Kezdődhet a láncreakció

Publikálás dátuma
2014.02.14. 06:17
Az atomerőmű reaktorait biztosan nem a hazai beszállítók építik majd. Fotó: Szalmás Péter/Népszava
Kizárt, hogy a paksi atomerőmű bővítése során eléri majd az Orbán-kormány által ígért 40 százalékos szintet a magyar beszállítók részaránya. A magyar ipar nincs felkészülve a nukleáris létesítmények építésére, így hazai vállalkozók legfeljebb 10-15 százalékban vehetik majd ki a részüket az építkezésből. Elemzők szerint ugyanakkor már szerveződik a fővállalkozói kör. 

Szinte bizonyos, hogy a magyar beszállítók aránya a kormány állításával ellentétben a paksi atomerőmű bővítése során nem éri majd el a 40 százalékos arányt. Ehhez ugyanis a jelenleginél sokkal fejlettebb ipari háttérrel kellene rendelkeznünk - nyilatkozta lapunknak Vértes András.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint az új rektorok építőinek rendkívül magas minőséget kell majd produkálniuk, emellett olyan technológiai ismeretekkel kell rendelkezniük, amelyek a magyar kis -, és közép vállalkozások többségénél nincs meg. Ezért a beruházását versenytárgyalás nélkül elnyerő orosz Roszatom feltehetően alaposan meggondolja majd, hogy milyen munkálatokat ad ki magyar alvállalkozóknak. Az építkezésről szóló kétoldalú szerződésében pedig csak az szerepel, hogy a felek "törekednek" majd a magyar cégek minél nagyobb arányú bevonására a projekt megvalósításába. Ugyanakkor a hazai beszállítói hányad már csak azért sem határozható meg előre - tette hozzá az elnök - mert jelenleg teljes homály fedi, hogy pontosan mikor, milyen létesítmények épülnek az erőmű bővítés során.

Szakértők szerint még a fejlett iparral rendelkező országok esetében - például Angliában, vagy Finnországban - is csupán 30 százalék körüli a helyi beszállítói részvétel a teljes beruházásra vetítve. A nukleáris technológia ugyanis speciális anyagokat, műszaki megoldásokat és a szakmai felkészültséget igényel a kivitelezőktől. Emellett a reaktor építések fővállalkozói műszaki, biztonsági, illetve garanciális okokból a lehető legkevesebb munkát bízzák "idegen" vállalkozásokra. Mindezek miatt a két új orosz típusú 1200 megawattos reaktor építési munkálataiban a magyar vállalkozók legfeljebb 10-15 százalékban vehetik majd ki a részüket.

A hazai társaságok főként egyes tervezési, előkészítési feladatokat szerezhetnek majd meg, mint például az építési terület geológiai felmérése. Az építési munkákból pedig földmunkákat kaphatják meg, miután már a beton alap elkészítése is különleges technológiát igényel, amelynek nincsenek birtokában a magyar kivitelezők. Vagyis a hazai cégekre feltehetően csak a "hagyományos" építési és szerelési munkálatok jutnak majd. Egy általunk megkérdezett iparági szakértő ironikusan úgy fogalmazott: a magyar vállalkozók a "kubikos" munkán kívül legfeljebb az új paksi atomerőmű kerítésének a lefestésére kapnak megbízást. Mások szerint viszont néhány magyar vállalkozás eléggé felkészült ahhoz, hogy "komoly" közreműködőként részt vegyen az óriás beruházásban.

Szakértőnk, aki már látott nagyberuházást belülről, nem tartja kizártnak, hogy hatalmas "pénztemető" lesz a paksi építkezés is, amely becslések szerint 4000-6000 milliárd forintot visz majd el a magyar adófizetők zsebéből. Az építési munkálatokban résztvevő "szerencsés" kisvállalkozásokhoz azonban - mint erre számos esetben már volt példa - nem jut majd el a pénz. A források nagy része ugyanis várhatóan az állami nagyberuházásoknál szokásos módon eltűnik az alvállalkozói láncolat felsőbb szintjein. Így a tényleges munkát végző, jobbára amúgy is tőkeszegény kisebb cégek, amelyeknek utólagos elszámolást ígérnek a láncolatban felettük álló vállalkozók, futhatnak majd pénzük után.

Egyes elemzők szerint bizonyos üzleti körökben már szerveződik a leendő fővállalkozói kör. A későbbi résztvevők ismeretében borítékolható, hogy az óriás beruházás során minden eddiginél nagyobb lánctartozások alakulnak majd ki, és a paksi beruházás körül rekord nagyságú lesz a hatalmas tartozásokat hátrahagyó "bedöntött" és "eltüntetett" cégek száma.

Nem a legjobb választás az orosz reaktor?

Nem bízik a 40 százalékos hazai beszállítói arány elérésében Ősz János, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára sem. Ősz, a 444.hu által ismertetett elemzésében felvázolta, hogy miért nem a legjobb megoldást választja Magyarország, amikor - a versenyeztetést mellőzve - az oroszoktól rendel új atomerőművet.

A professzor csak azért méltányolható érv, hogy a mostani orosz technológia mellé hasonlót építsenek (és ne egy amerikai, nyugat-európai, vagy ázsiai blokktípust), mert körülbelül 2025-2035 között a régi blokkok egy része és legalább az egyik új egyszerre üzemelne. Ősz mégis úgy véli, hogy "érdemes lett volna a két szakmakultúra tízéves egyidejű létezésének többletkockázatát felvállalni", mert szerinte több érv szól a nyugati technológia mellett, mint amit ellene fel lehet hozni a két erőműfajta párhuzamos működése során felmerülő átmeneti bonyodalmak miatt. Még akkor is vállaható lenne például az amerikai PWR rendszerű erőmű, ha ennél nem lenne érdemleges magyar beszállító, mert erre nincs felkészülve a magyar ipar. Ugyanakkor szerinte az orosz erőműnél is irreálisan magas a 40 százalékosra ígért magyar beszállítói arány.

Ugyan többek véleménye szerint a 12 milliárd eurós ( 3600 milliárd forintos) ár inkább alulbecslése a várható tényleges költségeknek, Ősz ezt is sokallja. Szerinte ez 10 százalékkal így is magasabb, mint amennyiből hasonló teljesítményű erőművet a fejlett országokban fel szoktak mostanában építeni. Így azt is gondolja, hogy az új atomerőművek magas költsége miatt az áram ára nagymértékben emelkedni fog, legalább 30 százalékkal lesz magasabb, mint a mostani átlagár.

Szerző

Létpénz: Az állam jobban jár, ha fizet, mintha sok-sok dolgozót kirúgnak

Publikálás dátuma
2014.02.13. 14:50
Fotó: Bielik István
Képes-e kitörni a magyar társadalom az „aki nem gondolkozik, az ne is egyék” eszmerendszerből és képes-e legalább objektívan vizsgálni a feltétel nélküli alapjövedelem kérdését – erről a témáról indít párbeszéd-sorozatot indítani a Policy Agenda.

A Krausz Péter és Kiss Ambrus nevével fémjelzett kutatóműhely ezúttal nem társadalomfilozófia szempontból venné górcső alá az alapjövedelmet. Ami a Friedrich Ebert alapítvány budapesti irodájának vezetője szerint sokak számára ugyan bájos, de őrült ötletnek tűnhet.

Ám az őrült ötletek elképesztően inspiráló – az alapjövedelem is a legszélsőségesebb reakciókat rántotta magára: egyesek szerint lerombolja a munkamorált, mások szerint torzítja a kapitalizmust és így tovább. Ráadásul, hangsúlyozta Jan Niklas Engels, a politika is felkapta az alapjövedelem ötletét, de az alapítványi vezető nem süllyedne bele a politikai mocsárba, úgyhogy inkább Frankfurter Allgemeine Zeitungot idézi – a konzervatív orgánum szerint az alapjövedelem se nem jobbos, se nem balos.

Thomas Morus egyébként már a 16 században szorgalmazta bevezetését, mondván, ne a halálbüntetést forszírozzák a bírák, az állam vezessen be inkább egy garantált jövedelmet, és nyomban visszaszorul a bűnözés. Morusnak számos utóképe van, persze az eszme átalakult a századok során, de itt az idő, hogy végre Magyarországon is vitatkozzanak róla, miszerint tényleg nem kell-e cserébe munkát követelni érte, tényleg visszaveti-e a foglalkoztatást vagy éppen bővíti, vagy tévút az egész, amikor nem veszi figyelembe a szociális rászorultságot, hanem mindenkinek egyaránt ad.

Fotó: Friedrich Ebert Stiftung

Fotó: Friedrich Ebert Stiftung

A magyar közvélemény nagyon jó szót talált, amikor a feltétel nélküli alapjövedelmet létpénznek nevezte, mondta Boda György. A Corvinus Egyetem tanára német példát hozott, amikor a németek a tömeges munkahely-megszorítások helyett úgy döntöttek: négy napot fizet a munkáltató, négy napot az állam.

Ennek mintájára a Rábánál elvégeztek egy kísérletet – 100 munkás lebocsátását modellezték – és arra jutottak, hogyha az állam nem fizeti ki a támogatást, akkor többet veszt: elesik a munkavállalók után fizetett járadéktól, munkanélküli segélyt kell fizetnie, közmunkapénzt kell fizetnie, illetve a munkanélküliek közül sokan deviánsakká válnak:a következmények kezelése újabb költség.

Egyébként Boda szerint az állam már így is fizet létpénzt, csak közmunkabérnek hívják – a különbség mindössze annyi, hogy ez feltételes létpénz. Amilyen egyébként a gyes vagy számos állami juttatás. Ám ha a társadalom fejlődni akar, differenciálnia kell – ez viszont leszakadókat eredményez. Velük valamit kezdeni kell, ugyanis ha nem teszi, akkor olyan szegénységi ballaszt nehezedik rá előbb utóbb, ami megakasztja a társadalmi fejlődést. A létpénz épp ezt az akadályt küzdi le – azaz utat nyit a társadalmi mobilitásnak. Viszont a feltételes létpénz mindig rövidtávú feltételekhez kötött, a feltétel nélküliség annak kulcsa, hogy az ember előbbre léphessen.

Belyó Pál szerint a létpénz sorsa a társadalmi szolidaritás mértékétől függ – ugyanis hiába égető a probléma (másfél millió ember él mélyszegénységben), az emberek zöme egyelőre ellenségesen szemléli az ötletet. Pedig, utalt a Policy Agenda kutatási igazgatója Thomas Morusra, a létpénz akár a megélhetési bűnözést is visszaszoríthatná. Bevezetni mindenesetre társadalmi támogatás nélkül bevezetni nem lehet, hiszen markánsan módosítani kell az elosztási rutinokat.

És persze ha csak a számokat nézzük, akkor egy – tisztes pénzt, mintegy 120 ezer forintot biztosító – általános alapjövedelem bevezetése nem oldható meg, hiszen a mintegy 29 ezer milliárd forintos GDP több mint felét felemésztené. Így differenciál ni kell – mert több millió embert semmiképp nem szabad belerúgni az árokba.

Pataky Péter szerint egyelőre nem arról kell találgatni, hogy konkrétan mennyi létpénzt kap egy-egy ember. A Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint egyébként a létpénz lényege nem az, hogy mi legyen a társadalom peremére szorult emberekkel, hanem az, hogy miként osztja újra befolyt jövedelmeit egy állam. Ha mindenki kap például létpénzt, tudni kellene, hogyan alakul a gazdaság helyzete – mennyivel lesz olcsóbb a munkaerő, hogyan alakul a foglalkoztatás, mire költik a pluszpénzt a munkaadók, illetve hogyan reagál erre a globális gazdasági környezet.

És persze jó lenne tudni, miképp befolyásolja a munkavállalási morált a létpénz – Pataky szerint sehogy, ugyanis úgy gondolja, hogy az alapjövedelem biztosította életnívóval kevesen elégednének meg, úgyhogy aki tudja, az „eladná magát a munkaerőpiacon”. Legalábbis ez az általános tétel – viszont a helyzetet árnyalja a kiterjed feketegazdaság, ami a teljes magyar gazdaságot átszövi.

Ami a munkaerő-piaci helyzet alakulását illeti, Boda György nem optimista: szerinte a világ arra megy, hogy kevesebb munkából több embernek kell megélnie. Az 1980-as évek végére a foglalkoztatási ráta 70-ről 65 százalékra módosult, aztán mára ismét 70 százalékra hízott vissza – noha a munka nem lett több. Ha Magyarországot korszerűsítik, akkor rugalmas foglalkoztatásra van szükség. A választásokig mindenesetre javulni fog a foglalkoztatási statisztika, ironizál Boda.

Pataky Péter szerint a ’90-es években beállt a foglalkoztatási struktúra és amíg ez a rendszer nem változik, addig munkahelyek sem lesznek tömegével. A másik rút probléma, hogy a munkavállalók kétharmada a kkv-szektorban robotol – csakhogy a kis- és középvállalkozások zöme adócsalásból él, azaz nem érdemi üzletből. Továbbá a kitörést nehezíti, hogy Magyarországon kevéssé muzsikálnak az innovatív ágazatok, a húzóterületek az összeszerelő üzemek, lásd: az autógyártás.

És bizony Pataky szerint Magyarországon a rugalmas foglalkoztatás jelen állás szerint nem dolgozik, hiszen erős a dolgozói (két ember nyolc órában) szegénység – ha ugyanazt a munkát két ember végzi négy órában, az éhséglázadáshoz vezet.

A legnagyobb probléma Belyó szerint az, hogy a társadalmi lélek nehezen nyeli be az ingyen létpénzt – így jól meglovagolható politikai téma. Pataky szerint az egy jól kommunikálható tétel lenne, hogy amiből a profit van, az köztulajdon – azaz az alapjövedelem is jár. Lásd: Alaszkában az olajkincs kiaknázása nyomán mindenkinek jut némi pénz a „közvagyon” értékesítése nyomán. A szakszervezeti vezető abban egyetért, hogy a magyar szolidaritás több mint gyenge – a szegényektől kellő társadalmi távolságra élők empatikusak, a közvetlenül mellettük élők viszont elutasítóak, egész egyszerűen mert rettegnek attól, hogy hasonló sorsra jutnak.

Lehet, hogy a feltétel nélküli létpénz nem elfogadható, de a feltételes létpénzt igenis támogathatják a magyarok – főként akkor, ha ez a pénz programokhoz kötött.

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!

Szerző

Mi lesz a forinttal? - Magyarországra figyelnek a befektetők

Az elmúlt napokban kibontakozott jelentős nemzetközi befektetői hangulatjavulásra csak alig tudott erősödni a forint, ma az újra romló hangulatban pár perc leforgása alatt jelentős gyengülést szenvedett el - írja a portfolio.hu.

Kora délután már 313 körül, azaz kétéves mélypont közelében járt az euró. Ez is rámutat arra, hogy a mélybe vágott kamattartalom, illetve az esetleges további jegybanki kamatvágások fokozottan sérülékennyé teszik a forintot. A jövő keddi kamatdöntő MNB monetáris tanácsi ülésre fókuszál Magyarország kapcsán a befektetők nagy része, a piaci szereplők egy része szerint nem zárható ki további kamatvágás, ami nyomasztja a forintot. 

A Portfolio írását itt olvashatja: Rángatják a forintot a kétéves mélypont körül

Szerző
Témák
euró forint MNB