészen odáig jutott, hogy évekig nem volt köszönőviszonyban a direktorával. Szereti nyíltan megmondani a véleményét, azt is, ha valami nem tetszik neki. Ugyanakkor nagyon is tud magának való, begubódzó lenni.

Nem egyszer, és nem kétszer, csaknem statisztált. Külső munkákban keresett menedéket. Egyik közülük, a Stílusgyakorlatok kiadós szériáját is túlélte. A Kukacmatyi, amit egyedül játszik levehetetlenül a Kolibri Fészek műsoráról. Az egyik ujjából formálja meg a kedves kis kukacot, akit a partnerévé avat. Ők ketten indulnak izgalmas kalandokra. És mivel közel ülnek, és bele-beleszólnak a kis, olykor a nagy nézők is a mesébe, remek improvizációs készségre van szükség váratlan helyzetek esetén.

Külföldön, de itthon szintén, angolul is játssza. És persze külföldön sokfelé járt a Katonával, legtöbbet talán a világszerte vendégszerepelt, Ascher Tamás által rendezett Három nővérrel, amelyben Tuzenbach volt, meg a Zsámbéki Gábor által színpadra állított A revizorral, amiben Hlesztakovként, a díszesen korrupt úri társaságot akaratán kívül is megleckéztető ficsúrt adta.

Szlovák és cseh nyelvterületen valószínűleg népszerűbb, mint itthon. Amikor az Oscar-díjas Jirí Menzel a Katonában rendezte A szarvaskirályt, alig akadt, aki meg tudott felelni a magyar hagyományoktól eltérő, stilizáltabb, mozgás-centrikusabb színészetet elváró igényeinek. Bán abszolút közéjük tartozott. Menzel ráosztotta a kultuszfilmmé vált, Az én kis falum félnótás, de nagyon szerethető Otik szerepét, aztán más feladatok is követték ezen a nyelvterületen, ahol megismerik az utcán, díjakat kap.

A négy közül egyik gyermeke, a szezon végén diplomázó Bán Bálint színész lett. És a Katonában van gyakorlaton. A Rükvercben apa és fia apát is fiát játszik. A János által alakított Vidra Zsolt tisztes egzisztenciából kiszolgáltatott hajléktalanná válik, és a társadalmi hátraarc, a mind lejjebb csúszás jelképévé. Bán bemutatja a lecsúszás valamennyi stációját, a kiszolgáltatottság mind fájdalmasabb fokozódását, a lefelé száguldást a lejtőn. Érzékelteti a felsebzettséget, kiúttalanságot, a reményvesztés folyamatát, a gyilkos megalázottságot. Vérfagyasztó!

FOTÓ: DÖMÖLKY DÁNIEL

FOTÓ: DÖMÖLKY DÁNIEL

Legújabb munkájában, A borbély címszerepében, régivágású, a múltat vissza nosztalgiázó, a jelent csak a múlton keresztül néző borbélyt ad Tolnai Ottó Végeladás című művéből Imre Zoltán és Hudi László által írt monodrámában. Különleges a helyszín, Kossuth Lajos utcai egykori üzlet. Ki- és belátni a kirakatüvegen keresztül. A helyiséget berendezték régimódi fodrászattá. Köröttünk a polcokon dunsztosüvegekben levágott hajak, mindegyikre pontosan ráírva, kitől is származik.

Múzeumba valóak a kellékek, a forgatható szék, amelybe a közönség soraiból kerül a vendég, a borotva, a pamacs, még egy petróleumlámpa is világít. A címszereplő elmondja, hogy bár van villany, de azért mégiscsak az az igazi. És miután beül valaki a székébe, inkább beszél, mindig valahová elréved, mintsem a borotválásra és a jelenre koncentrálna. Zaklatott kijelentéseket tesz. Ki-kiszól a közönségnek. Sőt, az ablaküvegen keresztül kokettál az utcán megálló bámészkodókkal. Biccentéssel, integetve, mosollyal üdvözli őket, még pózol is a fényképezéshez, de azért mindvégig megtört marad, mint akinek már csak múltja van, csaknem kísérteni jár közénk. Zavarodottságról, káoszról, szétzuhantságról tudósít.

Nagy begyakorlottságot igényel a költői szöveg vegyítése az adott szituációkból, nézői és járókelői reakciókból adódó improvizációkkal. Nem megy még minden flottul, de már megvan ez a különös, jelképes figura, megvan hozzá a játékkedv, a talentum, be kell lakni ezt a sajátos helyszínt, hitelessé kell tenni minden apró kis rezdülést. Ha például előadás közben négy, az ablak előtt mohó érdeklődéssel lecövekelő külföldi srácot előadás közben behív Bán, nem elég, hogy az egészből mit sem értve, leülnek egy félórára, aztán még jóval a produkció vége előtt távoznak, kezdeni is kellene velük valamit. Remek előadás lesz ez, de a Hudi László által rendezett, a Katona, a Mozgóház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda, és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadásának még ki kell dolgozni minden pillanatát. 

És akkor A borbély mérföldkő lehet Bán pályáján, aki fiatalkori intenzitásával játszik, megőrizve irigylésre méltó versenysúlyát, találékonyságát, a szakma iránti odaadását. Morgolódó elkeseredettségét, csakúgy, mint vitalitását, belejátszhatja ebbe a figurába. Teljes pompájában megmutathatja kiteljesedett színészetét.

Szerző

Mitől "nemzetiek" a dohányboltok?

Publikálás dátuma
2014.02.08. 09:30
Fotó: Népszava
Mára már végképp bebizonyosodott, hogy a dohányzás rendkívül ártalmas, daganatot okoz, szűkíti az ereket, roncsolja a tüdőt, növeli a szívhalál gyakoriságát. Vagyis a dohányzás a lassú önpusztítás egyik módja...  Igaz a dohányosok száma újabban talán egy kissé csökken, de ez az átkozott szenvedély hozzájárul ahhoz, hogy honfitársaink még mindig átlagosan 5-8 évvel rövidebb ideig élnek, mint a fejlett nyugati országok polgárai. A dohányzás tehát az önpusztítás egyik, igaz lassú, de biztos módja. 

A dohányzás egészségrontó hatását a nyugati biztosító intézetek be is kalkulálják áraikba, s dohányosoktól emelt havi díjat kérnek az életbiztosításért, hiszen a dohányosok várható élettartama, a statisztikai átlag alapján lényegesen rövidebb. A rövidebb élettartam és az európai összehasonlításban is rendkívül alacsony születésszám együtt azt eredményezi, hogy a magyarság száma évről évre csökken. Jelenleg körülbelül évi 20-40 ezer fővel, s ha így megy tovább, tessék utánaszámolni, pár évszázadon belül kihalunk. Mégiscsak kellenek a trafikok, mert a már kemény dohányosokat leszoktatni nagyon nehéz.

Másrészt megtanultuk, hogy minden pozitív, fennkölt és hazafias, ami "nemzeti". Például a Nemzeti Dal, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Himnusz, a Nemzetőrség és számos hivatal, intézmény, amelyek rendeltetésük révén az egész népet szolgálják. A dohányzás viszont annyira káros, hogy a törvény előírása szerint is rá kell írni minden doboz cigarettára: "A dohányzás károsítja az egészséget".

Nyilván szellemi képességeim korlátolt volta miatt nem értem, hogy a honfitársaink egészségét károsító termékeket forgalmazó dohányboltok miért "nemzetiek"? Az a hazafias célunk, hogy rontsuk népünk egészségi állapotát? Az a jó, ha "minél hamarabb megbetegszik a magyar"? Ezt komolyan gondolják? Ez még tréfának is bizarr. Ki az az agyalágyult bürokrata, aki ezt a nevet kitalálta? Vagy valakinek érdeke fűződik hozzá?

Igaz, 18 éven aluliak oda elvileg nem léphetnek be. Tehát azért hazafias a dohányzás, mert "csak" a 18 éven felüliek egészségének ártunk. Esetleg a dohányzás olyan, mint a pornográfia: 18 év alatt tiltjuk (igaz, hiába), de 18 éven felül már csábítjuk vele a felnőtteket, mondjuk moziba, mulatóhelyekre...

Be kell látnunk, hogy a dohányboltok pár ezer embernek megélhetést nyújtanak. De láthatóan ennél is fontosabb, hogy több dohánybolt birtoklása és bérbe adása egyes "nemes lelkű" vezetőinknek (rokonaiknak, barátaiknak) könnyű, munka nélküli jövedelmet biztosít. Aha! Tehát a dohányboltok, attól olyan hazafiasok, mert a "kormány-klub" pár százezer tagja meggazdagodhat rajta?

Lehet, hogy valamelyik miniszter, vagy államtitkár szolgál ki, ha belépek egy ilyen hazafias üzletbe? Valamelyik, aki a sajtóhírek szerint elnyert egy-két tucat licencet? Ostobaság, nem ő, hanem valamelyik rokona, vagy barátja. Vagy alkalmazottja. Elvégre egy ember egyszerre csak egy trafikban dolgozhat, vagy ott sem, mert egyéb állami, vagy pártfunkciói vannak. Ők nyilván bérbe adják a kis boltokat, feltehetően eredeti tulajdonosaiknak, s "csupán" a haszon egy részét vágják zsebre. Így lehet könnyen, gyorsan meggazdagodni. Tehát, ha jól értem a dohányzás általában káros, de akkor nem, ha a cigit "nemzeti dohányboltban" vásároljuk, mert ezzel a Fidesz baráti körét gazdagítjuk. Vagy tévedek, mint már annyiszor?

Vajon más üzletek, ahol például ennivalót, ruhát, vagy tisztítószereket árulnak, miért nem "nemzetiek"? Azért, mert ezek jó része "még" nincs fideszközeli kezekben? Ne féljen a kedves olvasó, előbb-utóbb oda kerülnek azok is! Csak egy kétharmados törvény kell, hogy ezután mondjuk az élelmiszerkereskedelem is állami monopólium legyen, majd az üzletek tovább adhatók a politikailag megbízható személyeknek. Hogy példaként csak a CBA-t említsem.

Sajnos nálunk a nemzeti önpusztításnak komoly hagyományai vannak. A magyarság a történelem során, amikor nem saját függetlenségéért kellett hősiesen harcolnia, számos estben önmagát pusztította. Az elmúlt évszázadban például vagy saját fiait áldozta százezrével Isonzónál, vagy a Don-kanyarnak nevezett vágóhídon, idegen hatalmak érdekében, vagy tucatnyi Nobel-díjat szerző "zsidait" szállította készséggel az auschwitzi gázkamrákba.

Kisiskolás koromban úgy tanították, hogy a magyarság ősi átka a "viszály". Azt elfelejtették hozzátenni, hogy ha nincs viszály, akkor a magyar ember önpusztítással emészti magát. A "viszály" kifejezés helyett persze jobb lett volna a "csoportos gyűlölködést" mondani. Pedig tehetséges nép vagyunk, amelyik olyan művészzseniket adott az emberiségnek, mint Bartók és Csontváry, olyan tudósokat, mint Bólyai, Semmelweis, Sellye és Teller, és olyan hősöket, mint Nagy Imre.

Az önpusztítás egyik másik formája az öngyilkosság, amiben szinte a világelsők között vagyunk, de ez egy külön, bár nem független téma.

Nagyon nagy baj, hogy kis hazánk az utóbbi években szinte majdnem minden nemzetközi összehasonlításban csúszik lefelé, bár állítólag "jobban teljesítünk". De az talán mégis csak sok, hogy éppen a "vezető körök", amelyek néhány tagja állítólag fejenként tucatnyi trafiklicencet kapott a pályázaton, honfitársaik egészségének károsítása árán gazdagodjék meg. Ez már rosszabb mint a cinizmus!

"Magyarország jobban teljesít" harsog a kormánypropaganda. Ha ez igaz (lenne), vajon miért ment külföldre majd félmillió honfitársunk, azaz minden tizedik munkaképes korú magyar állampolgár? Több mint kétszer annyian, mint a bukott 56-os forradalom után? Annyian, mint akik a "nemzetegyesítés" során állampolgárságot kaptak. Vajon hányan mentek volna el, ha "rosszabbul teljesítenénk"? Erre talán ne is gondoljunk. Az eltávozottak egy része remélhetően egyszer majd hazatér. Félő azonban, hogy a legtehetségesebbek, a legsikeresebbek maradnak kint, s így megvalósul az önrontás egy további formája, a kontraszelekció, amire sajnos már volt néhány példa történelmünkben.

Persze mindez talán csak egy öreg, 77 éves orvosprofesszor ostoba locsogása. Kérem a kedves olvasót ne is vegye komolyan, felejtse el, lehetőleg gyorsan, mert közelednek a választások.

Mitől "nemzetiek" a dohányboltok?

Publikálás dátuma
2014.02.08. 09:30
Fotó: Népszava
Mára már végképp bebizonyosodott, hogy a dohányzás rendkívül ártalmas, daganatot okoz, szűkíti az ereket, roncsolja a tüdőt, növeli a szívhalál gyakoriságát. Vagyis a dohányzás a lassú önpusztítás egyik módja...  Igaz a dohányosok száma újabban talán egy kissé csökken, de ez az átkozott szenvedély hozzájárul ahhoz, hogy honfitársaink még mindig átlagosan 5-8 évvel rövidebb ideig élnek, mint a fejlett nyugati országok polgárai. A dohányzás tehát az önpusztítás egyik, igaz lassú, de biztos módja. 

A dohányzás egészségrontó hatását a nyugati biztosító intézetek be is kalkulálják áraikba, s dohányosoktól emelt havi díjat kérnek az életbiztosításért, hiszen a dohányosok várható élettartama, a statisztikai átlag alapján lényegesen rövidebb. A rövidebb élettartam és az európai összehasonlításban is rendkívül alacsony születésszám együtt azt eredményezi, hogy a magyarság száma évről évre csökken. Jelenleg körülbelül évi 20-40 ezer fővel, s ha így megy tovább, tessék utánaszámolni, pár évszázadon belül kihalunk. Mégiscsak kellenek a trafikok, mert a már kemény dohányosokat leszoktatni nagyon nehéz.

Másrészt megtanultuk, hogy minden pozitív, fennkölt és hazafias, ami "nemzeti". Például a Nemzeti Dal, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Himnusz, a Nemzetőrség és számos hivatal, intézmény, amelyek rendeltetésük révén az egész népet szolgálják. A dohányzás viszont annyira káros, hogy a törvény előírása szerint is rá kell írni minden doboz cigarettára: "A dohányzás károsítja az egészséget".

Nyilván szellemi képességeim korlátolt volta miatt nem értem, hogy a honfitársaink egészségét károsító termékeket forgalmazó dohányboltok miért "nemzetiek"? Az a hazafias célunk, hogy rontsuk népünk egészségi állapotát? Az a jó, ha "minél hamarabb megbetegszik a magyar"? Ezt komolyan gondolják? Ez még tréfának is bizarr. Ki az az agyalágyult bürokrata, aki ezt a nevet kitalálta? Vagy valakinek érdeke fűződik hozzá?

Igaz, 18 éven aluliak oda elvileg nem léphetnek be. Tehát azért hazafias a dohányzás, mert "csak" a 18 éven felüliek egészségének ártunk. Esetleg a dohányzás olyan, mint a pornográfia: 18 év alatt tiltjuk (igaz, hiába), de 18 éven felül már csábítjuk vele a felnőtteket, mondjuk moziba, mulatóhelyekre...

Be kell látnunk, hogy a dohányboltok pár ezer embernek megélhetést nyújtanak. De láthatóan ennél is fontosabb, hogy több dohánybolt birtoklása és bérbe adása egyes "nemes lelkű" vezetőinknek (rokonaiknak, barátaiknak) könnyű, munka nélküli jövedelmet biztosít. Aha! Tehát a dohányboltok, attól olyan hazafiasok, mert a "kormány-klub" pár százezer tagja meggazdagodhat rajta?

Lehet, hogy valamelyik miniszter, vagy államtitkár szolgál ki, ha belépek egy ilyen hazafias üzletbe? Valamelyik, aki a sajtóhírek szerint elnyert egy-két tucat licencet? Ostobaság, nem ő, hanem valamelyik rokona, vagy barátja. Vagy alkalmazottja. Elvégre egy ember egyszerre csak egy trafikban dolgozhat, vagy ott sem, mert egyéb állami, vagy pártfunkciói vannak. Ők nyilván bérbe adják a kis boltokat, feltehetően eredeti tulajdonosaiknak, s "csupán" a haszon egy részét vágják zsebre. Így lehet könnyen, gyorsan meggazdagodni. Tehát, ha jól értem a dohányzás általában káros, de akkor nem, ha a cigit "nemzeti dohányboltban" vásároljuk, mert ezzel a Fidesz baráti körét gazdagítjuk. Vagy tévedek, mint már annyiszor?

Vajon más üzletek, ahol például ennivalót, ruhát, vagy tisztítószereket árulnak, miért nem "nemzetiek"? Azért, mert ezek jó része "még" nincs fideszközeli kezekben? Ne féljen a kedves olvasó, előbb-utóbb oda kerülnek azok is! Csak egy kétharmados törvény kell, hogy ezután mondjuk az élelmiszerkereskedelem is állami monopólium legyen, majd az üzletek tovább adhatók a politikailag megbízható személyeknek. Hogy példaként csak a CBA-t említsem.

Sajnos nálunk a nemzeti önpusztításnak komoly hagyományai vannak. A magyarság a történelem során, amikor nem saját függetlenségéért kellett hősiesen harcolnia, számos estben önmagát pusztította. Az elmúlt évszázadban például vagy saját fiait áldozta százezrével Isonzónál, vagy a Don-kanyarnak nevezett vágóhídon, idegen hatalmak érdekében, vagy tucatnyi Nobel-díjat szerző "zsidait" szállította készséggel az auschwitzi gázkamrákba.

Kisiskolás koromban úgy tanították, hogy a magyarság ősi átka a "viszály". Azt elfelejtették hozzátenni, hogy ha nincs viszály, akkor a magyar ember önpusztítással emészti magát. A "viszály" kifejezés helyett persze jobb lett volna a "csoportos gyűlölködést" mondani. Pedig tehetséges nép vagyunk, amelyik olyan művészzseniket adott az emberiségnek, mint Bartók és Csontváry, olyan tudósokat, mint Bólyai, Semmelweis, Sellye és Teller, és olyan hősöket, mint Nagy Imre.

Az önpusztítás egyik másik formája az öngyilkosság, amiben szinte a világelsők között vagyunk, de ez egy külön, bár nem független téma.

Nagyon nagy baj, hogy kis hazánk az utóbbi években szinte majdnem minden nemzetközi összehasonlításban csúszik lefelé, bár állítólag "jobban teljesítünk". De az talán mégis csak sok, hogy éppen a "vezető körök", amelyek néhány tagja állítólag fejenként tucatnyi trafiklicencet kapott a pályázaton, honfitársaik egészségének károsítása árán gazdagodjék meg. Ez már rosszabb mint a cinizmus!

"Magyarország jobban teljesít" harsog a kormánypropaganda. Ha ez igaz (lenne), vajon miért ment külföldre majd félmillió honfitársunk, azaz minden tizedik munkaképes korú magyar állampolgár? Több mint kétszer annyian, mint a bukott 56-os forradalom után? Annyian, mint akik a "nemzetegyesítés" során állampolgárságot kaptak. Vajon hányan mentek volna el, ha "rosszabbul teljesítenénk"? Erre talán ne is gondoljunk. Az eltávozottak egy része remélhetően egyszer majd hazatér. Félő azonban, hogy a legtehetségesebbek, a legsikeresebbek maradnak kint, s így megvalósul az önrontás egy további formája, a kontraszelekció, amire sajnos már volt néhány példa történelmünkben.

Persze mindez talán csak egy öreg, 77 éves orvosprofesszor ostoba locsogása. Kérem a kedves olvasót ne is vegye komolyan, felejtse el, lehetőleg gyorsan, mert közelednek a választások.