Kezdődhet a láncreakció

Kizárt, hogy a paksi atomerőmű bővítése során eléri majd az Orbán-kormány által ígért 40 százalékos szintet a magyar beszállítók részaránya. A magyar ipar nincs felkészülve a nukleáris létesítmények építésére, így hazai vállalkozók legfeljebb 10-15 százalékban vehetik majd ki a részüket az építkezésből. Elemzők szerint ugyanakkor már szerveződik a fővállalkozói kör.

Szinte bizonyos, hogy a magyar beszállítók aránya a kormány állításával ellentétben a paksi atomerőmű bővítése során nem éri majd el a 40 százalékos arányt. Ehhez ugyanis a jelenleginél sokkal fejlettebb ipari háttérrel kellene rendelkeznünk - nyilatkozta lapunknak Vértes András.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint az új rektorok építőinek rendkívül magas minőséget kell majd produkálniuk, emellett olyan technológiai ismeretekkel kell rendelkezniük, amelyek a magyar kis -, és közép vállalkozások többségénél nincs meg. Ezért a beruházását versenytárgyalás nélkül elnyerő orosz Roszatom feltehetően alaposan meggondolja majd, hogy milyen munkálatokat ad ki magyar alvállalkozóknak. Az építkezésről szóló kétoldalú szerződésében pedig csak az szerepel, hogy a felek "törekednek" majd a magyar cégek minél nagyobb arányú bevonására a projekt megvalósításába. Ugyanakkor a hazai beszállítói hányad már csak azért sem határozható meg előre - tette hozzá az elnök - mert jelenleg teljes homály fedi, hogy pontosan mikor, milyen létesítmények épülnek az erőmű bővítés során.

Szakértők szerint még a fejlett iparral rendelkező országok esetében - például Angliában, vagy Finnországban - is csupán 30 százalék körüli a helyi beszállítói részvétel a teljes beruházásra vetítve. A nukleáris technológia ugyanis speciális anyagokat, műszaki megoldásokat és a szakmai felkészültséget igényel a kivitelezőktől. Emellett a reaktor építések fővállalkozói műszaki, biztonsági, illetve garanciális okokból a lehető legkevesebb munkát bízzák "idegen" vállalkozásokra. Mindezek miatt a két új orosz típusú 1200 megawattos reaktor építési munkálataiban a magyar vállalkozók legfeljebb 10-15 százalékban vehetik majd ki a részüket.

A hazai társaságok főként egyes tervezési, előkészítési feladatokat szerezhetnek majd meg, mint például az építési terület geológiai felmérése. Az építési munkákból pedig földmunkákat kaphatják meg, miután már a beton alap elkészítése is különleges technológiát igényel, amelynek nincsenek birtokában a magyar kivitelezők. Vagyis a hazai cégekre feltehetően csak a "hagyományos" építési és szerelési munkálatok jutnak majd. Egy általunk megkérdezett iparági szakértő ironikusan úgy fogalmazott: a magyar vállalkozók a "kubikos" munkán kívül legfeljebb az új paksi atomerőmű kerítésének a lefestésére kapnak megbízást. Mások szerint viszont néhány magyar vállalkozás eléggé felkészült ahhoz, hogy "komoly" közreműködőként részt vegyen az óriás beruházásban.

Szakértőnk, aki már látott nagyberuházást belülről, nem tartja kizártnak, hogy hatalmas "pénztemető" lesz a paksi építkezés is, amely becslések szerint 4000-6000 milliárd forintot visz majd el a magyar adófizetők zsebéből. Az építési munkálatokban résztvevő "szerencsés" kisvállalkozásokhoz azonban - mint erre számos esetben már volt példa - nem jut majd el a pénz. A források nagy része ugyanis várhatóan az állami nagyberuházásoknál szokásos módon eltűnik az alvállalkozói láncolat felsőbb szintjein. Így a tényleges munkát végző, jobbára amúgy is tőkeszegény kisebb cégek, amelyeknek utólagos elszámolást ígérnek a láncolatban felettük álló vállalkozók, futhatnak majd pénzük után.

Egyes elemzők szerint bizonyos üzleti körökben már szerveződik a leendő fővállalkozói kör. A későbbi résztvevők ismeretében borítékolható, hogy az óriás beruházás során minden eddiginél nagyobb lánctartozások alakulnak majd ki, és a paksi beruházás körül rekord nagyságú lesz a hatalmas tartozásokat hátrahagyó "bedöntött" és "eltüntetett" cégek száma.

Nem a legjobb választás az orosz reaktor?

Nem bízik a 40 százalékos hazai beszállítói arány elérésében Ősz János, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára sem. Ősz, a 444.hu által ismertetett elemzésében felvázolta, hogy miért nem a legjobb megoldást választja Magyarország, amikor - a versenyeztetést mellőzve - az oroszoktól rendel új atomerőművet.

A professzor csak azért méltányolható érv, hogy a mostani orosz technológia mellé hasonlót építsenek (és ne egy amerikai, nyugat-európai, vagy ázsiai blokktípust), mert körülbelül 2025-2035 között a régi blokkok egy része és legalább az egyik új egyszerre üzemelne. Ősz mégis úgy véli, hogy "érdemes lett volna a két szakmakultúra tízéves egyidejű létezésének többletkockázatát felvállalni", mert szerinte több érv szól a nyugati technológia mellett, mint amit ellene fel lehet hozni a két erőműfajta párhuzamos működése során felmerülő átmeneti bonyodalmak miatt. Még akkor is vállaható lenne például az amerikai PWR rendszerű erőmű, ha ennél nem lenne érdemleges magyar beszállító, mert erre nincs felkészülve a magyar ipar. Ugyanakkor szerinte az orosz erőműnél is irreálisan magas a 40 százalékosra ígért magyar beszállítói arány.

Ugyan többek véleménye szerint a 12 milliárd eurós ( 3600 milliárd forintos) ár inkább alulbecslése a várható tényleges költségeknek, Ősz ezt is sokallja. Szerinte ez 10 százalékkal így is magasabb, mint amennyiből hasonló teljesítményű erőművet a fejlett országokban fel szoktak mostanában építeni. Így azt is gondolja, hogy az új atomerőművek magas költsége miatt az áram ára nagymértékben emelkedni fog, legalább 30 százalékkal lesz magasabb, mint a mostani átlagár.