A szegénység és a munkanélküliség magas, 45 százalékos aránya miatt csalódott emberek a múlt hét elején vonultak utcára az ország főleg bosnyákok és horvátok lakta felében. Az elégedetlen lakosság a helyi vezetők mellett a Bosznia-hercegovinai Föderáció vezetőinek leváltását is követeli. A tíz regionális kormányfőből négy már lemondott, ahogy a boszniai rendőrfőnök is.
Az ország háromtagú elnökségének horvát tagja, Zeljko Komsic a helyi média jelentése szerint már fontolgatja lemondását. A bosnyák tag, Bakir Izetbegovic úgy véli, erre semmi szükség, Nebojsa Radmanovic, az elnökség szerb nemzetiségű tagja pedig nem jelent meg a munkahelyén hétfőn.
Annak ellenére, hogy a tüntetések alapvetően nem politikai okokból törtek ki, sokan úgy vélik, rendkívüli választások kiírásával lehetne javítani a helyzeten. Bosznia-Hercegovinában egyébként októberben rendeznek parlamenti választásokat.
A boszniai események nem maradtak visszhang nélkül, az eseményeket Belgrád és Zágráb is élénk érdeklődéssel figyeli. Bosznia-Hercegovina szerbek lakta országrészének, a boszniai Szerb Köztársaságnak az elnökét Belgrádba rendelte Szerbia miniszterelnök-helyettese, hogy az előbbi terület biztonságáról és stabilitásáról tárgyaljanak. Zoran Milanovic horvát miniszterelnök pedig a hét végén Mostarba látogatott, ahol kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovinának mielőbb meg kell kezdenie a közeledést az Európai Unióhoz, ő maga pedig amellett fog kiállni, hogy az ország számára egyértelmű "európai perspektívát" kínáljon az unió.
Aleksandar Popov szerb politikai elemző ezzel kapcsolatban a B92 televíziónak úgy fogalmazott, hogy Szerbia és Horvátország is attól tart, hogy "a bosznia-hercegovinai események átszivárognak hozzájuk, mert a helyzet sem Szerbiában, sem Horvátországban nem idilli, ha a gazdaságról van szó. Éppen ez a roppant szegénység váltotta ki a boszniai eseményeket is". Hozzátette azt is, hogy a Bosznia-Hercegovinában kialakult helyzetért a nemzetközi közösség a felelős, "hiszen a daytoni szerződés óta Bosznia-Hercegovinában volt egy főmegbízott, akinek olyan felhatalmazásai voltak, amelyek meghaladják a diktátorok hatáskörét is".
Popov véleménye összecseng több nemzetközi megfigyelőével is, akik szerint az 1991-1995-ös délszláv háború óta ezek a legsúlyosabb összecsapások az országban. A történtek rávilágítottak a nehéz gazdasági helyzet következtében kialakult társadalmi feszültségekre, valamint a politika tehetetlenségére. A délszláv háborút lezáró daytoni szerződés nem oldotta meg az egymással szemben álló népcsoportok közötti feszültséget, az egyet nem értés pedig megbénítja az ország gazdasági fejlődését és lassítja az európai integrációt.
A tiltakozások a múlt kedden Tuzlában kezdődtek, ahol az emberek a helyi gyárak és üzemek bezárása ellen tiltakoztak és a helyi vezetőség lemondását követelték. Szerintük a vezetés nem törődött a privatizált vállalatok csődbe jutásával és a mintegy 10 ezer munka nélkül maradt emberrel, akik már 54 hónapja nem kaptak fizetést.
