OV: nem baj, ha rajtakapnak…

Azt mindenki tudja Orbán Viktorról, hogy távol állnak tőle a modern világ vívmányai. Ezzel együtt az utóbbi időben egyre több "hangszeren" játszik, vagy játszat embereivel. Vagyis pontosan tudja immár, hogy az internet világában nincsenek időbeli távolságok, megszólalásai, véleményei, beszédei ott vannak a világhálón. Badarság lenne azt feltételeznem, hogy erről ő megfeledkezik, de ha így is lenne, tanácsadói csapata biztosan figyelmeztetné erre. És mégis: gond nélkül mondja az ellenkezőjét annak, amit korábban hangoztatott, most éppen Kínával, egy hónapja pedig Oroszországgal és úgy általában a Kelettel kapcsolatban. Hallhatóak mondatai 2007-ből, olvashatóak 2008-ból, amikor még óva intett mindenkit, hogy a Kelettel kapcsolatot teremtsen. Ha tehát igaz az állításom: Orbán nem abban bízik, hogy ezekre megszólalásaira már senki nem emlékszik, ha igaz az, hogy vagy ő, vagy munkatársai tudják: a mostani, a hajdanival szöges ellentétben álló kijelentései ott lesznek majd az interneten, akkor miért vállalja azt, hogy kifigurázzák, lejárassák, nevetségessé tegyék? Nos ennek én két magyarázatát látom. Az egyik Orbán alaptulajdonságából következik: nem számít, hogy tegnap mit mondtam, a napi érdek a meghatározó. A másik: az ellenzék írja, közvetítse csak azt amit akar, gondolatai, képei úgyis csak egy szűk szubkulturális réteghez jutnak el. Amíg a kezében van a média majdnem kilencven százaléka, addig érdektelen, hogy az a maradék tíz százalék mit közvetít róla. Nekik, mármint ezeknek az embereknek, úgy sem tud megfelelni. És persze nem is akar. A nagy kérdés most az, hogy a média kilencven százalékos birtoklása egyenlő-e a választók nagy többségével. Ha igen, akkor ostobaság lenne nem hazudozni. Neki.

Szerző
Németh Péter

A cár ujja

Egy legenda szerint a Moszkva és Szentpétervár közötti egyébként nyílegyenes vasútvonalba azért került egy félkörszerű kerülő, mert a sínpár helyét személyesen kijelölő cár vonalzót támasztó ujja ott lelógott, és megbicsaklott rajta a ceruza. A történet nem igaz, de az sajnos igen, hogy Orbán Viktor Pekingben a Belgrád-Budapest közötti vasút korszerűsítését így jellemezte: "Gyakorlatilag egy kínaiak által épített TGV-ről beszélünk".

Legyinthetnénk is, hiszen ígértek már nekünk ugyanebből a kínai pénzből (nota bene: kölcsönből) ferihegyi gyorsvasutat és központi budapesti pályaudvart is, egyik sem jutott közelebb a megvalósuláshoz. De a moszkvai Paks-paktum után egy picit érdemes mégis komolyan venni a magyar miniszterelnököt.

Ha TGV nem is, vasút még lehet ebből. Egy ennyire fölösleges luxusberuházástól, mint egy "TGV" talán nem kell tartanunk, még Bécs felé sem tervezett senki Budapestről nagysebességű vasutat, a belgrádi meg jelenleg a legkevésbé kihasznált fővonalunk.

Hivatalosan a teherforgalmat hozzák föl indoknak, merthogy a kínaiak már megvették az athéni kikötőt, és majd onnan erre jön vonaton a sok áru. De a TGV-k 320 kilométer per órával járnak, és azokon a síneken nem megy teher, utóbbiaknak tökéletesen elég a 120-as pálya. Az Athén-Budapest közötti vasútvonalnak nem a magyar a legrosszabb szakasza, vagyis először Görögországban és Szerbiában kellene fejleszteni. Persze ha ez megtörténne, az nekünk rossz lenne, mert akkor Horvátország felé menne a forgalom egy része, Magyarország kifejezetten a török-bolgár-román irányban érdekelt, ezt akarja fejleszteni az EU is.

Persze Orbán szerint az unió "gyakorlatilag" nem ad több pénzt nekünk vasútra, ezért kell nekünk a sok jüan. Persze ez sem igaz, ha kevesebb is lesz a brüsszeli támogatás, de óriási különbség, hogy azt nem kell visszafizetni. A kínai hitelt viszont kamatostól, pedig a pénz jelentős része kínai építőcégekhez jut majd.

Racionális indok tehát nincs, kondíciókat, részleteket nem tudunk, csak azt, hogy Orbán Pekingben szakemberek nélkül tárgyalt a "belgrádi TGV"-ről. Ha hazajön, leshetjük, hová bök a térképen az ujjával.

Szerző
Tevan Imre

Kinek higgyek?

Amikor a Fidesz négy éve hatalomra került, azt ígérte, hogy mindenkinek csökkenteni fogja az adóterhelését, a zsebünkben maradó temérdek pénzből aztán sok-sok hűtőgépet vehetünk majd, ígérte Vargha Mihály. Ebből az lett, hogy aki amúgy is sokat keresett, annak sok pénze maradt, aki keveset, attól még abból is elvettek az adójóváírás megszüntetésével.

Amit egyik kézzel adtak, a másikkal azonnal vissza is vették, mert olyannyira megcsappantak az szja bevételek, hogy a jókora lyukat jókora adó emeléssel kellett betömni. Az NGM adatai szerint 2009 és 2014 között a kormány 16,7 százalékot szorított az adóprésünkön. A sebtiben 27 százalékosra növelt áfa kulccsal világrekorderek lettünk. Mondják, Magyarország jobban teljesít!

Az "átkos" gyurcsányi időszakhoz képest 2013-ra 1216 milliárd forinttal nőttek fogyasztáshoz kapcsolt adóbevételek, de nem a hűtőgépek, plazma tévék, vagy a drága autók eladása nyomán. Az áfa-emelésnek ellenben lett egy másik hozadéka: a nagy összegű, határon átívelő áfa-csalásokban európai szintén rekordereknek számítunk. Állítják, Magyarország jobban teljesít! Európa motorja vagyunk.

Büszkén hirdeti a kormány, hogy az intézkedései nyomán 2013-ban több pénz maradt a zsebünkben. A KSH egyik friss kimutatása szerint egy évben az adócsökkentések nyomán 367 milliárdot hagytak a pénztárcánkban, s itt Orbán Viktor általában pontot tesz a mondatai végére, mert ezután annak kellene következnie, hogy a megemelt áfa miatt 785 milliárddal többet hagytunk ott a boltokban, 78 milliárddal nőttek a jövedéki adó miatti kiadásaink, a távközlési adó 15,5 milliárddal, a pénzügyi tranzakciós illeték - lánykori nevén a csekkadó - majd 260 milliárddal többet vett ki egy év alatt a szebünkből.

És ha ehhez hozzáadjuk a biztosítási adó növekményét, azt a durván 26 milliárdot, akkor kiderül, hogy majd 1170 milliárddal nőttek az adóterheink pusztán egyetlen év alatt. Legyünk igazságosak, vonjuk le ebből azt a 367 milliárdot, ami feltehetően tényleg nálunk maradt, az egyenleg így is mínusz 797 milliárd - a zsebünk terhére.

Szóval, kinek is higgyek?

Szerző
Somfai Péter