Új ukrán demokrácia

Elhallgattak a fegyverek Kijevben, a Majdanon kitartanak, de már csak ünnepelnek. A térnek új hőse van, a börtönből kiszabadult volt miniszterelnök, a narancsos forradalom copfos szimbóluma, Julija Timosenko. A korábbi hősök, Klicsko és Jacenyjuk, akik "végigcsinálták" ezt a forradalmat, háttérbe szorultak.

De sokan el is hagyták a teret, a BBC helyszíni tudósítója szerint "undorodva", amikor szombat este megérkezett Timosenko, állítva, ők nem azért harcoltak, hogy egyik maffiát a másik váltsa fel. A több mint két évet, politikai kirakatper eredményeként rácsok mögött sínylődő ellenzéki vezető rossz egészségi állapota ellenére azonnal közölte, indul az előrehozott elnökválasztáson, számonkérést sürgetett.

Janukovics elnöknek egyelőre hűlt helye, állítólag a Donyecki medencében rejtőzködik, több kormánytag elmenekült vagy megpróbált elmenekülni, de felelősségre vonásuk nem marad el. A parlament megkezdte a megtorlási intézkedések meghozatalát, letartóztatási parancsot adtak ki a vérontásért felelős állami tisztségviselők ellen, a főügyészség vizsgálatot indít a tömegmészárlás miatt.

A világ eközben Ukrajna egységéért aggódik, és nem véletlenül. Tervek szerint ideiglenes nemzeti egységkormány alakul, amelybe bevonnak minden parlamenti pártot, de annak működőképessége attól függ, meddig megy el az új hatalom a megtorlásban.

Az eddig történtek nem sok jót ígérnek. A törvényhozás ugyanis egyik első intézkedései között hatályon kívül helyezte a 2012-ben elfogadott nyelvtörvényt, amely lehetőséget teremtett a kisebbségi nyelvek regionális hivatalossá tételére. Abban a 45 milliós országban, amelyben 10 millió orosz él, nagy számú tatár, lengyel, román, ruszin és magyar kisebbség, a lakosság legalább negyedét az új demokrácia máris alapvető emberi jogától, az anyanyelvhasználattól fosztotta meg.

Ha ehhez hozzátesszük Janukovics jelenleg rettegő és lapító híveit, egyértelmű, hogy az "árkok betemetése" még várat magára, a feszültség nem szűnik meg, csupán lappang. Ukrajna demokratikus jövőjét pedig többek között az antiszemita, xenofób Szvoboda és a Jobb Szektor is építi.

Az ellenzék egységének fenntartása sem ígérkezik hosszú életűnek - ugyanis Klicsko sem mond le elnöki álmairól.

Szerző
Gál Mária

Életszerű

Szombaton reggel arra ébredtem, hogy jött egy üzenet a lányomtól:”Az ukrajnai ellenzék elfoglalta a Rivnei atomerőművet.” Az Oroszország hangja rádió (http://hungarian.ruvr.ru) arról számolt be, hogy “Ma reggel a "békés tüntetők" stratégiai objektumot foglaltak el - atomerőművet a Kuznyecovsyk városban. Az erőmű megrohamozása után, az aktivisták elfoglalták az adminisztratív blokkokat, felgyújtották a levéltárat és a fő szervert. Most ellenőrzésük alatt tartják a terület fő energiaforrását, de nem tudják, mit kezdjenek vele.”

Nagyon dühös lettem. Két hete ádáz vitában vagyok a lányommal, aki atomerőmű-ellenes. Én nem vagyok az, csak szeretném, ha miden fölmerülő kérdésről - a finanszírozásról is - vita lenne, akár egy éven át, mielőtt döntünk. Ha műsorok tucatjaiban vitatkoznának az erőművisták és az ellenzők, cikkek és tanulmányok százait olvashatnánk, mielőtt döntünk. Nem feltétlenül népszavazással, de a pártok meghatalmazásával.

De nem csak ez volt bajom a hírrel, hogy mekkora igaza van a lányomnak, hanem az, hogy, emlékezetem óta először azonnal az jutott eszembe, hogy na ezeket el kell pusztítani. Vagyis alig pár hete tart a gyilkolászás Ukrajnában, én máris az erőszak oldalára álltam. Mert végig gondoltam: ennél rémisztőbb és aljasabb fenyegetés nincs. Emberek milliói halhatnak vagy nyomorodhatnak meg. És kár arra gondolni, hogy dehiszen akkor ők is odavesznek. Igen, amikor a hetvenes években tanultam az emberölés mesterségét, még abból indultunk ki, hogy a másik katona is életben akar maradni, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy nem a halálvágy hajtja. Bár talán az ukránok között kevés az iszlám harcos.

És ez nem volt elég, elkezdtem keresgélni az interneten, és azt vettem észre, hogy semmi új hír nem jött az elfoglalásról. Pedig ennél fontosabb hír nem lehet. Csak egy szélsőjobboldali oldalon jelent meg, hogy Janukovics azért mond le, mert EU-s zsoldosok törtek be az erőműbe, és megzsarolták, hogy fölrobbantják. És hogy hírzárlat van erről az egészről.
Vagyis bedőltem egy kamunak, mert teljesen elképzelhető volt. Életszerű. Szakmai szégyenem!

Miért kell nekünk ilyen hitvány világban élni?

Szerző
Andrassew Iván

Őszödi öngól

A Fidesz és annak tartozékai, vagyis a komplett államapparátus és médiaholdudvar, újra elővette az őszödi Gyurcsány-beszédet, mint valami ősbűnt és nem mintha annak köszönhetné – vagyis az általa kirobbantott botránynak – a kétharmados parlamenti győzelmét.

Mellesleg ezt eddig pontosan tudta is a kormánypárti vezérkar: hűvös távolságtartással figyelte a baloldali belharcot, amely kiszivárogtatás illetve a feltételezett kiszivárogtatók körül zajlott. Olyannyira, hogy a Pintér vezérelte belügyiek – gondolom Orbán óhajának megfelelően – az ügy eme leágazását a baloldal problémájának tekintette, s tulajdonképpen csak egy bő hónappal ezelőtt nyilatkozott oda, hogy a titkosszolgálati jelentést tulajdonképpen nyilvánosságra is lehetne hozni. És lám: most meg is tette. 

Pontosabban szemezgetett belőle, de magát a 2009-es összefoglaló, összegző iratot nem tette közkincsé. Nem, mert abból nem az olvasható ki, amit a Fidesz akart és ami számára a választási kampány újabb fontos elemévé vált, hogy tudniillik maga Gyurcsány a kiszivárogtató. Kiolvasható viszont belőle, hogy a terjesztő viszont nem más, mint az állampárt, akarom mondani a Fidesz. Mellesleg ez a most nyilvánosságra került jelentésből is megtudható, noha sietve nyilatkozó Kocsis Máté az anyag eme szeletéről egy szót sem ejt.

Pedig ez a lényeg: ki, kik gondoskodtak arról, hogy hónapokig tartó ribillió zavarja meg a pesti polgárok nyugalmát, kik szervezték a Szabadság térre a szélsőséges futballszurkolókat – vajon ki lehet velük ilyen meghitt kapcsolatban? -,kik rendelkeztek már akkor is olyan médiabefolyással, hogy egy megvágott, manipulált hangfelvétel jusson el a közrádiótól kezdve a kereskedelmi adókig? 

Szóval, bár sok kérdést ez a most, ismét csak manipuláltan nyilvánosság elé tárt két jelentés sem tisztáz, azt azonban  igen, hogy az MSZP belső ügyének szétterítése a közönség felé, az a Fidesz bűne. Vagy ha úgy tetszik. Orbáné.  Persze egy hosszú futballpályafutás alatt előfordul, hogy az ember öngólt lő. 

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!

Szerző
Németh Péter