kiállítás;Népszabadság;fotóriporter;Wormser Antal;Esti Hírlap;

2014-02-14 06:48:00

Közelkép-Előhívás

Szellemes, sokértelmű címet választottak Wormser Antal fotóriporter képinek dunaújvárosi kiállításához: "Előhívás". A szó természetesen a fotószakmában a korábban használatos technikára utal, amikor a filmnegatívot kellett először előhívni, majd az erről készült papírmásolatot.

 Az előhívás szónak azonban a magyar nyelvben jóval szélesebb értelmezési lehetősége is van, így a többi között például az emlékek, a múlt eseményeinek felidézése is. Azért volt szerencsés ez a cím, mert ebben az esetben mindkét értelmezési lehetőség indokolt.

Amikor ezek a képek készültek - 1957 és 81 között -, még kizárólag hagyományos fotótechnikával kerültek előbb a Népszabadság, majd az Esti Hírlap oldalaira. Ám a Magyar Nemzeti Múzeum fotóarchívumának munkatársai - Bognár Katalin és Kiscsatári Marianna - igen jól válogattak abból a mintegy 40.000 negatívból, amit megkaptak.

Előhívták ebből a majd negyedszázadból mindazt, amit 1956 után az emberek megéltek. Wormser ebben a korban készült fotóin, a mai szálloda előtti, régi Népszabadság székház kitört üvegű ablakából fényképezte le a Körút-Rákóczi út kereszteződését, hogy jóval később ugyanebből a szemszögből mutassa be ezt a térséget, amint a Metró építkezése zajlik.

Akad a tárlaton néhány - nem szokványos - protokoll kép is, például Brezsnyevről Budapesten, vagy Kádárról a felvonulási tribünön. Vagy orosz kiskatonákat, akik diákokkal együtt építenek egy kőbányai parkot. Azért nagyon tisztességes ez a válogatás, mert se megszépíteni, se besározni nem kívánja ezt a közelmúltat.

Amelyben Wormser Antal jó színvonalon tette a dolgát, amit egy napilapnál elvártak tőle. Vannak nagyon eredeti pillanatok is, amelyeket elkapott, például igen mulatságos a Boglyázók című felvétele, ahol valóságos akrobatamutatványt végzett egy fiatalember, hogy rendbe rakja a boglya oldalát.

Akik átélték ezt a kort, azoknak jó szembesülni a múltjukkal, a fiatalok számára pedig hiteles a kép, hogy meglássák: hogyan, miként éltek apáik, nagyszüleik.