Megint bál az Operaházban

Újra lesz bál a Magyar Állami Operaházban több év kihagyás után. A március elsejei eseményt most Ezüst Rózsa Bál néven rendezik meg, az elnevezést Richard Strauss A rózsalovag című operájának szimbóluma ihlette.

Az operabálokról végzetes nézetek élnek, attól kezdve, hogy gazdagok önmutogató puccparádéja, egészen odáig, hogy azonkívül is igen fontos, hogy általában jótékonysági célokat is szolgál. Generálja az üzleti életet. Névjegyek cserélnek gazdát, ismeretségek köttetnek az elit tagjai között, és, ha nem ott rögtön a bálon jön létre az üzlet, de előkészítheti azt. Ahogy a művészeknek is hozhat a konyhára, az egyik bálon például Varnus Xavér orgonaművész azt mondta, hogy négy fellépést lekötött, és egy lemezkiadónak igent mondott. Ő nem is a férfiak számára előírt fekete-fehér öltözékben jelent meg, piros mellényével messziről felhívta magára a figyelmet.

Úgy gondolja, lehet tágítani a merev szabályokon. A bálok amúgy mindig öltözködési mintául is szolgáltak, arathattak a divat- és az ékszerszalonok, és természetesen a sajtón keresztül mindig tömegek értesültek róla, ki mit vett fel, kivel jelent meg, és netán mit csinált. Egy operabál országos jelentőségű esemény. Hozzátartozik a polgári társadalomhoz. Elvileg mindig nyereséges, ezért is vállalhat jótékony célt, emiatt teljesen értelmetlen rossz gazdasági viszonyokra hivatkozva nem megtartani, mint az elmúlt években történt, hiszen többeknek munkát ad, és áttételesen jelentős gazdasági hasznot hozhat. Ideális esetben a gazdagság, a pompa, kultúrával is párosul, ahogy ez eleve így van az Ybl Miklós által tervezett gyönyörű épületben. Ami ilyenkor kitágul, hiszen összenyitják a színpadot és a nézőteret, és Csikós Attila pazar díszlete megsokszorozza a teret, olyan mintha a nézőtér a deszkákon is végtelenül folytatódna.

A Magyar Állami Operaházban 1886 óta rendeznek bálokat. A tizenkilencedik és huszadik század fordulójának környékén előfordult, hogy havonta is voltak. Valaha nyilván az is a fő célok közé tartozott, hogy ezeken az első bálozók párt találjanak maguknak. Mára ez a cél elhalványult, de az, hogy sikket, kellemet, eleganciát tanuljanak, hogy a társasági táncokban jártasak legyenek, nyilvánvalóan manapság sem utolsó szempont. Nálunk hatvankét évig kimaradtak az operabálok. Nehéz volt újra belejönni, amikor 1996-ban megint elkezdődtek. Sokakon furcsán állt a kölcsönzött frakk és a nagyestélyi. Rosszul viselt jelmeznek hatott rajtuk, nem tudták tartással hordani ezeket az öltözékeket. A cipők között pedig még makkos is akadt. Bizony, a legutolsó bálon is voltak olyan első bálozók, akiket a táncra felkészítettek, a ruhájukat valószínűleg kölcsönözték, de cipőt nem adtak hozzá, így aztán gumitalpúban, netán kimondottan trampliban valcereztek.

Egy ilyen bál akarva-akaratlanul tükrözi a társadalom állapotát. Az is, ha évekig nem tartják meg. Az is, ha a politikusok nyílt sisakkal, büszkén megjelennek rajta, és az szintén, ha mint az elmúlt bálokon már kevésbé képviseltették magukat, vagy, ha megjelentek, kevésbé szívesen nyilatkoztak, mint egykor. Úgy gondolhatták, hogy az elszegényedő országban nem szerencsés, ha ilyen közegben mutatkoznak. És bizony megjelentek már az operabál elleni tüntetők is, ami Bécsben sem ritkaság. Bármennyire is hasznos lehet az operabál, irritálhat olyanokat, akik kívül rekednek. De persze mindig médiaeseményről is szó van, amelyen az érdeklődést fokozandó, sztárok is megjelennek, így, hogy mi történik a falakon belül, arról valójában sokan értesülnek.

Bár mintha idén jobban be akarnák zárni a kapukat, nem akarnának az eseményről különösebb hírverést. Ez pedig óhatatlanul a bálok lényegéhez tartozik. Most Ezüst Rózsa Bál a március elsejei rendezvény neve, ami Richard Strauss operájának a szimbóluma. Jótékonysági eseményről van szó. A cél egy mentőautó vásárlása az Országos Mentőszolgálatnak. A díszvendég Polina Szemjonova, a Berlini Állami Operaház prímabalerinája, és Vesszelina Kaszarova jeles bolgár mezzoszoprán lesz. A művészek és sportolók közös estélyének háziasszonya pedig Miklósa Erika világhírű szoprán, házigazdája Sárfalvi Péter négyszeres világ-, hatszoros Európa, és hatszoros egyéni magyar bajnok öttusázó.

Az est főműsorát Anger Ferenc, az Operaház megbízott művészeti igazgatója és Solymosi Tamás a Magyar Nemzeti Balett igazgatója rendezi. Mindig az is hírértékű, mi a menü, idén a magyar gasztronómia egyik legfantáziadúsabb, kísérletező kedvű séfje, Wolf Andás, aki nagy kedvvel újítja meg a magyar fogásokat, felel az ételekért.