Azt mindenki tudja Orbán Viktorról, hogy távol állnak tőle a modern világ vívmányai. Ezzel együtt az utóbbi időben egyre több "hangszeren" játszik, vagy játszat embereivel. Vagyis pontosan tudja immár, hogy az internet világában nincsenek időbeli távolságok, megszólalásai, véleményei, beszédei ott vannak a világhálón. Badarság lenne azt feltételeznem, hogy erről ő megfeledkezik, de ha így is lenne, tanácsadói csapata biztosan figyelmeztetné erre. És mégis: gond nélkül mondja az ellenkezőjét annak, amit korábban hangoztatott, most éppen Kínával, egy hónapja pedig Oroszországgal és úgy általában a Kelettel kapcsolatban. Hallhatóak mondatai 2007-ből, olvashatóak 2008-ból, amikor még óva intett mindenkit, hogy a Kelettel kapcsolatot teremtsen. Ha tehát igaz az állításom: Orbán nem abban bízik, hogy ezekre megszólalásaira már senki nem emlékszik, ha igaz az, hogy vagy ő, vagy munkatársai tudják: a mostani, a hajdanival szöges ellentétben álló kijelentései ott lesznek majd az interneten, akkor miért vállalja azt, hogy kifigurázzák, lejárassák, nevetségessé tegyék? Nos ennek én két magyarázatát látom. Az egyik Orbán alaptulajdonságából következik: nem számít, hogy tegnap mit mondtam, a napi érdek a meghatározó. A másik: az ellenzék írja, közvetítse csak azt amit akar, gondolatai, képei úgyis csak egy szűk szubkulturális réteghez jutnak el. Amíg a kezében van a média majdnem kilencven százaléka, addig érdektelen, hogy az a maradék tíz százalék mit közvetít róla. Nekik, mármint ezeknek az embereknek, úgy sem tud megfelelni. És persze nem is akar. A nagy kérdés most az, hogy a média kilencven százalékos birtoklása egyenlő-e a választók nagy többségével. Ha igen, akkor ostobaság lenne nem hazudozni. Neki.
