Akinek nincs gyereke, az nem élt

Tetszik, nem tetszik, bevalljuk, avagy nem, a cigányság társadalmi csoportjával szemben hatalmas az előítélet. Pregnánsan megjelenik ez a cigány asszonyok és lányok egyik legintimebb élethelyzetében, a terhesség, illetve a szülés időszakában is. Talán nem véletlen, hogy a napokban a Születésház Egyesület, Budapesten a kérdés gyakorlati ismerőivel, dúlákkal, szociális munkásokkal, kórházi nővérekkel, védőnőkkel, szülésznőkkel és szociológusokkal a bonyolult hazai cigánykérdés egyetlen elemét firtatták: a szülészeti ellátórendszer miképp kezeli a cigány nőket.

Nem ismeretlen jelenet, ahogyan a fiatal várandós cigány lányt népes családja kíséri a rendelőbe, vagy épp a szülészetre. Hangoskodva kinyilvánítják nemtetszésüket, mert már ugye órák óta várnak, a kutya se törődik velük és így tovább.

- Más világ, más kultúra, más szokások jellemzik a családokat, amit a többségi társadalom nem ismer - mondja érdeklődésemre Tóth Dánielné, a Bódva-völgyi Közéleti Roma Nők Egyesületének alapítója, majd hozzáteszi: sajnos, ebből táplálkozik az is, hogy az orvos lekezelő a cigány nővel, és sok esetben még a gyerekszám okán is tesz megjegyzéseket. De hát hogy is vagyunk ezzel a sok gyerekkel?

- A cigány család úgy szép, ha sokan vannak - mondja Nótár Ilona szakmai vezető. - A szülést, a születést a család közösségként éli meg, illetve áldásnak tartja a gyermekek világra jöttét. A hajdani matriarchátusból annyi maradt meg, hogy a gyerek a nők munkája. Egyébként a korai gyermekvállalás a nőnek az egyetlen lehetősége a felnőtté válásra, a tisztelet kivívására és az önbecsülés megszerzésére. A többségi társadalomban a mai nő életidejének elején karriert épít, a cigány nő beteljesíti küldetését. A mi filozófiánk szerint, akinek nincs gyereke, az nem élt. Édesanyámnak hét szülése volt és azt mondta nekem, a harmadik után megértette, mi az élet értelme: az anyaság, a nagyanyaság...

A pécsi szülésznő, Arató Andrea szerint a magas gyerekszám térségenként változó, de a kutatás még nem dolgozta fel az általános okokat. Itt-ott bele-bele kaptak, egy-egy falu, tájegység cigányokkal kapcsolatos jellemzői tanulmánykötetbe rendeződtek, de nincs átfogó képe Magyarországnak arról, hogy a háromféle cigány nemzetség nyelve, zenéje, kultúrája, és családi hagyományainak gazdag tárháza miképp módosult, alakult letelepedésük néhányszáz éve alatt. Ő magát oláh cigánynak mondja, aki a Dél-dunántúli térségben nap, mint nap megéli a cigány asszonysors minden rezdülését, minden örömét és bánatát.

A családok számára ismeretlen a kettős világ, mert elmarad a gyermekkor, felnőtté válnak a tizenévesek. Azt egyikük sem tagadja, hogy némi változás azért történt. Jelenleg az össznépességre vetített termékenységi arányszám (a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga) 1,3 - 1921-ben megközelítette a 4-et. De az az adat is mond valamit, hogy 1990 és 2002 között a 18 éves koruk előtt szülő cigány nők 3 százalékának volt az általános iskolánál magasabb végzettsége.
Közösen fogalmazzuk meg: a cigány nőket terhességük előtt és alatt rászorultsági, nem pedig etnikai alapon kell támogatni.
Beszélgetésünk a családtervezés felé kanyarodik. Valaki megjegyzi, az egészségügy szerint a családtervezés Magyarországon általában nem kielégítő. A cigányság köreiben erre azt mondják: rossz. A fejletlenebb néprétegeknél még a fogalmat sem ismerik.

Villás Zsoltné, a Magyarországi Védőnők Egyesületének tagja hozzáfűzi, a vizsgálat után sok esetben kikíséri a várandós cigány anyát és a kíséretéből elmaradhatatlan szülőanyját. Az orvosok ugyanis - még ha szándéktalanul is - nem feltétlenül érthető, egyszerű nyelven mondják el tanácsaikat, a babavárással kapcsolatos tennivalókat. Lekezelők, és ami legalább ennyire jellemző, rohannak, nincs idejük semmire.

Vajon az orvosok és a nővérek ismerik azt az ősi szemérmet, amivel a cigány nők és a cigány férfiak kezelik saját testüket?
Kérdésemre néma csend a válasz. Nótár Ilona hozakodik elő a vallomással. - Képzelhetik, milyen trauma éri a cigány nőt, amikor le kell vetkőznie. Bevallom, a férjem még engem sem látott mezítelenül, mint ahogyan én sem őt. Sajnos az egészségügyi szakszemélyzet ezt vagy nem tudja, vagy nem akarja tudni.

S hogy mit várnak ezektől a tájékoztató jellegű összejövetelektől?

- Mindenek előtt azt, hogy a cigány anyák és akik velük dolgoznak széleskörű ismeretet kapjanak azokról a folyamatokról, amelyek a család és a társadalom szempontjából nagyon fontosak - válaszol Fazekas Pálma, a Születésház Egyesület elnöke. Sajnos, azon nem tudunk változtatni, hogy a kismama terhesség alatti étkezése megfelelő legyen vagy legyen pénze a családnak a szükséges gyógyszerek megvételére. Át akarjuk törni azokat a falakat, amelyek ma még lehetetlenné teszik, hogy a szerelemről, vagy a szexualitásról őszintén beszéljünk. Sok főiskolát, egyetemet végzett cigány egészségügyi dolgozóra lenne szükség. Olyan értelmiségiekre, akik nem fordulnak el saját fajtájuktól - mondja az elnöknő. Az a legfontosabb, hogy ismerjük meg egymást...