Zeneakadémia;Metropolitan;Thomas Hengelbrock;Steve Davislin;

2014-02-19 06:51:00

Közelkép - Férfi és nő párharca

Berobban a Zeneakadémia pódiumára az amerikai Kate Lindsey, aki rendszeresen fellép a Metropolitanben, meg a világ más jelentős operaházaiban, és a közönség kapásból meg van főzve. Nem csak a hangja szárnyal, hanem a lelke is. Bámulatosan nőies.

Az az őrjítő, rajongásra és haragra egyaránt képes nő, akire ehhez a sajátos darabhoz éppen szükség van. Händel áriákból állította össze a laza szövésű, úgynevezett opera-pasticciót Thomas Hengelbrock, a historikus zenélés legendás apostola, aki hegedűművészként, zenetudósként és karmesterként egyaránt ismert.

Ezúttal az utóbbi minőségében volt jelen. Ő ugyancsak karizmatikus. Telivéren szól az általa alapított Balthasar-Neumann-Ensemble, amiben korabeli hangszereken játszanak kiváló muzsikusok. Az első részben adtak Bachot és Telemannt és már akkor sokan elvarázsolódtunk.

A másodikban következett Händel, az említett opera-pasticcio, melynek férfi hőse Rinaldo megszemélyesítőjeként a szintén nemzetközi rangú Steve Davislin volt. Lindsey-vel együtt bejátszották a Zeneakadémiát, díszletek nélkül is, operaházban, színházban érezhettük magunkat.

Az elsőrangú zenekar mögött is flangáltak szerelmetesen, vagy éppen elhidegülve, bebarangolták a pódiumot. Hengelbrock is szerelmetesen nézett rájuk, látszott, hogy ő szintén élvezi, amit csinálnak. Ez a régi zene nagyon is élőnek hat, és szervesül az énekesek játékával.

Amikor a Bécsi Állami Opera a Művészetek Palotájában díszletek, jelmezek nélkül előadta a Don Giovannit, ámulhattunk, hogy így is mennyire teljes az élmény. Ahogy most is az volt, mert érzékenyen összeolvadt az énekesek és a muzsikusok játéka.

Átélhettük, hogy férfi és nő milyen csodákra és rémségekre képes egymással. Hengelbrock a totális boldogság és a teljes letargia szélsőséges érzelmeit hozta ki belőlük. A háromnegyed háznyi közönség nem győzött ünnepelni.