Jancsót gyászolja a Berlinale

Őrületes felhajtással indult csütörtök este a 64.Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a Marlene Dietrich téren hatalmas tömeg várja az esti előadás sztárparádés-vörösszőnyeges felvonulását. A Grand Budapest Hotel című nyitófilmmel itt van Wes Anderson rendező, s vele a fotósok legnagyobb örömére délután egy fura sapkában megjelent Bill Murray, a dús szakállt növesztett Ralph Fiennes, a hihetetlenül kiszőkült Tilda Swinton, a felismerhetetlenségig megsötétedett hajú Willem Defoe, a változatlanul elegáns Edward Norton és még jónéhányan.

A legmagasabb fordulatszámmal indult be a fesztiválnagyüzem, de nekünk most mégis az a legszebb, hogy a Berlinale online oldalán a "Berlinale gyászolja Jancsó Miklós elvesztését" címmel Jancsó Miklós képét közli, azaz egy jelenetet a Magyarország 2011 című filmből.

A rövid írás összefoglalót ad arról, milyen szoros kapcsolat volt "a legjelentősebb és legnagyobb hatású magyar rendezők egyikének" a berlini fesztivállal. Az "új hullám" vezető személyiségeként összetéveszthetetlenül saját filmstílust alakított ki rendezőként, s mint ilyen, rendszeresen volt jelen filmjeivel a Berlinalén, írják. A visszaemlékezés megemlíti a Hajnal című francia felségjellel készült Eli Wiesel-adaptációt, amellyel Jancsó versenyben volt itt 1986-ban. A Panorama szekció 1982-ben beválogatta A zsarnok szívét, 1991-ben az Isten hátrafelé megy című filmet, a Fórumon szerepelt a zsidó múlt lassan pusztuló maradványairól készült dokumentumfilmje, a Kövek üzenete.

Ugyanebben a válogatásban volt látható Berlinben négy évvel később a Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten, s a retrospektív programnak is állandó szereplői voltak a filmjei. A cikk megjegyzi, utolsó Berlinben bemutatott munkája az epizódokból álló (Tarr Béla kezdeményezte) film, a Magyarország 2011 volt, amelyben Jancsó Miklós maga is megjelent a maga írta-rendezte szkeccsben. Ezt a filmrészletet fel is tették a YouTube-ra, s az írás a filmrészlet megtekintését ajánlja tiszteletadásul minden látogatónak.