Két évszázadosnál is régebbi a vita, hogy Schikaneder bécsi színigazgató sikerteremtési szándékkal csak amolyan "vurstli" szórakoztatásnak szánta-e "A varázsfuvolát", amelyet aztán Mozart zenéje tett örökérvényűvé? Hanem a Bécsi Filharmonikusok csodajátékával, a bregenzi fesztivál együttese, a Bodeni tó partján bűbájos mesetörténetet teremtett belőle.
Példásan jelezve, hogy amikor egyes megkergült operarendezők lázálmukban mire képesek, Mozart aztán igazán akár féktelenségre is serkentheti az igazi színpadi alkotókat. David Pountney olyan ötlet parádét álmodott, amely nemhogy szembekerült volna a muzsikával, sőt, igazán korszerűvé tette. Sziget a tavon, játszik a víz is, kis Éden-kert, a komponista minden fantáziája fölbukkan. A három "gonosz" hölgy és a három kedves fiú mesebáb, énekes művészek, álorcába rejtett tündéri figurák. A 3 sat német csatorna jóvoltából a közvetítés felejthetetlen élményt ajándékozott.
A bécsi együttes Patrick Summers pálcájától dirigálva azt a páratlan nemzetközi színvonalat közvetítette, amelynek lehetnek versenytársai, de mozarti hangzásban utolérhetetlen. A szólisták is csakugyan sztárjai a műfajnak. Ana Durlovski, az Éj királynője azt a bravúrt adja, amelyhez a válogatott előadásokból hozzászokhattunk, Alfred Reiter basszusa mesésen zengő Sarastro. Bernarda Bobro Paminaként nem szexbomba, a hangja szépen cseng, viszont hódítója, Tamino herceg, Norman Reinhardt hangjával nem az a behízelgő és hajlékony Mozart tenor, akihez hozzászoktunk, inkább hősies, mintsem lírai.
Hanem a szubrett páros, Daniel Schmutzhard Papageno és Dénise Beck Papagena annyira elbűvölő, hogy minden primitívségük ellenére, vagy éppen ezért, magunkhoz öleljük őket. Az akasztási kísérlet után Papagena óriás tojáshéjban érkezik a vízen, úgy álmodnak jövendő apróságaikról. Az előadás a tavalyi Festspiele fölvétele volt, de az idén nyáron Bregenz megismétli. Aki imádja Mozartot és van hozzá eurója is, okvetlenül kelljen útra. (3 sat csatorna)