A végső döntés

Kádár Gábor és Vági Zoltán könyve, A végső döntés újabb komoly adalék a hazai holokauszt történetéhez.

A korábbi századok zsidóellenes eseményei ismertek: Nagy Lajos kiűzte a zsidókat, a mohácsi vész idején megostromolták a Jagellók bankárja, Fortunatus Imre házát, olvashattuk Schulhof Izsák Budai krónikáját, amely az 1686-os visszafoglalás idején a keresztény csapatok zsidóellenes atrocitásairól szól. 1848-ban több tízezren vettek részt magyarországi pogromokban. Az akkori vezetők mind liberálisak voltak, Kossuthtól Petőfin, Szemerén, Batthyányn át Táncsicsig. Az utolsó napokban a magyar parlament emancipációs törvényt hozott, ám bevezetésére már nem volt módja. Istóczyék antiszemitizmusáról és a tiszaeszlári vérvád történetéről sok helyütt lehet olvasni.

A könyv nemcsak a zsidók pusztulását, hanem számos etnikai tisztogatást és népirtást is bemutat: a sztálini rendszer bűneit, az 1945 utáni lakosságcserék szörnyű következményeit. A zsidóság kiirtására Hitler nem adott írásos parancsot, a náci állam sok területen a Führer rejtett kívánságait kitalálva működött, de beszédeiben és magán monológjaiban épp elég utalás van erre, és más tömeggyilkosságokra is. Nyilvánvalóan ő az értelmi szerző.

Hasonlóan homályos a magyarországi holokauszt kezdete is. A végső döntést a deportálásokról, úgy tűnik, Endre László "zsidóügyi" államtitkár szentkúti kúriájában hozták meg, Jaross miniszter, Eichmann és mások társaságában, 1944. április 22-én. Endre nevét ma keveset emlegetik, noha ő volt a "törvénytelen antiszemitizmus" lelke, aki túllépett a sok brutális zsidótörvényen is. Szoros barátsága Eichmannal sem közismert, együttműködésük pecsételte meg a magyar zsidók sorsát. A terv eleinte 100 ezer fő munkára vitele volt, ez később minden zsidó kiirtására módosult.

Arról is olvashatunk, hogyan álltak ellen a finnek, az olaszok, a bolgárok vagy a románok német szövetségesük zsidótlanító követeléseinek. Az utóbbiak ugyan százezreket öltek meg a megszállt Ukrajnában, de Ó-Románia zsidósága kevés veszteséget szenvedett, csak Észak-Erdélyben hurcoltak el szinte mindenkit a magyarok. A könyvből kirajzolódik, hogyan kerül felszínre a társadalom mélyén lappangó, irracionális gyűlölet, amit a zsidók vagyonának megszerzése is motivált, s ami állami támogatással népirtásba torkolt.

A magyar állam felelőssége egyértelmű: Horthy szabad kezet adott Sztójay kormányának s 200 ezer hivatalnok, csendőr, vasutas vett részt a deportálásban. Egy fideszes potentát a Szabadság-térre tervezett emlékmű kapcsán ezt mondta: A német megszállás, illetve a szélsőjobboldali elemek akkori pozícióba kerülése mérföldkő volt a magyar zsidóság katasztrófájában. Valóban, mérföldkő volt az úton, melyet a magyar kormányok építettek, a numerus clausustól Auschwitzig.