A múlt héten lejárt az a határidő, amikorra Orbán választ ígért a holokauszt emlékév bojkottját kilátásba helyező Mazsihisz aggályaira. Az érdemi válasz halogatása akkor is szokatlan, ha - mint azt tegnap az emberi erőforrás-miniszter jelezte - "van még idő". Balog Zoltán az ATV-nek azt mondta, az emlékév csak áprilisban kezdődik. Azt ugyanakkor nem zárta ki, hogy változik a kormány álláspontja.
Eddig a kabinet nem távolította el a deportálást "idegenrendészeti intézkedésnek" nevező Szakály Sándort a Veritas Történetkutató Intézetéléről, nem vizsgálta felül a Sorsok Háza koncepcióját és az emlékmű tervét sem. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető tegnap a hírek szerint erről is beszélt "informálisan" Ilan Morral, Izrael budapesti nagykövetével. Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár pedig HírTv-ben arra utalt, nem valószínű, hogy március 19-én felavatják az emlékművet.
A kormányfő eddig mindenesetre hallgatott. Hacsak nem tekintjük válasznak a vasárnapi évértékelőjében tett kiszólását, melyben nem értette, honnan veszik egyesek a bátorságot, hogy elvárják, "mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk". Heisler András Mazsihisz-elnök a Népszava kérdésére közölte: várnak, de nem örökké, mert szeretik, ha "az adott szónak súlya van".
Megírtuk, két eset lehetséges: az egyik, hogy a kormányfő nincs, vagy nem akar tisztában lenni az ügy súlyával, amely távolról sem csak az Orbán-kormány és a Mazsihisz pár ezer fős tagságának "belügye", hanem az egész országé, sőt a kérdés élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt is. A másik lehetőség, hogy Orbán "dacol", az esetleges következményekkel. Tegnap egyébként a magyarországi holokauszt emlékév körüli vitákról cikkezett - nem először - a nemzetközi sajtó is.
