Paks, az ígéret földje

Publikálás dátuma
2014.02.25. 06:19
Németh Lászlóné miniszter Hamvas István, a paksi atomerőmű vezérigazgatója (balról) és Baji Csaba, az MVM-csoport elnök-vezériga
Egymás után cáfolták a demokratikus ellenzéki pártok Németh Lászlóné fejlesztési miniszter tegnapi, Pakson elhangzott állításait. Az MSZP, az LMP, és az Együtt-PM szerint ugyanis kizárt, hogy a paksi atomerőmű bővítése során 40 százalékos lesz a magyar beszállítói hányad, tízezer új munkahely létesül, és 13 százalékkal olcsóbb lesz az új blokkokban termelt áram ára. A valóság az, hogy legalább kétszeres áron termelik majd az új reaktorokban a villamosenergiát, mint a mostaniakban. Csupán néhányszáz új munkahely teremtődik. A hazai beszállítói hányad pedig jó ha tíz százalék lesz.

Hazudott Németh Lászlóné, amikor tegnap Pakson azt mondta, hogy 13 százalékkal lesz olcsóbb a villamosenergia ára az atomerőmű bővítésnek köszönhetően - jelentette ki Jávor Benedek független országgyűlési képviselő. Szakértők számításai szerint ugyanis a paksi új blokkok 30 forint/kilowattóra áron tudják majd előállítani az energiát, miután csupán az orosz kölcsön költsége 15 forintos kilowattóránkénti terhet jelent majd az áramárban. Ez a duplája a jelenlegi piaci árnak. Az Együtt-PM határozottan ellenzi a paksi bővítésről szóló titkos és sunyi paktumot, a folyamatos hazudozást és továbbra is úgy véli, Paksról a népnek kell döntenie - fogalmazott az Együtt-PM társelnöke.

A baloldali Összefogás szerint a paksi atomerőmű-beruházás csak néhány száz tartós munkahelyet eredményez. Az ellenzéki szövetség pártjai arra számítanak, hogy a parlament még márciusban dönt az erőmű bővítéséhez szükséges hitelszerződésről. Erről már Szabó Imre volt MSZP-s környezetvédelmi miniszter beszélt tegnap.

Jávor Benedek ugyanakkor elmondta: az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2009-ben készült vizsgálata szerint a két új blokk mintegy tíz évig tartó építése hat-hétezer munkahelyet teremt, működésük viszont mindössze hét-nyolcszáz tartós állást eredményez majd. Szerinte példátlan, hogy egy ekkora beruházásnak ilyen kicsi legyen a munkahelyteremtő képessége, ha tehát a kormánynak új állások létrehozása a célja, akkor a paksi bővítéssel "a legrosszabb megoldást választotta". Az Összefogás úgy véli épületfelújítási programok megvalósítása és a megújulóenergia-termelés sokszorta annyi állást eredményezne, mint az atomerőmű bővítése. A PM társelnöke elmondta, információik szerint a kormánytöbbség március közepére még egy parlamenti ülést tervez, amelyen nemcsak a paksi beruházáshoz kapcsolódó hitelszerződést készül napirendre venni, hanem amiatt módosítani akarják az államadósság-plafonról szóló szabályt is.

Az MSZP-s Szabó Imre szerint a paksi beruházás kis és közepes vállalkozások helyett csak egy cégcsoport, a Közgép számára lenne kedvező. Szerinte ez magyarázza a sietséget, amellyel a kormány a szerződést megkötötte, mivel az Orbán-kormány célja az lehet, hogy ha veszít a választáson, ezen "a cégbirodalmon keresztül spájzoljon be" az ellenzéki időszakra.

Az LMP kíváncsi a magyar beszállító adataira
Valamennyi olyan cég adatait ki akarja kérni az LMP a Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-től és a MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-től, amelyek közpénzből vagy uniós forrásokból részesülnek a paksi bővítés keretében - jelentette be tegnap Szél Bernadatt. Az LMP társelnöke azt mondta, hogy információi szerint a kabinet továbbra is kitart amellett, hogy a paksi bővítésen 40 százaléknyi magyar beszállító fog dolgozni. Hozzátette, már egy ideje zajlik a cégek pályáztatása a részvételre.  A fejlesztési miniszter megjegyzésére, miszerint az új uniós költségvetési ciklus forrásainak egy részét ezeknek a vállalkozásoknak az alkalmassá tételére fogják fordítani, az LMP egyfajta osztogatást sejt. A paksi bővítésről készült megvalósíthatósági tanulmány (Lévai projekt) szerint kevesebb mint száz magyar cég alkalmas arra, hogy részt vegyenek egy ilyen munkában. A Németh Lászlóné által közölt számítások például az áram áráról a vagy fantomtanulmányok részei vagy "sima hazugságok", senki sem látta azokat - jelentette ki az ellenzéki képviselő.

A volt környezetvédelmi miniszter Ukrajna példáját felhozva utalt arra, milyen az, ha egy ország az orosz elnök, "Putyin ölelésébe kerül", és egyetlen partnere az energiaellátásban egy diktatórikus hatalom. Szerinte a kormány az Oroszországgal kötött szerződéssel eladta Magyarország függetlenségét, és a nyugat helyett Fehéroroszország, Azerbajdzsán és Türkmenisztán felé fordította az ország szekérrúdját, de ezen az emberek az április 6-ai választáson még változtathatnak.

Az ellenzéki politikusok Németh Lászlóné fejlesztési miniszter tegnapi Pakson tett látogatásán elhangzottakra reagáltak. A miniszter sajtótájékoztatóján közölte: a számítások szerint 13 százalékkal csökkenthető lesz a villamos energia ára, ha megvalósul a kapacitásbővítés, azaz megépül a tervezett két atomerőművi blokk Pakson. Ez a gazdaság élénkítését és a befektetők vonzását is segíti - tette hozzá. Némethné leszögezte, nem lehet kérdés a kapacitásfenntartás szükségessége.

A miniszter megismételte a korábban már elhangzott állításokat: az építkezés a magyar bruttó hazai termék (GDP) egy százalékos növekedését hozhatja, a beszállítók 40 százalékát hazai cégek adhatják. Ez szerinte a mintegy 10 milliárd eurósra becsült beruházási költségek 40 százalékát jelenti. Az orosz fél azonban pályázatni fogja a leendő beszállítókat, a magyar félnek ugyanakkor véleményezési, felülbírálati joga van - jegyezte meg Némethné. (Ismeretes: az Európai Unió versenyjogi vizsgálatot helyezett kilátásba amiatt, hogy az oroszok tendereztetés nélkül kapták meg az építési megrendelést a magyar kormánytól.)

Elemzők úgy látják, a hazai vállalkozók számára kellemetlen fejlemény, hogy miközben az orosz fővállalkozó a Roszatom versenytárgyalás nélkül kapta meg a magyar kormányzattól az óriási megbízást, az atomipari vállalat kemény versenyeztetésen választja majd ki a magyarországi beszállítóit. A paksi beruházásról szóló megállapodást pedig könnyű lesz betartania a Roszatomnak, miután az egyezségben csupán az szerepel, hogy a felek törekednek a 40 százalékos magyar részvétel elérésére. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő a sajtóhírek szerint mindössze nyolc százalékos magyar beszállítói arányról beszélt. A hazai szakemberek pedig kedvező esetben 10-15 százalékos magyar közreműködői részarányt tartanak valószínűnek.

Miniszter a kormány álláspontját ismételve elmondta: közvetlenül 8-9 ezer szakembernek biztosíthat munkát a két új paksi blokk felépítése, de ezen felül még jelentős számú új munkahelyet vár a kormány a projekttől. Elemzők szerint viszont a kormányzat által remélt álláshelyeknek csupán a töredéke létesül majd.

Némethné arról is beszélt: "az aláírt államközi hitelszerződés üzleti modellen alapul. A hitel terheit, kamatait nem terheljük rá a beruházásra, így az ott megtermelt energia olcsóbban kerülhet a piacra" - mondta a miniszter. Németné szerint ezt az EU nem fogja burkolt állami támogatásnak minősíteni. "A megállapodásokat előzetesen bemutattuk az EU-nak, amely nem emelt kifogást" - mondta, hozzátéve, hogy az előkészületek előrehaladtával aláírandó szerződéseket szintén be fogja mutatni a kormány Brüsszelben.

Elemzők felhívják a figyelmet: abban az esetben, ha a magyar adófizetők forintjaiból törlesztjük az orosz hitelt, és a leendő külföldi vevők – a kormány szerint elsősorban a német ipar – kapják az új blokkokban termelt olcsó paksi áramot, ők részesülnek az erőműbővítésre elköltött költségvetési támogatásból is.

Szerző

A devizásügyben nincs jogi megoldás

Publikálás dátuma
2014.02.25. 06:17
A liberálisok főtanácsadója nem ért egyet szövetségeseik valamennyi gazdasági programpontjával. Fotó: Tóth Gergő/Népszava
A bíróságoktól semmi jóra nem számíthatnak a devizahitelesek - véli az Európai Bíróság főtanácsnoki indítványának megjelenése után Bodnár Zoltán. A Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke szerint a devizaadósok kérdése szociális probléma, ehhez mérten kell kezelni. Bodnár úgy véli, a lehető legszűkebb körben - ahol lakóingatlan van veszélyben -, költségvetési forrást felhasználva lehet segíteni az adósokon. Az Alkotmánybíróság nem illetékes abban a kérdésben, amelyet a kormány feltett neki - állítja a Magyar Liberális Párt gazdasági főtanácsadója.

- Mire számíthatnak a devizahitelesek az Európai Bíróság főtanácsnoki indítványának fényében?

- Semmi jóra. A magyar polgári törvénykönyv kimondja, hogy a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötései a bíróság előtt határidő nélkül megtámadhatóak. Két esetben azonban nem vizsgálható a szerződési kikötés tisztességtelensége: ha az a főszolgáltatásra vagy a szolgáltatás és az ár viszonyára vonatkozik, feltéve, hogy egyébként a kikötés világos és érthető. Ez a szabályozás egy 1993-as uniós fogyasztóvédelmi irányelven alapul. A Kúria azt kérte az Európai Bíróságtól, értelmezze az irányelvet abból a szempontból, hogy a devizahitel-szerződések a vételi és eladási árfolyam alkalmazására, vagyis az árfolyamrésre vonatkozó kikötéseinek tisztességtelensége vizsgálható-e. A főtanácsnok a jelentésében javaslatot tett a Bíróságnak arra, hogy az milyen ajánlást tegyen a Kúriának. Legfontosabb javaslata szerint a devizaalapú hiteleknél a devizaváltás a főszolgáltatás része, amely nélkül a szerződés nem teljesülhet, így az árfolyamrésre vonatkozó kikötés tisztességtelensége nem vizsgálható.

- Ez hasonlít a Kúria korábbi véleményéhez.

- Igen, ez egybevág a Kúria tavaly júliusi egyik ítéletével és a jogegységi határozattal is, amelyben a Kúria leszögezte, hogy ezeknél a hiteleknél a szerződés elválaszthatatlan része a devizaváltás, enélkül nincs kölcsönügylet. Maguk a bankok is a reájuk vonatkozó számviteli szabályok szerint lekönyvelik a devizaváltást mind a folyósítás mind a törlesztések esetében. A Kúria tavaly júliusi ítélete azt mondta ki, hogy az árfolyamrés olyan költség, amelynek mértékét tételesen fel kell tüntetni a szerződésben. Mivel a perbeli szerződésből ez hiányzott, az egész szerződés semmis lett volna, ez pedig nem szolgálta volna sem a bank sem az adós érdekét, a Kúria kijavította ezt a jogi hibát, és a szerződés részévé tette az árfolyamrés meghatározását, mégpedig abban a mértékben, amit a szerződés megkötésekor alkalmazott a bank. Az árfolyamrés utóbbi módosításai, amelyek az ügyfélnek többletköltséget okoztak, többé nem voltak alkalmazhatók, mert a banknak nem volt joga ahhoz, hogy az árfolyamrést egyoldalúan módosítsa.

A főtanácsnok azonban mást is mondott: amennyiben a bíróság nem értene egyet a javaslatával, akkor meg kell vizsgálni azt a második esetet is, amikor nem vizsgálható a szerződéses kikötés tisztességtelensége. Ez tehát az az eset, amikor a kikötés a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás és az azért járó ellenszolgáltatás arányára vonatkozik. Itt a főtanácsnok kicsit árnyaltabb volt. Ő a Kásler-ügy iratai alapján nem látja egészen világosan, hogy ténylegesen történt-e devizaváltás vagy a deviza itt csak mintegy értékmérő jelent meg. Ha nem történt, akkor az árfolyamrés nem a szolgáltatás-ellenszolgáltatás nyújtásához kapcsolódik, hiszen tulajdonképp nincs szolgáltatás. Ezt a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia. Ha azonban bebizonyosodik, hogy valóban történik devizaváltás az ügylet kapcsán, akkor a főtanácsnok szerint vizsgálható a kikötés tisztességtelensége. A tisztességtelenség vizsgálatának kizárására vonatkozó mindkét esetben azt is meg kell nézni, hogy a szerződési feltételek világosak és érthetőek voltak-e, ennek eldöntése ugyancsak a nemzeti bíróság feladata. Ebben a konkrét ügyben a főtanácsnok szerint a szerződés szövege világos. De azt meg kell vizsgálni, hogy az ügyfél rendelkezett-e azokkal az információkkal, amelyekkel fölmérhette, hogy a kikötésnek reá nézve milyen gazdasági következményei vannak.

- Vagyis ha felmérhette volna a kockázatokat, de nem tette, az nem elegendő?

- Polgári jogi alapelv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Az kevés, hogy az ügyfél nem olvasta el az apró betűs részt. Arra sem lehet hivatkozni, hogy az adós nem értette a szerződést: akkor meg kellett volna kérnie a bankot, hogy addig magyarázza a szerződést, amíg világossá nem válik.

- Ki a felelős a devizahitelezés elterjedéséért?

- Senki és mindenki. Az emberek nem felelőtlenül jártak el a 2000-es évek elején. Volt egy nagyon magas forintkamat, mert az akkori jegybankelnök, Járai Zsigmond erős forintot akart. A magas forintkamathoz erős forintárfolyam tartozott. Ugyanakkor alacsonyak voltak a devizakamatok, és a bankok egyszerűen juthattak devizához az anyabankjaiktól. Akkoriban mindenki - beleértve a kormányt, a lakosságot, a piaci elemzőket - arra számított, hogy a 2004-es uniós csatlakozás után 3-4 éven belül belépünk az eurózónába. Ha a banki elemzőket megkérdeztük, azt láttuk, hogy historikusan a márka és a svájci frank, majd az euró és a frank erős korrelációban van. Arra számítottak, hogy ez így is marad, de nem így lett: közbeszólt a válság. A válságig nem volt semmi baj a devizahitelekkel: a forint erősödött, tartottunk az eurózóna felé. A törlesztőrészletek csökkentek. A bankok is csináltak hülyeséget, amit nem kellett volna, egyre inkább csak az ingatlanfedezet értékére és nem az adós fizetési képességére koncentráltak. Erős piaci verseny volt, futottak az ügyfelek után.

- Felmerülhet a kormányzati felelősség kérdése?

- Arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mit tehetett volna az állam. Betilthatta volna: ezt egyébként egyik környező országban sem tették meg. Bevonták kötelező tartalékképzés alá vagy egyéb közgazdasági eszközökkel igyekeztek ellenösztönözni a bankokat. De nem sok ország van, ahol ekkora problémát okozott. 2007 őszén Király Júlia, a jegybank alelnöke már felhívta a figyelmet, hogy túl nagy a devizahitelek aránya, a PSZÁF már 2006-ban készített kiadványokat, amelyek felhívták a figyelmet a devizahitelek kockázataira. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy a forinthitelek a devizahitelekhez hasonló arányban dőlnek be. Ez ugyanis nemcsak az árfolyamtól függ, hanem az adósok fizetőképességének változásától is. Például aki elvesztette az állását, az a forinthitelt éppúgy nem tudja fizetni, mint a devizahitelt.

- A bankoknak kötelességük lett volna gondoskodniuk a fedezetről, most azonban azt látjuk, hogy tömegesen váltak fedezetlenné a devizahitelek.

- Igen, ez a bank kockázata, buknak is rajta. Amikor azt mondja Lázár János miniszterelnöséget vezető államtitkár, hogy eddig az ügyfelek futották a kockázatot, most már fussa a bank, az súlyos félreértés. Az árfolyamkockázat az ügyfélé, mert ő így kérte az elején. A banknak is van kockázata: az, hogy az ügyfél nem fizeti vissza a hitelt. Ezt viszont az első pillanattól vállalja a bank. A pénzintézetek hibája abban áll, hogy olyanokat is hiteleztek, akik egy prudensebb megközelítésben nem lettek volna hitelképesek. A személyre és az ügyletre is vonatkozik ez: a fedezet mértékére, és az adós jövedelmi viszonyaira is. Az ügyfelek kiszámolták, hogy ha forinthitelt vesznek fel, az adott törlesztőrészletet eredményez, ugyanez svájci frank alapon sokkal alacsonyabb. Ezért úgy gondolták, hogy nagyobb hitelt vesznek fel, hiszen az a törlesztőrészlet még belefér a családi büdzsébe. És akkor megvették még az új hűtőszekrényt is. Ebben szerepet játszanak a pénzügyi kultúra hiányosságai is.

- Van-e végleges megoldás a devizahitelesek problémájára?

- Jogi megoldás biztosan nincs, mert maga a probléma sem jogi. A valódi megoldás egy egészségesen erős forintárfolyam lenne. 2010 márciusában a frank 183 forint volt, ma 250 fölött van. A törlesztőrészlet változatlan kamatok mellett 40 százalékkal nőtt. 2007-ben ez a frank 153 forint volt. A 2007 és 2010 közötti különbségben bene van a világgazdasági válság, hogy a dollár és az euró bizonytalansága miatt a svájci frank lett a menekülődeviza. De 2010 óta ilyen hatásról nem beszélhetünk: a válság konszolidálódik. A mostani árfolyam egy az egyben a második Orbán-kormány "áldásos" tevékenységének köszönhető. A gazdaságnak amúgy is kellene az erősebb forint. És van egy másik lehetőség, amellyel élhetne a kormány mégsem teszi. Bevezették ezt az orbitális bankadót, ami példátlan a világon. Többek között azért, mert ez egy konfiskatív adó. Az alapja a 2009-es mérlegfőösszeg, ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy milyen teljesítményt nyújt a vállalat. Vagyis ha nem termeli ki, akkor a saját tőkéjéből kell kifizetni, tehát a kormány elvonja, államosítja a vagyont, konfiskál. Van egy köre a devizahiteleseknek, ahol valóban szociális problémát jelent az adósság. Ahol a lakhatást veszélyezteti a hitel, vagy azért mert az adós elvesztette a munkáját, vagy a törlesztőrészlete nőtt, de a jövedelme nem.

- A végtörlesztésnél egyáltalán nem került elő ez a szociális szempont.

- Így van, úgy tűnik, azt a képviselők maguknak találták ki. A kormánypárti képviselők 75 százaléka végtörlesztett. Lehetne annyival csökkenteni a bankadót, amennyit a bankok a devizahitelesek helyzetének konszolidálására fordítanak. A bankok nyitottak lennének egy ilyen egyezségre. Lehetne a hitel meghosszabbításában, az adósság egy részének elengedésében gondolkodni. Az állam ebben a formában pénzt fordít arra, hogy egy szociális helyzetet kezeljen, a bankok pedig ily módon helyre tudnák állítani az adósok fizetőképességét. A lehető legszűkebb körben kerülhet erre sor: csak, ha az adós lakhatását biztosító lakás került veszélybe. Nincs más megoldás, mint hogy az állam a zsebébe nyúl a szociális probléma orvoslására. Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy az egész devizahiteles probléma túl van dimenzionálva, és a társadalmi megítélése sem egyértelmű. A legcsekélyebb mértékben sem mondhatjuk azt, hogy a többségi vélemény szerint mindenkit meg kellene menteni.

- Úgy tűnik, hogy a Fidesz ezt a kormányzati ciklust kihúzza újabb érdemi devizahiteles mentőcsomag nélkül.

- Emellett az alkotmánybíróság mellett gyakorlatilag bármit megtehet a kormány. A testület elutasította azokat a beadványokat, amelyek a végtörlesztés alkotmányellenességéről szóltak. Erről tavaly februárban jelent meg az alkotmánybírósági határozat, amely egy gyalázatos szöveg. Ez egy konfiskálás, itt a bank pénzét elvették mindenféle kárpótlás nélkül. Volt már ilyen, amikor az állam beavatkozott: akkor is volt Ab-határozat. Akkor a testület nagyon precízen körbejárta, hogy mi az a speciális eset, amikor ezt meg lehet tenni. A rendszerváltás például ilyen volt. De néhány évvel később, amikor Bokros Lajos ismét hozzá akart nyúlni a hitelkamatokhoz, az már nem minősült rendkívüli helyzetnek. A végtörlesztés évében pedig konkrétan semmi sem történt. A kormánytól tulajdonképpen bármi kitelik. De ha átgondolják, akkor belátják, hogy nem lehet az eredeti árfolyamon forintosítani ezeket a hiteleket. Ez a magyar bankrendszernek 3700 milliárd forintjába kerülne. Ezt már a szektor nem tudná elviselni, akkor bezárnának a bankok. A tőzsdén jegyzett nagy intézmények leánybankjaitól nem elegáns felszámolásba menekülni. Békeidőben és normális üzletmenet mellett nem is tennének ilyet, hanem beleteszik a szükséges tőkét, majd csendesen kivonulnak. Ők egyébként az elmúlt években közel 900 milliárd forint tőkét tettek a szektorba. De ha a kormány azt mondja, hogy holnap megvágja a bankszektort 3700 milliárd forintra, akkor a világon senki nem fog csodálkozni. Hiszen ők is tudják, hogy nem azért ment csődbe, mert rosszul gazdálkodott, hanem mert a magyar állam konfiskálta a vagyonát.

Fotó: Tóth Gergő/Népszava

Fotó: Tóth Gergő/Népszava

- A kormány továbbra is az alkotmánybíróság válaszára vár: azt kérdezték, hogy a válságra, mint különleges körülményre hivatkozva módosíthatóak-e a szerződések. Milyen válaszra számít?

- Az Ab-nak helyesen azt kellene válaszolni, hogy nem tartozik ez a probléma az feladatai közé. Az Ab-ről szóló törvény értelmében az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy szerződéses konstrukciók, szerződési kikötések alkotmányellenességét vizsgálja. Az Alkotmánybírósáról szóló törvény világosan kijelöli az Ab hatáskörét, azt, hogy mikor járhat el. Vizsgálhatja jogszabály, jogegységi döntés vagy egyedi bírói ítélet alaptörvény-ellenességét, ilyen indítvány azonban nem érkezett az Alkotmánybírósághoz. A kormány absztrakt szerződési kikötések vizsgálatát kezdeményezte, ráadásul a beadvány tele van ténybeli tévedésekkel.

- A kormány a devizahitelesek dolgában meglehetősen óvatos, nem úgy a gazdaságpolitikája dicséretében. Azt állítja, hogy a sok ellenzéki kritikákat kiváltott intézkedései mostanra beértek. Minek köszönhető ez a túlzónak tűnő önbizalom?

- Sok esetben csak szerencséjük volt. Az alacsony alapkamat és a magyar államadósság sérülékennyé teszi a gazdaságot. A Fed eszközvásárlási programja fűtötte a világgazdaságot. Ebben a helyzetben a befektetők megveszik a magyar állampapírokat, és az sem zavarja őket, hogy bóvliban vagyunk.

- Hogyan került a Magyar Liberális Párthoz?

- Soha nem vállaltam politikai szerepet. Fodor Gábort tanítottam az egyetemen, és ő keresett meg tavaly, hogy csinál egy liberális pártot, és miután én szabad gondolkodó vagyok, nem esett nehezemre. Nincsenek politikai ambícióim, és itt nem kényszerülök bele, hogy olyan dolgot mondjak, amellyel nem értek egyet. Vannak olyan gazdaságpolitikai ötletek az Összefogás más pártjainak programjában, amelyekkel nem értek egyet, ezt mindig el is szoktam mondani. Például én nem tudnám azt mondani, hogy az ingatlanadó bevezetése jó ötlet ma Magyarországon, ahol a lakóingatlan-birtoklás 90 százalékban életcél, emellett gyakorlatilag nincs ingatlanpiac. Például mit tehet az a nyugdíjas, aki egy nagy lakásban lakik a belvárosban. A nyugdíjából biztosan nem tudja kifizetni az ingatlanadót. Mondhatnánk, hogy költözzön el, ez azonban nemcsak antihumánus, de a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetben lehetetlen is lenne.

- Mi a helyzet az egykulcsos adóval?

- Annak van egy közgazdasági logikája, hogy egyetlen adó van, ami minden jövedelemre érvényes. De nekem nem fáj, ha csinálnak egy második adókulcsot. Annak azonban szerintem nem szabad hármassal kezdődnie, és havi bruttó 500 ezer forintos bér felett léphetne be.

- Ezzel gyakorlatilag nem szedünk be semmit...

- Azért annál többet. De miért akarnánk kiszúrni a középosztályba tartozó emberekkel? Ez nem cél.

- Áfacsökkentésre lát mozgásteret?

- Egyelőre nem. Azt azonban nehéz megmondani, hogyan áll az idei költségvetés. Varga Mihály szerintem áprilisig tudja, mi van a büdzsében: azután ha nyernek, majd megoldják, ha nem, akkor pedig már nem az ő gondjuk.

- Mi történik ha az Összefogás nyer? A liberálisoknak mekkora a befolyásuk a szövetségben?

- Nem gondolom, hogy a liberálisok fogják fújni a Passzátszelet egy koalíciós kormányban. De azért mégiscsak lehet befolyásolni a döntéseket annak érdekében, hogy Magyarország visszatérjen egy normális piacgazdasági működéshez, szemben azzal ami ma történik, s ami az egykori államszocializmus eltorzult, nemzetiesített újjáélesztésére emlékeztet. Ha nem így lenne, nem lennék itt.

Megint elmeszelte az Ab a büntetőadót

Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütköző a 98 százalékos különadóra vonatkozó törvényi rendelkezés, ezért annak alkalmazását megtiltotta az Alkotmánybíróság (Ab) tegnap meghozott határozatában. Egy tatabányai munkaügyi bíró indítványa alapján az emberi jogi egyezményre, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának több tavalyi döntésére hivatkozva az Ab kimondta, a vitatott törvényi rendelkezés, amely a különadó mértékét rögzíti, ellentétes a tulajdon védelmével. Miután a rendelkezés 2013. december 30-ig volt hatályban, az Ab nem semmisítette meg a jogszabályt, de alkalmazását megtiltotta a bíróságok számára.

A 98 százalékos különadóról a Fidesz hatalomra kerülését követően hozott törvényt, hogy megadóztassa a 2005-2010 közötti, szerinte "pofátlan" mértékű, kétmillió forint feletti végkielégítéseket.

Az adó eredetileg visszamenőleges hatályú lett volna, de nemcsak emiatt futott neki végül háromszor az Országgyűlés az idevágó törvény megalkotásának, hanem azért is, mert 2010-ben és 2011-ben az Ab kétszer is megsemmisítette a szabályozást, annak nyilvánvaló alkotmányellenessége miatt. Tavaly úgy módosították a szabályozást, hogy 2014. január 1-jével az eddigi 98 százalékról 75 százalékra csökkentették a végkielégítéseket terhelő különadót.

Az Ab mostani döntése tehát megkésett, ám Salamon László alkotmánybíró mégis különvéleménnyel élt. A KDNP egykori képviselője maga is megalkotója volt a jogszabálynak, sőt, megszavazta azt a döntést is, ami az Ab jogköreit korlátozta. Miután ugyanis 2010. október 26-án az Ab alkotmányellenesnek minősítette a 98 százalékos különadót, a Fidesz-KDNP módosította az alkotmányt és az Ab-ről szóló törvényt, így a testület azóta nem vizsgálhat költségvetést érintő jogszabályokat.

Szerző