Habzik a Duna - verték föl a közvéleményt környezetvédők a múlt hét végén. Tényleg különös izéket láttunk hömpölyögni a képeken nemzeti folyamunkon.
"Ártalmatlan, egy korábbi szennyeződést közömbösítő anyag került a Dunába, ez okozza a folyón a soroksári ágban megjelent habot - közölte a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője szombaton az MTI-vel. Kisdi Máté elmondta: az apró, szivacsszerű golyókból álló anyag a folyó teljes szélességében, több száz méter hosszan úszott lefelé a Dunán. (Mert ott, így februárban, csak magától uszikálni annyira jó, különösen szivacsszerű golóbisként.)
A soroksári Duna-ághoz a fővárosi hivatásos tűzoltók és a katasztrófavédelmi mobil labor is kiérkezett. Megvizsgálták az anyagot, és a vízügy és a környezetvédelmi szakemberek bevonásával megállapították, hogy az a környezetre ártalmatlan, egy korábbi szennyeződés közömbösítéséhez a Dunába juttatott szer - mondta a szóvivő. Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője azt mondta: egy olajfolt jelent meg a folyón csütörtökön, a vízügy szakemberei - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - egy olyan szert szórtak rá, amely magába zárja az olajat. Az olajjal megtelt, fekete golyókat a vízügy szakemberei eltávolították a folyóból. Azonban azokat a golyókat, amelyek nem itatódtak át olajjal, vélhetően a pénteki erős szél miatti nagyobb hullámok elvitték, ez vonul most le a folyón.
De hát, a jó mindenit! Olyan olajkatasztrófa történt a Dunán, titokban, amely nyomán már a "hatástalanul" működő ellenanyag is több száz méteren úszott a folyam széltében? Mennyi lehetett a lehalászott bogyók száma? Mi esett a mi Dunánkon, ami csak így hátulról mellbe derülhetett ki?
Bakondi György ügyvéd-tábornok-főigazgató nem mutatkozott, de még a bármely katasztrófavédelmi témában egyedül kompetens Orbán Viktor sem húzott gumicsizmát. Mi van tehát? Vagy "csak" annyi volt a baj, hogy a Hadvezér éppúgy nem ért rá, hogy ukázba adja, mit kéne mondani - mint Jancsó halálakor? A minapi teátrális "ónos eső hadművelet" még azelőtt sikerrel zárult, mielőtt igazából megindult volna. A bazi nagy olajfolt ömlése a Dunán meg nyilván titkos iktatószámon történhetett.
Semmi riasztás, semmi útkeletű önvédő formula. Hátha nem derül ki semmi. Csakhogy ez már nem az a bizonyos régmúlt, az unió (rendszerváltás) előtti világ, ahol a valóság az volt, amit a pártlap írt.
A valóság itt jelenidejű, hiába a leporolt személyi kultusz-sablonok, nem az van, amit ők hinni szeretnének.
Jelentem, nincsen itt rend sehány hét alatt, hát elvárom, hogy hozzák nyilvánosságra, mit hárítottak el sikeresen! Ha nem teszik, Polt sem teszi, akkor viszont együtt kell élnünk a gondolattal: a környezeti tragédiák további "jogállami" elhallgatásával. Pedig nem lehet együttélni.
A (birodalmi) sas nem kapkod legyek után - hallottuk ezt a Mindentudótól. Csakhogy sok légy sast győzhet, amiből meg - parafrazeálva - sosem lesz demokratikus szalonna.
Szóval kéretik közzétenni, ki, mikor, mivel, hogyan, és mennyire szennyezte be a Dunát! Ha megtagadják, alkalmatlanok nemhogy a kormányzásra, de a közéleti létre is.
Várakozom.
