Herczeg Attila
Forrás: Intercom
- Hogy tetszett a film?
- Az a helyzet, hogy most annyiszor láttam egymás után, csak az utolsó előtti nap még háromszor néztem végig az utómunkák miatt, hogy azt gondoltam, ez a vetítés már nélkülem is megy. De visszakérdezek: neked hogy tetszett?
- Érződik, hogy jól megírt sztori, de a tempó lehetett volna gyorsabb. A negatív kritikákat, amiket előzetesen kapott, nem igazolta. Ez fontos, hiszen ha jól tudom, régóta készültél nagyjátékfilmre.
- Igen, de sokáig nem volt rá módom. Persze közben megtaláltam az elfoglaltságot, reklámfilmeket rendezek, és nagyon szeretem azt a közeget. Vártam azt a könyvet, amivel meg tudok majd mutatkozni, aztán úgy hozta a sors, hogy Csurgó Csaba (a film forgatókönyvírója) által ez a lehetőség megteremtődött három évvel ezelőtt. Kerestek már meg forgatókönyvvel még jó öt éve külföldről, de mivel a színészválasztásba nem lett volna beleszólásom, nem vállaltam el. Tehát majdnem előbb készítettem filmet külföldön, mint itthon.
- Még 2008-ban első filmedként tervezted a '71-es A gyilkos a házban van című magyar krimi feldolgozását, mi lett azzal?
- Szatíra lett volna, és valóban, a magyar film lett volna az alapja. De nem remake-t akartunk belőle csinálni, hanem az eredeti forgatókönyv alapján egy új adaptációt. Évekig dolgoztunk rajta, de aztán úgy döntöttünk a producerrel, hogy mégsincs meg benne az, amivel elsőfilmesként érdemes lett volna debütálni. Tudom, hogy Magyarországon furcsának hangzik, de szakmámnak tartom a filmezést, és az emberek túlnyomó többsége itt iparos. Kevesen elmondhatják magukról, hogy művészek, de ezt amúgy sem ők állítják ki magukról. Nekem a megközelítésem a filmhez az, hogy rendes iparos munkát kell csinálni, hogy egyszer eljuss oda, hogy valaki többet lásson benne, mint amit te gondolsz. Sokkal nagyobb bátorság kell közönségfilmhez, itt konkrét előképek vannak, a kritika sokkal kevésbé megértő, még ha a közönség szereti is, de a közönség amúgy is könnyen ítél, és könnyebb is egy ilyen filmmel megbukni, mint egy szerzői alkotással. Ha ez a film csinál mondjuk 10 ezer nézőt, az hatalmas bukás, míg egy szerzői filmnél azt mondják, ez nem is rossz. Maga a közeg is ennyire kettős mércével mér. De szeretem a kihívásokat.
- Az ipar így tartja fenn magát.
- A reklámon belül is be vannak téve a rendezők mindenféle dobozokba, hogy például ő ilyen fiatalos filmeket készít, ő csak hajfilmeket, ő meg mondjuk kajában utazik, és én mindig törekedtem arra, hogy minél többfélét csináljak. Másoknál is azt a reklámfilmet szerettem, ami eléggé életszerű, ne azt érezd a reklámban, hogy ilyen kitalált világ, hanem valódi emberek legyenek benne, valódi problémákkal. Az igazán jó reklám jó minifilm, és a világra reflektál.
- Van kedvenc reklámod a sajátjaid közül?
- A sajátjaimból nincs, illetve van, de arról nem nyilatkoznék. Mondok egy remek darabot viszont, azt hiszem egy amerikai IKEA-reklám. Egy házaspár jobbról és balról bejön egy konyhába, beszélgetnek, aztán egyszer csak összevesznek valamin, irdatlan vita kerekedik. Aztán nyit a kamera és kiderül, hogy valójában egy bemutatókonyhában állnak az IKEÁ-ban, csak annyira otthonos a konyhája, hogy elfelejtették, hogy nem is otthon vannak. Ez szerintem zseniális.