Orbán Viktor;FHB;takarékszövetkezetek;Takarékbank;

2014-02-28 06:01:00

Épül Orbán álombankja

A Fideszt az sem zavarta, hogy a takarékok szövetkezetek, vagyis a kistulajdonosok egyesülésén alapú szervezetek. Most a versenypolitikai szempontokkal sem lacafacáznak sokat, amikor a legmagasabb szinten megálmodott baráti pénzügyi konglomerátum létrehozásáról van szó: nem kerülhet a versenyhivatal elé a Takarékbank részvénycsomagjának eladása az FHB legnagyobb tulajdonával létrehozott cégnek. 

Úgy tűnik, azoknak lett igazuk, akik már ősszel, amikor a kormányerők módosították versenytörvényt arra szavaztak, hogy a takarékszövetkezeti szektor akadálymentes átformálása az egyik ok. Azóta a kormány kénye-kedve szerint kijelölheti azokat a cégfúziókat, amelyeknél nem is kell a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordulni engedélyért. Nagy Zoltán, a GVH 1998 és 2010 közötti elnöke a helyesen tippelők között volt, novemberben a Népszavának adott interjújában - az energiaszektor mellett - a pénzügyi szférára utalt, mint az egyesülések "stratégiaivá" nyilvánításának egyik lehetséges terepe.

Persze a Fidesz alighanem túlbiztosított, amikor a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. 54 százalékos részvénycsomagjának eladását a Magyar Takarék Befektetési és Vagyonkezelő (MT) Zrt.-nek stratégiainak nyilvánította. A két cég összefonódását alighanem nem akadályozta volna meg a GVH, akkor sem, ha módja lett volna erre. A teljes takarékszövetkezeti szektor, a Takarékbank és az MT-ben - 25 százalékkal plusz egy részvénnyel - legnagyobb tulajdonos FHB Jelzálogban Nyrt. együttes súlya sem akkora, hogy a verseny érdemi csökkenésével kelljen számolni a magyar pénzügyi szolgáltatások terén - mondta lapunknak Várhegyi Éva, a Pénzügykutató tudományos tanácsadója. A jelenlegi GVH amúgy sem arról híres, hogy túl sok ügyben próbálta volna elgáncsolni a második Orbán-kormány törekvéseit a gazdaságban.

Aligha kellett volna föllépnie az összefonódás egésze ellen a versenyhivatalnak - véli Nagy Zoltán is. Versenyjogi szempontból elméletileg legfeljebb - folytatja - lokális problémák merülhetnének föl, ha a szövetkezeteken, a Takarékbankon és az FHB-n kívül számításba vesszük a Magyar Posta fiókhálózatát is, hiszen az FHB stratégiai megállapodás köti a postához azzal a deklarált céllal, hogy a bank termékeit értékesítsék a postahivatalokban. (Más bankokkal pedig megszűnt a hasonló együttműködés.) Egy-egy kisebb településen, ahol nincs bankfiók (és a közelben sem), csak a postahivatal és valamelyik takarékszövetkezet egysége, akár azt is elő lehetne írni, hogy a helyi verseny fenntartása érdekében a szövetkezeti fiókot el kell adni egy másik pénzintézetnek. Ez persze így már csupán elméleti kérdés marad.

Ha a fúzió nem is tűnik versenykorlátozónak, maga az újraprivatizációs pályázat az volt - fejtette ki Várhegyi Éva. Úgy írták ki, illetve már korábban úgy módosították a Takarékbankra vonatkozó működési szabályokat, hogy se külső pályázó, se a takarékszövetkezetek szövetsége nem tudjon eredményesen pályázni. Persze az egyszereplős privatizációs versenyről a GVH akkor sem mondhatna véleményt, ha a cégfúzióról igen. Az már csak hab a tortán, hogy az MT győzelme még nem is hivatalos, csak a sajtó találgatott, a fúziót a GVH hatásköréből kivevő miniszterelnöki rendelet már megjelent a - leendő - győztest megnevezve.

Fokozatosan megvalósulni látszik a takarékszövetkezeti szektor tavaly nyáron megkezdett kormányzati átalakításakor találgatásként fölvázolt vízió. Orbán Viktor miniszterelnök többször is szorgalmazta, hogy a bankszektorban nőjön a magyar intézmények aránya. Sokak szerint a cél a takarékokból az - őket immár gyakorlatilag irányító - Takarékbankból, a posta fiókhálózatából és az FHB-ból egy olyan, széles hálózatot is felmutató pénzügyi konglomerátum létrehozása, amely akár az OTP-vel is fölvehetné a versenyt a lakossági piacon. Ezt a célt az érdekelt cégek illetve a kormányerők oldaláról soha nem ismerték el, de az kiderült, hogy a takarékszövetkezeti rendszer átalakításának kimunkálása az FHB vezetőjének, egyik tulajdonosának, Spéder Zoltánnak a részvételével történt. Az átalakítás kezdeti lépéseinél, a szövetkezetek fölötti állami befolyás kialakításánál az FHB szerepét csak közvetve lehetett kimutatni; elsősorban Spéder egykori munkatársainak szereplése utalt erre. A korábban államosított Takarékbank újraprivatizálásával azonban már közvetlenül is megjelent a mesében az FHB, hiszen az MT legnagyobb tulajdonosa. A részvényeken 15 takarékszövetkezettel illetve az ezekhez kötődő magánszemélyekkel osztozik, vagyis a takarékszövetkezeti mozgalomból néhány tag mintegy kiválva a lassan kialakuló új felállásban jelentősebb szerephez jut, miközben a többség (122 kisbank van összesen) továbbra is önállóságuk elvesztéseként éli meg a folyamatot. Az FHB viszont profitál a folyamatokból, a tőzsdén november óta több mint kétszeresére nőtt árfolyama.