Előfizetés

Felség

Még van hová fejlődni. Tény, világszerte vannak demonstrációk a regnáló hatalom mellett, ahogy nálunk is, amikor megindul a békemenet. De sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a mi kedves vezetőnk kissé le van maradva például a venezuelai elnöktől. Nicolas Maduro ugyanis táncra kérte az egyik nyugdíjast, aki mellette tüntetett a főváros, Caracas utcáin. Persze több százzal nem rophatta, ám így is példát mutathatott arra, miképpen kell meghálálni, ha felvonulnak érte. Szegény ukrán elnök rosszabbul járt, mert mire táncra perdülhetett volna támogatóival, a többiek már el is kergették. Aztán még magyarázkodhat is - ha egyáltalán lesz rá módja -, mivel tömeggyilkosság miatt keresik.

Nálunk egészen más a helyzet. Csak annyi stimmel, hogy itt is tüntetnek a kormány mellett. Azt viszont mindenki tudhatja, hogy ez egy más rendszer, egy más kormány, egy más vezető és így a békemenet is egészen más. Ők például nem hagyják magukat megtéveszteni attól sem, ha a kedves vezető katonák sorfala előtt beszél - meglehetősen harciasan -, mert tisztában vannak vele, hogy Orbán Viktor szándékai békések. A mi kormánypárti tüntetőink pedig éppen a társadalmi békesség szükségszerűségét akarják hirdetni minden helyzetben. A választás előtt egy héttel is azért vonulnak majd az utcára, hogy támogassák a magyar-magyar kiegyezést. Persze úgy gondolják, hogy a nemzet építését kizárólag a jelenlegi formában és csakis Orbán Viktor vezetésével lehet folytatni, ami azért magában rejti a kirekesztés gondolatát is. Hiszen aki nincs velük, az ellenük van, ily módon a nemzet része sem lehet, nem védheti velük a nemzeti szuverenitást, nem őrizheti az identitást, vagyis Gyurcsány és az Európai Unió szekértolója.

Ami pedig a volt miniszterelnököt illeti, ha még nem kapott volna eleget, akkor a békemenetben is büszkén vonuló Fricz Tamás politológus intézte el életre szólóan. Lényegében megtiltotta neki, hogy Orbánt "ekézze", hiszen ezzel lerántja őt a maga színvonalára, ami "erkölcsi értelemben felségsértés". A hívek és hódolók pedig ezt nem hagyhatják.
Akkor már inkább, szabad egy táncra?

Közelkép - Színház és nevelés

Gigantikus vállalkozás Cziboly Ádám - Bethlenfalvy Ádám Színházi Nevelési Programok kézikönyve című kötete, ami a L' Harmattan Kiadónál jelent meg. 119 szervezet 172 programjáról van benne szó.

Becsülettel feltérképezték, hogy mondjuk, a Bárka Színházban ugyanúgy vannak ilyen produkciók, mint például a Krétakörben, a Katona József Színházban, vagy éppen a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Mindenről elolvashatjuk, mi miről szól, kiknek való.

Azt is megtudhatjuk, mennyire utaztatható a produkció, milyen témát, hogyan dolgoz fel, mekkora interaktivitással. Átláthatjuk, ezt a bővülően nagy terület. Vannak hagyományos előadások, például az Örkény Színházban, melyekhez felkészítő programokat kínálnak.

És vannak olyan foglalkozások, mint például a Kávában, vagy a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban, amelyekben a nézők alkotótársakká is válhatnak, a darab konfliktushelyzeteinek a színészekkel való megbeszélése után, akár közösen is játszhatnak a drámapedagógusokkal, és, hogy mit is csináltak együtt, azt szintén megvitathatják.

Fórummá, agorává válik a színház, váratlan szituációk teremtődnek, olykor megáll a levegő, annyira drámai helyzet alakul ki, vagy mélyről jövő, már-már vallomásos mondatok törnek elő a fiatalokból.

Szóba kerülhet bármi, ami foglalkoztatja őket, gyerek-felnőtt kapcsolat, válás, alkoholizmus, drog, szex, hatalom, iskolai problémák. Cziboly és Bethlenfalvy pontosan tájékoztat bennünket, mi is a téma. Kellőképpen átfogó a munkájuk.

De a tudósi objektivitás jegyében arról egyáltalán nem beszélnek, hogy mi az, ami megrázó, húsbavágó élmény, és netán mi az, ami dögunalom.

Katalogizálnak, felmérnek, telefonszámokkal, nevekkel, praktikus adatokkal szolgálnak. De a színház lényege mégis csak az, hogy érzéki, olykor zsigeri élmény. Az is érdekelt volna, hogy ők mit ajánlanak, vagy netán miről gondolják, hogy kerüljük el messzire.

Közelkép - Színház és nevelés

Gigantikus vállalkozás Cziboly Ádám - Bethlenfalvy Ádám Színházi Nevelési Programok kézikönyve című kötete, ami a L' Harmattan Kiadónál jelent meg. 119 szervezet 172 programjáról van benne szó.

Becsülettel feltérképezték, hogy mondjuk, a Bárka Színházban ugyanúgy vannak ilyen produkciók, mint például a Krétakörben, a Katona József Színházban, vagy éppen a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Mindenről elolvashatjuk, mi miről szól, kiknek való.

Azt is megtudhatjuk, mennyire utaztatható a produkció, milyen témát, hogyan dolgoz fel, mekkora interaktivitással. Átláthatjuk, ezt a bővülően nagy terület. Vannak hagyományos előadások, például az Örkény Színházban, melyekhez felkészítő programokat kínálnak.

És vannak olyan foglalkozások, mint például a Kávában, vagy a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban, amelyekben a nézők alkotótársakká is válhatnak, a darab konfliktushelyzeteinek a színészekkel való megbeszélése után, akár közösen is játszhatnak a drámapedagógusokkal, és, hogy mit is csináltak együtt, azt szintén megvitathatják.

Fórummá, agorává válik a színház, váratlan szituációk teremtődnek, olykor megáll a levegő, annyira drámai helyzet alakul ki, vagy mélyről jövő, már-már vallomásos mondatok törnek elő a fiatalokból.

Szóba kerülhet bármi, ami foglalkoztatja őket, gyerek-felnőtt kapcsolat, válás, alkoholizmus, drog, szex, hatalom, iskolai problémák. Cziboly és Bethlenfalvy pontosan tájékoztat bennünket, mi is a téma. Kellőképpen átfogó a munkájuk.

De a tudósi objektivitás jegyében arról egyáltalán nem beszélnek, hogy mi az, ami megrázó, húsbavágó élmény, és netán mi az, ami dögunalom.

Katalogizálnak, felmérnek, telefonszámokkal, nevekkel, praktikus adatokkal szolgálnak. De a színház lényege mégis csak az, hogy érzéki, olykor zsigeri élmény. Az is érdekelt volna, hogy ők mit ajánlanak, vagy netán miről gondolják, hogy kerüljük el messzire.