Magánélet fényezett papíron

Publikálás dátuma
2014.02.15. 06:32
Hatszázezres példányban kelt el az a lapszám, amely kirobbantotta a Julie Gayet-botrányt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/STUART C.
Hetenként egyszer, szombaton, az egyébként akár "komornak" is mondható Le Monde, luxuskiadványt kínál olvasóinak. Fényes papíron, tömérdek fotóval, magazint. Csakhogy ez a "sajtótermék" bulvár társaitól alaposan különbözik. Külsőleg talán kevésbé, tartalmában azonban nagyon. Még akkor is, ha múlt hétvégi száma a címében "szenzációt" ígért. 

Azt firtatta, "akadhat-e olyan államfő, aki a bulvársajtónak tálcán kínál témát?" Két komoly szerző, hőseként természetesen Francois Hollande-ot választotta. Illetve szerelmi kalandjait, amelyek az ő szándéka ellenére is, ha jól számoljuk, az intim magazinoknak már hónapnál is tovább rekord bevételt garantálnak.

A Le Monde melléklete az "ügynek" komoly vonatkozásait ragadta meg, de nem mellőzhette, hogy maga is éljen néhány szenzációsnak látszó adattal. Például azzal, hogy közölje, a Closer "nyomtatvány", amely az egész esetet kirobbantotta, azon a héten 600 000 példányban kelt el, a megszokott átlag, 336 000 helyett. Ugyancsak komoly statisztika szerint, a hozzávetőlegesen úgy hatvanmilliós Franciaországban hetenként 8 millió vásárlójuk van az ilyen sajtótermékeknek, köztük 5,5 millió a nő. A Le Monde Magazine tanulmánya ezzel nem a "gyöngébb nemet" akarta pellengérre állítani, éppen ellenkezőleg, riadóztatni, milyen kísértések is várhatnak egy társadalomra. Rosszak, a politikának csapdákat állítók.

Vannak még riasztóbb tények is. Megtudhatja a kíváncsi, hogy Franciaországban él egy "megbecsült hölgy", a beavatottaknak bizonyos Madame Mimi, tisztes polgári nevén Michelle Marchand, (nomen est omen, kufár, kereskedő), hatvanhat esztendős, és remek hálózattal rendelkezik. "Hírszerzői" a közéletben, a politikában, a művészvilágban, sztárok között szimatolnak, keresik a szaftos, főként ágy témákat, ők adják el őket a különböző bulvárszerkesztőségeknek. Őnagysága valószínűleg nem osztályozza a kuncsaftjait, föltehetően azoknak ad el a sztorikat, aki a legelőnyösebb árat adják érte. Gyanítani lehet, hogy a Colser rikoltó témájának is ő volt a szállítója.

A Le Monde Magazine mintegy a téma illusztrációjaképpen külön kis hírt is közölt arról, hogy a napokban Metz városában kiállítás nyílt a paparazzók, a lesipuskás fotóriporterek témaköréről. Azokról, akik a sztárokat, politikusokat és egyéb közszereplőket veszik célba, és akik ennek az egyébként nemes és nem is veszélytelen fotóriporteri szakmának az alvilágát jelentik. A minőségi kollégák szájából nyomdafestéket kapott mellesleg az a nem hízelgőnek szánt minősítés is, hogy ezt a söpredéket a tisztességesek maguk között "patkányoknak" hívják, termékeiket pedig a kukák mocskának.

Az esszé, a most különösen divatba jött nyilvános viszonyok megszaporodott száma miatt természetesen nem mellőzheti a vezető politikusok felelősségét sem. Nem mintha történelmileg valami szokatlanról, eddig ismeretlen jelenségről volna szó, hiszen uralkodók ágyasai évszázadokkal ezelőtt is közismertek voltak. A tényföltárók jelenleg azt hozzák szóba, hogy a sorozat Franciaországban legújabban Mitterrand-dal kezdődött, amikor ismert lett házasságon kívül született lánya, már csaknem felnőtt korában. Köztudottan félrelépett Chirac is, benne azonban volt annyi jó ízlés, hogy a természete nem volt titok ugyan, partnereinek a kilétét azonban gálánsan rejtegette.

Sarkozy már nem volt ennyire úriember. Első feleségével üdült, amikor elcsábította az ugyancsak házas Cécilia asszonyt, annak rendje és módja szerint válása után el is vette, csak akkor őnagysága ruccant ár a tengerentúlra új partnerével, és érkezett vigasztalásul Carla, az énekes díva. Mozgalmas magánélet, mégsem annyira, mint Hollandé, aki nyíltan mutatta ki, nem akar elköteleződni, kedvenc műfaja az agglegény élet, olyannyira, hogy négy gyermekének az anyját is pártában hagyta. Csak amikor az Élysée-palotába került derült ki igazán Trierweiler asszony léte is, majd legutóbb az esti motorbiciklis kiruccanás.

A Le Monde Magazine szerzőpárosa nem azon kesereg, hogy ilyesmi megtörtént. Tudatosan kerüli az erkölcscsősz szerepét, de az esszéjét bevallatlanul is azzal a szándékkal publikálta, hogy rámutasson, az a társadalom, amelyben hetekig még a komoly sajtó is ezt a témát fújja, ezzel az igazi problémák elől rabolja el a hely egy részét.

Bajban a Le Figaro tulajdonosa

Komoly gondba kerülhet Serge Dassault, miután a francia szenátus felfüggesztette a nevét viselő fegyvergyár és a Le Figaro című konzervatív napilap tulajdonosának mentelmi jogát, aki ellen korrupciós ügyben indult nyomozás. A 88 éves milliárdos szenátort, a Mirage és a Rafale vadászrepülők gyártóját azzal gyanúsítják, hogy saját vagyonából szavazatokat vásárolt 2008-ban újraválasztásához, amikor a Párizs közeli Corbeil-Essonnes jobboldali polgármestere volt - jelentette az MTI.

Dassault, aki tagadja a vádakat, hétfőn maga kérte mentelmi joga felfüggesztését, megelőzve ezzel az elkerülhetetlennek látszó döntést. Ez volt ugyanis a harmadik alkalom, hogy a parlament felsőháza szavazott a szenátor mentelmi jogának felfüggesztéséről. Először 2013 júliusban Evry városának vizsgálóbírói egy Corbeil-Essonnes-ban elkövetett gyilkossági ügy kapcsán akarták Dassault-t kihallgatni. Az ügyészég akkor nem támogatta a kérelmet, s azt a szenátus tagjai is elutasították.

A második kérelmet a párizsi ügyészség pénzügyi visszaélésekkel foglalkozó részlegének vizsgálóbírói terjesztették elő a szavazatok állítólagos megvásárlása ügyében a Corbeil-Essonnes-i 2008-as, 2009-es és 2010-es önkormányzati választásokon. Ezt a párizsi ügyészség támogatta, de a szenátus egy hónappal ezelőtt nem szavazta meg a szenátor mentelmi jogának a felfüggesztését. A döntés olyan nagy tiltakozást váltott ki politikai körökben, hogy Jean-Pierre Bel, a szenátus elnöke megváltoztatta a szavazás szabályait: azóta nem titkosan, hanem kézfeltartással szavaznak a szenátorok valamelyik társuk mentelmi jogának felfüggesztéséről.

Nem bíznak az amerikai befektetők Párizsban

Sokat foglalkozott a világsajtó Francois Hollande Egyesült Államokbeli látogatásával. Érthető, hiszen 1996 óta ez az első legmagasabb rangú vizit.

A Le Monde a látogatás lezárulása után megjegyezte. Hollande elnök két céllal érkezett az Egyesült Államokba: hangsúlyozni akarta, hogy a két ország között milyen szoros a kapcsolat, illetve javítani akart Franciaország amerikai imázsán, ami eddig nem volt a legjobb.

Az első cél maradéktalanul megvalósult, hiszen Obama elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy a két ország érdekei közösek egy sor nemzetközi konfliktusban. Méltatta Párizs fellépését Afrikában. Úgy tűnik, már nyoma sincs azoknak a véleménykülönbségnek, s annak a feszültségnek, ami még az iraki háború idején jellemezte a két ország kapcsolatát.

Ami az ország imázsát illeti, ha Obama - amint ez a vád sokszor elhangzik jobboldali politikusok részéről - "szocialista", akkor francia kollégája "bolsevik". Párizsnak rossz a híre az amerikai befektetők körében, s ezen az sem változtat, hogy Hollande ellátogatott a Szilícium-völgybe.

A Time Magazine ironizálva megjegyezte, "köztudott, hogy Hollande elnök néha egyebütt is tölti az éjszakáit, noha hivatalos rezidenciája az Élysée-palota". És a nem protokolláris, mégis időszerűséghez kötött írás azzal a kérdőjeles címmel jelent meg, "Megjavítható-e Franciaország?" Sőt, kellő tapintattal ugyan, de a föltett kérdések között is akad olyan, amely elkerülhetetlenül érinti a privát vonatkozásokat is. Hollande-nak odahaza már jól ismert válasza az volt: "A magánélet mindig kihívás, amit illik is tiszteletben tartani. Az én esetemben azonban nincs semmi olyan, amit mutogatni lehetne". Amire a faggatók zárójelben csak megjegyezték, amikor Hollande ezt fejtegette, belepirult.

Ehhez képest, a riport politikai része viszonylag szűkszavú volt. Hollande fölidézte, hogy "1974,-ben, húszévesen jártam Amerikában. Az Államok éppen válsággal küszködött. Ma is előttem van New York akkori képe. Ami megragadott ebben a kétségtelenül vonzó nemzetben, az a képessége, hogy túltegye magát a nehézségeken, visszaemelkedjék a csúcsra". És udvariasságból idézte Obama elnöknek a 2008-as választási hadjáratában elhangzott szavait: "Annak a hangsúlyozásán túl, hogy igen, mi mindent megtehetünk, inkább említsük azt, yes, we can faster, tudunk nélkülözni is".

Szerző

Mumus lett Horváthból

Publikálás dátuma
2014.02.15. 06:17
Horváth András (balról) és Vágó Gábor megbeszéli a „stratégiát”. Fotó: Soós Lajos/MTI
A hatalom továbbra is Horváth András ellen harcol a NAV-botrányban, nem pedig a feljelentése alapján szorgoskodik az ezermilliárdos adócsalások ügyében.

A nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szervezeti egységeiben osztályértekezleteket tartottak, ahol a munkatársakkal azt közölték, hogy Horváth András miatt nem kapják meg szokásos jutalmukat. Erről maga az egykori adóhatósági dolgozó beszélt egy pénteki sajtótájékoztatón. Azt nem tudja Horváth, hogy konkrétan milyen összefüggést állítottak föl a NAV-vezetők a prémium és személye között - mondta az érintett a Népszavának -, de szerinte ez az affér is súlyt ad állításainak, hiszen ha fellépése alaptalan lenne, aligha indokolná a prémiummegvonást.

Mint emlékezetes, az adó-ellenőrzési szakember azzal állt a nyilvánosság elé, hogy évi ezermilliárdos nagyságrendben történnek olyan adó- és járulékcsalások (főképp az áfánál), amelyeket a NAV nem eredményesen tár föl. Horváth szerint ugyanis a hatóság szervezete az ilyen cégláncolatos csalásoknál nem alkalmas a hatékony felderítésre, a lánc végén álló kiemelt adózókat csak ritkán fogják meg, pedig az illegális haszon ott csapódik le.

Ugyanezen a tájékoztatón ezt mondta Vágó Gábor parlamenti képviselő: "Elhatároztam, hogy egyedül folytatom le ezt a vizsgálatot, mint Rambo, mert a kormány nem hajlandó a végére járni a NAV-botránynak". Az LMP-ből kilépő honatya szerint az áfacsalók évente és fejenként 250 ezer forinttal lopják meg az adófizetőket. Vágó közölte, újabb kérdésekkel fordul Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterhez annak kiderítésére, milyen lehetőségek vannak az érintettek szigorúbb, akár 95 százalékos ellenőrzésére, illetve az adóhatósságnál miért szüntették meg a kiemelt ügyek igazgatóságát.

Teherautóval is lehet
A Horváth András által emlegetett áfacsalásokra hoz egy újabb konkrét példát az Átlátszó.hu. Az oknyomozó portálnak egy érintett tárta föl az esetet, amelynek lényege, hogy gépjárműveket papíron romániai cégeknek adnak el áfamentesen, majd a korábbi eladó vissza is vásárolja őket szintén forgalmi adó nélkül (EU-s, közösségi értékesítésként), viszont ezután belföldön már áfával adták el az autókat. Az adót pedig levonják vagy visszaigénylik, így károsítva a költségvetést.

Időközben megérkezett a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) végzése, amely elutasította Horváth András felülbírálati indítványát a lakásán december 19-én tartott rendőrségi házkutatás miatt. A Horváth képviseletét ellátó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) továbbra is úgy véli, hogy törvénytelen volt a házkutatás. A büntetőeljárási törvény értelmében a házkutatást elrendelő határozatban meg kell jelölni azokat a dolgokat, amelyek bizonyítási eszközök lehetnek, a rendőrök viszont a "viszünk, amit látunk" mentalitással léptek föl, írja a TASZ közleményében.

Az nyilvánvaló, hogy a Horváth András sajtókapcsolatait tartalmazó jegyzetfüzet, az általa készített folyamatábrák és például a számítógép meghajtóján lévő családi fényképek nem eshetnek bele a jogosan elvitt dokumentumok körébe - állítja a civilszervezet. A TASZ szerint a tisztességes eljárás védelméről szóló törvény értelmében a "bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt", vagyis az egész Horváth elleni eljárás törvénytelen.

Pontosabban Horváth András továbbra sem gyanúsított, bár a feljelentésben ő szerepel, a rendőrség az ő adatlekérdezési jogosultságait vizsgálja, nála tartottak házkutatást és az ő dokumentumait foglalták le. Így viszont a védekezési lehetőségei is korlátozottak, nem tehet bizonyítási indítványokat, valójában nem is tudni, hogy pontosan milyen tényállás alapján folyik a nyomozás - hívják föl a figyelmet a jogvédők.

Szerző

Mumus lett Horváthból

Publikálás dátuma
2014.02.15. 06:17
Horváth András (balról) és Vágó Gábor megbeszéli a „stratégiát”. Fotó: Soós Lajos/MTI
A hatalom továbbra is Horváth András ellen harcol a NAV-botrányban, nem pedig a feljelentése alapján szorgoskodik az ezermilliárdos adócsalások ügyében.

A nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szervezeti egységeiben osztályértekezleteket tartottak, ahol a munkatársakkal azt közölték, hogy Horváth András miatt nem kapják meg szokásos jutalmukat. Erről maga az egykori adóhatósági dolgozó beszélt egy pénteki sajtótájékoztatón. Azt nem tudja Horváth, hogy konkrétan milyen összefüggést állítottak föl a NAV-vezetők a prémium és személye között - mondta az érintett a Népszavának -, de szerinte ez az affér is súlyt ad állításainak, hiszen ha fellépése alaptalan lenne, aligha indokolná a prémiummegvonást.

Mint emlékezetes, az adó-ellenőrzési szakember azzal állt a nyilvánosság elé, hogy évi ezermilliárdos nagyságrendben történnek olyan adó- és járulékcsalások (főképp az áfánál), amelyeket a NAV nem eredményesen tár föl. Horváth szerint ugyanis a hatóság szervezete az ilyen cégláncolatos csalásoknál nem alkalmas a hatékony felderítésre, a lánc végén álló kiemelt adózókat csak ritkán fogják meg, pedig az illegális haszon ott csapódik le.

Ugyanezen a tájékoztatón ezt mondta Vágó Gábor parlamenti képviselő: "Elhatároztam, hogy egyedül folytatom le ezt a vizsgálatot, mint Rambo, mert a kormány nem hajlandó a végére járni a NAV-botránynak". Az LMP-ből kilépő honatya szerint az áfacsalók évente és fejenként 250 ezer forinttal lopják meg az adófizetőket. Vágó közölte, újabb kérdésekkel fordul Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterhez annak kiderítésére, milyen lehetőségek vannak az érintettek szigorúbb, akár 95 százalékos ellenőrzésére, illetve az adóhatósságnál miért szüntették meg a kiemelt ügyek igazgatóságát.

Teherautóval is lehet
A Horváth András által emlegetett áfacsalásokra hoz egy újabb konkrét példát az Átlátszó.hu. Az oknyomozó portálnak egy érintett tárta föl az esetet, amelynek lényege, hogy gépjárműveket papíron romániai cégeknek adnak el áfamentesen, majd a korábbi eladó vissza is vásárolja őket szintén forgalmi adó nélkül (EU-s, közösségi értékesítésként), viszont ezután belföldön már áfával adták el az autókat. Az adót pedig levonják vagy visszaigénylik, így károsítva a költségvetést.

Időközben megérkezett a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) végzése, amely elutasította Horváth András felülbírálati indítványát a lakásán december 19-én tartott rendőrségi házkutatás miatt. A Horváth képviseletét ellátó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) továbbra is úgy véli, hogy törvénytelen volt a házkutatás. A büntetőeljárási törvény értelmében a házkutatást elrendelő határozatban meg kell jelölni azokat a dolgokat, amelyek bizonyítási eszközök lehetnek, a rendőrök viszont a "viszünk, amit látunk" mentalitással léptek föl, írja a TASZ közleményében.

Az nyilvánvaló, hogy a Horváth András sajtókapcsolatait tartalmazó jegyzetfüzet, az általa készített folyamatábrák és például a számítógép meghajtóján lévő családi fényképek nem eshetnek bele a jogosan elvitt dokumentumok körébe - állítja a civilszervezet. A TASZ szerint a tisztességes eljárás védelméről szóló törvény értelmében a "bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt", vagyis az egész Horváth elleni eljárás törvénytelen.

Pontosabban Horváth András továbbra sem gyanúsított, bár a feljelentésben ő szerepel, a rendőrség az ő adatlekérdezési jogosultságait vizsgálja, nála tartottak házkutatást és az ő dokumentumait foglalták le. Így viszont a védekezési lehetőségei is korlátozottak, nem tehet bizonyítási indítványokat, valójában nem is tudni, hogy pontosan milyen tényállás alapján folyik a nyomozás - hívják föl a figyelmet a jogvédők.

Szerző